2008 óta rendszeres résztvevője vagyok a túrának, de eddig mindig futva teljesítettem. Idén azzal, hogy a futóverseny, és a túra kettévált, adódott az ötlet, hogy gyalog induljak, így másik arcát is megtapasztalhatom a „Bércnek”. Ha már gyalogos a teljesítés, akkor legyen vasútállomáson alvós is. Bálinttal péntek este buszoztunk Recsken át Sirokra, egy kissé szűkre szabott átszállással. Utólag kijelenthető, nem is olyan megterhelő nagyzsákkal 8-as átlagot futni :)
Mátraballai sofőrünk egyből tudta mire készülünk, a holnapi viszontlátással búcsúztunk tőle a bekötőútnál. Nyolc tájékában csendes volt az állomás környéke, alig néhányan döntöttek a sátrazás/bivakolás mellett. Bálint elfoglalta helyét a váróterem lépcsőjén, én pedig annak aljában. Beszélgetés és vacsora után, 10 tájékában annak tudatában hajtottam álomra fejem, hogy hét órát lustálkodhatok.
Hajnalban gyenge szellő lengedezett, de egyáltalán nem volt hideg. Öt után egyre többen érkeztek. Mi sem tétlenkedtünk, reggeliztünk és pakoltunk. A tömeg nem volt olyan nagy, mint az elmúlt években.
 |
| Nevezés |
Rajt után gyorsan eltűntek a futók, mi pedig felvettük utazótempónkat. Nagyjából azonos tempóban haladtunk mind lejtőn, mind emelkedőn, de sokan futottak lejtőkön, hogy ellensúlyozzák az emelkedő lassú tempóját. Ebből aztán következett, hogy a lejtőkön minket előztek, síkon és emelkedőn pedig mi. E miatt szűk türelmesnek kell lenni, de mint korábban említettem nem volt nagy tömeg.
Gazos-kőig kialakult egy 10-15 fős társaság, akikkel az eltérő taktikák miatt nem együtt haladtunk, de sokszor találkoztunk, végén pedig már jó ismerősként üdvözöltük egymást.
 |
| Őr-hegy oldala |
 |
| Kilátás a Gazos-kőről |
Bálint fényképeznél nem várt, ha megálltam, vagy kitérőt tettem, kocogással hoztam be a hátrányt. Néhány gyalogost biztos megrázott a látvány, mikor egyik oldalamon bőrönddel, kezemben fényképezőgépemmel kocogtam. Az idő kiváló volt, napsütés, néhány felhő, se túl meleg, se túl hideg. Ahhoz képest, hogy a héten milyen pocsék idő volt, szinte hihetetlen. A Jóidő-nyakig Lépéshibákkal találkoztunk többször, majd a Jagustól a Sombokorig Átol Csabi tartott velünk.
 |
| Jagus |
 |
| Markazi-tó a gerincről |
 |
| Panoráma a Disznó-kőről |
 |
| Kékestető az Erzsébet-sziklai kereszttel |
A meredek lejtőn lábait kímélendő Csabi lemaradt, de sokáig nem voltunk egyedül, Maki lassított le beszélgetni, úgyis régen találkoztunk már.
Szeretem a Nagy-Lipót oldalából nyíló panorámát Sasvár és a Kékes felé. Utóbbi ellenfényes volt, de azért megörökítettem, hátha.
 |
| Kilátás a Nagy-Lipótról |
 |
| Kékes tömbje a Nagy-Lipótról |
Piszkés-tetőnél láttuk először Ebolát, Mátraszentistváni teázás után váltottunk is néhány szót. Épp holtponttal küzdött. Vörös-kőnél fölmásztam a kilátóba szétnézni. Észak felé, az idő közben felnőtt fák miatt nincs sok kilátás, pedig emlékeim szerint a 2009-es LeFaGySz-on mintha még lett volna. Valahol erre találkoztunk először Jucival, és Never85-el.
 |
| Frissítő Mátraszentlászlón |
 |
| Mátraszentistván a Vörös-kő kilátójából |
Ágasvári emelkedő előtt kezdtek szaporodni a ruhaigazítók, cipőkötők, kavicsürítők. Nem csoda, már bőven van szint mögöttünk. Egyedül itt és a Múzslára fölfelé torlódott össze jelentősebb tömeg. A csúcson elhagytuk egy kerékpárost. Minden tiszteletem az övé, kemény menet lehetett! Lefelé óvatosan kerülgettük a sziklákat és a lassabb kirándulókat. Még soha nem láttam ennyi embert a turistaház rétjén. Könnyedén robogtunk a Keresztes felé, Meczenzof Ferivel beszélgetve.
 |
| Ágasvár csúcsa |
 |
| Ereszkedés az Ágasvárról |
 |
| Csörgő-patak völgye |
Egy hegy maradt hátra, sokunk nagy mumusa, a Múzsla. Korábbi években rendre elnyűtt voltam már ekkorra, valószínűleg mindannyiszor elfuthattam a Sirok-Kékes szakaszt, és az ekkorra nyújtotta be a számlát. Idén egy óra alatt fölballagtunk minden nehézség nélkül (tavaly 50 perc volt). Az Ólom-tetőről nyíló kilátás, és a gerinc öreg bükkjei érdemelnek említést. Ehhez hasonló idős példányokat a Középső-Hajag oldalában a Tör-kő lik közelében láttam, azokat is nagyon kedvelem.
 |
| Felirat hozzáadása |
A csúcson sokan pihentek, mi rendületlenül haladtunk tovább. A kökény illata, és a Koncsúrokról nyíló feledhetetlen kilátás már Szurdokpüspöki közeledtét jelezte.
 |
| Kilátás a Koncsúrokról |
Még egy óvatos ereszkedés a Diós-patakhoz, és hamarosan a pincesor ismerős épületei között értük el az iskolát.
 |
| Pincesor Szurdokpüdpökiben |
Linkek:
