Felsőszinevértől Tatár-hágóig tizedik-tizenegyedik nap 2012.07.13-14.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig kilencedik nap

Óra nélkül kelünk. A vonat csak 10 tájt indul. Számba vesszük mi az ami nem kell Bálintéknak a továbbiakban, és mit tudunk adni nekik. Felmérjük a veszteségeket is. Három cipő, egy fényképezőgép, egy táska, Bálint pólója. Elég bőséges. 

Időben kisétálunk az állomásra, de a vonat késik, ráadásul meglehetősen zsúfolt. Két külön helyen tudunk leülni. Nálunk nem nyílik az ablak, így időről időre Bálintéknál teszek fényképezek baráti látogatás ürügyén. Feri eközben beájul. Beindul a szokásos ukrajnai utasellátás, de már csak egy lángos marad mire a néni hozzánk ér. Zoknit vehetnénk, de annyira nem vagyunk éhesek. A Tisza-völgy látványos, vonatunk pedig kellően lassan halad fényképezéshez.

Tisza felső szakasza (Fotó: Pap Gábor)

Tisza-völgy a vonatból (Fotó: Pap Gábor)

Rahón özönlik kifelé a sok utas a vonatból. Menetrend szerinti buszunk megvár minket, de siettetnek a felszállással. Itt is sokan vannak, és légkondi sincs majd megfőlünk a buszban, furcsa ez a meleg a hegyek után. Be is ájulok hamarosn. Arra ébredek, hogy lefulladunk, az utasoknak kell betolni a járgányt. Kedvezményt nem kértünk érte. 

Rahó, végállomás (Fotó: Pap Gábor)

Aknaszlatina szélén szállunk le, innen kb. 1km a vasút. Lepusztult parabolaerdős lakótelepen vágunk át. Bálint segít a jegyvásárlásban, de a pénztáros néni is tud magyarul. Csigalassúsággal megírja a jegyeket, majd sürget minket, hogy igyekezzünk a fizetéssel. Én kérek elnézést! 

Tányérosház Aknaszlatinán (Fotó: Pap Gábor)

Aknaszlatina vasútállomása (Fotó: Pap Gábor)

A közeli boltban megejtjük a hazaúti bevásárlást. Bálintéknak nincs szerencséjük kolbászt zacskós levest és tésztát sem sikerül beszerezniük. Elbúcsúzunk egymástól, ők Máramarossziget felé, mi a vasút felé. Jó két órát üldögélünk a padokon, majd bejelentkezünk vagonunkba. Meleg van, és a gyógyfürdőtől tömeg is. Nagy a gyerekzsivaly, de ez nem akadályoz minket az alvásban. A szemközti ágyakat elfoglaló nagymama olyan ellenséges, hogy állandóan meg akarna tömni kajával. Öt óra alatt tesszük meg a Csapig tartó 130km-t. Időnk mint a tenger, csak hajnalban megy vonat Záhonyba. Váltunk pénzt, bevásárolunk a boltba és bevesszük magunkat az állomás emeleti szintjére. Itt nem zargat minket senki és a padokon valamennyit aludni is lehet. Éjjel villámlásra és mennydörgésre ébredek, de ez már csak gyönge másolat, különben is fedél van a fejünk felett. Átkelés közben tisztességgel szakad, de ettől eltekintve sima az átszállás. Arra készültem megkérdezik miért van nálam egy nagy rakás szemét. Lett is volna frappáns válasz: Inkább én hozom, mint a Tisza! Megvárjuk a Tiszát (ez most a gyorsvonat) és gyakori beájulással utazunk Pestig. Még a tokaji Tisza-hídról is lemaradok, pedig szerettem volna végre nappal is látni. Pesten pár percünk van a Railjet indulásáig. Bevállaljuk, ha konzervdoboz tömöttségű is, két óra múlva lenne másik.

