Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.16. ötödik nap nagyobb térképen való megjelenítése
Reggel alig akarunk hinni a szemünknek: tiszta az ég és süt a nap. Sokáig nem marad így, egy trükkös mászás után, mikor a tó feletti Mircea csúcson majdnem emberi salakba lépek az ösvényen, már újra borul.
Mára hűvös időt ígértek kevés csapadékkal. Elég pontosak az előrejelzések, muszáj hinni nekik. Rövid ereszkedés után meredek falú keskeny nyergen kell keresztülvágni a Kis-Ápás felé. Kezdődnek a láncos szakaszok. Nagy Balázs nehéznek írja, és valóban. Az elmúlt napokhoz képest jobban kell figyelni. Bálinték a hegyoldalban beszerzik első igazoló pecséteket, majd szép csendben elered. Inkább szitáló, permetező eső hullik. Megálláskor fázunk, de gyalog elmegy. Egyre több kirándulóval találkozunk. Nem kell tömegekre gondolni.
 |
| Gyurgyevói-tó (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Mircea-gerinc (fotó: Őrsi Bálint) |
Mára hűvös időt ígértek kevés csapadékkal. Elég pontosak az előrejelzések, muszáj hinni nekik. Rövid ereszkedés után meredek falú keskeny nyergen kell keresztülvágni a Kis-Ápás felé. Kezdődnek a láncos szakaszok. Nagy Balázs nehéznek írja, és valóban. Az elmúlt napokhoz képest jobban kell figyelni. Bálinték a hegyoldalban beszerzik első igazoló pecséteket, majd szép csendben elered. Inkább szitáló, permetező eső hullik. Megálláskor fázunk, de gyalog elmegy. Egyre több kirándulóval találkozunk. Nem kell tömegekre gondolni.
 |
| Ereszkedés a sziklákon (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Feri nézi a Vadász tömbjét a Kis-Árpás oldalából (fotó: Pap Gábor) |
 |
| A Magyarországi Kárpát Egyesület által gondozott Kárpátok Bércein vándorút bélyegzője (fotó: Őrsi Bálint) |
Zerge-tóig az Albota-fő oldalában viszonylag nehéz terepen kell átvágni sok szinttel. A völgy alján már látszik a transzfogaras út egyik kanyarja. Később pedig az autók és motorok zaja is ideszüremlik.
A Zerge-csúcson elmellőzünk egy igen vidám (valószínűleg ittas) társaságot. és képzeletben keresztezzük az aszfaltot (az út alagúttal keresztezi a gerincet). Megpróbálkozunk a telefonnal, 3 nap után van térerő, és némi nyugodság a családnak. Nagy Balázs korábban említett leírása szerint a tóig tartott a javasolt napi szakasz. A következő a Kalcin-tót célozza meg, oda tartunk. Furcsa, hogy ilyen rövid szakaszokra bontja ezt a részt, utána a legnehezebb részen meg tovább megy mint mi tervezzük.
 |
| Nyugati-Árpás-nyereg (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Zerge-tó (fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Bilea-tó a Transzfogarasi úttal (fotó: Pap Gábor) |
Átvergődünk egy biztosítás nélküli szakaszon az Iharos oldalában. Mindenkit elbizonytalanítanak a vizes csúszós kövek. A palás kőzet ráadásul nem is állt jó irányba a mászáshoz, nehéz volt biztos fogást találni. Megnyugszik a táj, de nem ez lesz az egyetlen kellemetlenség a könnyűnek ígért részen. Hirtelen dörgésre, villámlásra leszünk figyelmesek. Mi legyen? Induljunk? Maradjunk? Fél óra ácsorgás után dönt helyettünk az időjárás. Továbbmehetünk. A Lajta-hegy után ismét láncos és biztosítatlan szakaszok következnek. Tincával és Ferivel elszakadunk Bálintéktól, megyünk a magunk tempójában. Kapkodás nincs, fő a biztonság. A Kis-Lajta utáni ereszkedés tűnik a nap legrázósabb mutatványának. Feri morog is érte bőven. Nem világos milyen koncepció szerint helyezték el a láncokat, és drótokat. Ennél messze egyszerűbb helyeken is voltak már kint. Sokat nem morfondírozunk rajta, inkább szedjük lábainkat, mert rákezdett a hideg eső.
Lent a tónál telt ház és lábszag van a menedékben. Kevés a sátorhely, de akad kettő alkalmas. Egyikbe letelepszünk, másikat fenntartjuk Bálintéknak. Már kezdjük türelmünket veszteni sátorverés közben, mindenki vágyik a gázfőzők és hálózsákja melegére. Mikor kész sietve berámolunk és nekiállunk a levesnek. oldódik a hangulat, már jó helyen vagyunk, kizártuk a csúnya nyálkás időt.
Túl vagyunk a levesen mikor Bálinték megérkeznek. Épp kezdtünk aggódni értük. Sátrat vernek és beszélnek a feljebb alvó helyi magyarokkal. Ők mesélik, hogy valaki délután meghalt a Kis-Lajtán. Nem jó hír ez a legnehezebb nap előtt...