-Vége-

Linkek:

További képek

Felsőszinevértől Tatár-hágóig kilencedik nap 2012.07.13.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig nypolcadik nap

Felsőszinevértől Tatár-hágóig kilencedik nap 2012.07.13. nagyobb térképen való megjelenítése

Reggel kicsit nehézkesen megy az ébredés. Az utolsó etapra 25 kili jut, könnyű terepen. Még hűvös a levegő, de süt a nap. Úgy tűnik hidegfront van. Lágyan hullámzó gerincen, rétek között haladunk kutyával a nyomunkban. Átvágunk egy érdeklődő ménes között, és a következő csúcson feltűnik a Bukoveli sícentrum. Még mielőtt elérnénk lefordulunk az erdőbe. 

Felhők hömpölyögnek a völgyben (Fotó: Pap Gábor)

Szelíd táj (Fotó: Pap Gábor)

Lovak figyelnek minket kíváncsian (Fotó: Pap Gábor)

Hosszú-bérc: Ilyen tiszta légköri viszonyaink még nem voltak. (Fotó: Pap Gábor)

Feri gépe a bolondját járatja Bálinttal (mióta tönkrement a gépe ezen nézi a műholdfelvételeket), de végül jobb belátásra tér. Szükség is van rá, mert az erdei úton megritkulnak a kövek. Tatár-hágóig egészen biztos, hogy el is fogynak, nehezebb így tájékozódni. Egy alkalommal alaposan szét kell nézni merre menjünk. Egy tavalyi túra ellenőrzőpontjaira és szalagozására leszünk figyelmesek. Nem sikerül fényt deríteni rá, hogy milyen útvonalon ki tervezte. Hamarosan az új Bukovelbe vezető út mellett ballagunk. Furcsa újra autókat látni, hangjukat hallani. Kicsit elszakadtunk a civilizációtól 10 nap alatt, de nincs más választás, Tatár-hágóig egyre urbanizáltabb lesz a környezet. Előbb néhány pásztorgyerek, majd erdészeti gép, végül házak következnek. Mielőtt a hágóba érnénk egy alkalmas helyen ebédelünk. Ugyan a hágóban is eszünk majd meleget, de az drága lesz, nem ott kell jóllakni.

Kaszáló a Tatár-hágó közelében. Furcsa volt újra házakat látni. (Fotó: Pap Gábor)

Felkeressük az ezeréves őrbódét, mely ma méltatlan környezetben árválkodik  A hágóba szó szerint az alfélen érkezünk. Szétszórt papírdarabok, meggyalázott budi és orrfacsaró bűzön át. A bazársoron kutyánkat befogadja a helyi falka, mi pedig benézünk az első romos étterembe. Alig pár percet maradunk, olyanok az árak. Úgy látszik errefelé összekeverték a romkocsmát a rométteremmel. A második étterem már összeszedettebb, és ha nem is olcsó, de elfogadható árú. Két fajta ételből lehet választani: gyorsan elkészül és nem túl ízletes, vagy sokat kell várni rá, de jó. Én az utóbbit ettem, a többiek az elsőt. A mennyiség egyiknél sem tetemes, így a közeli kisboltban tankolunk. Már alig vártam, hogy kekszet ehessek. Nyam-nyam.

Ezeréves őrbódé, méltatlan állapotban, méltatlan környezetben. (Fotó: Pap Gábor)

Tatár-hágó. A kutyust leadtuk a helyi falkának (Fotó: Pap Gábor)

Tényleges programunk véget ért, innen már csak a jutalomjáték maradt, legyalogolni Voronyenka állomásra. Elmellőzzük a szemetet recikláló bocit és kövesúton sétálunk a szórványosan lakott vidéken. Szép az idő, jó a hangulat, málna érik az út szélén, mi kellene még? Naplementekor elérjük a bocik által nyírt állomásra. Békés a hangulat, milyen is volna, egy nap három pár vonat jár erre.

Valahol a Tatár-hágó közelében (Fotó: Pap Gábor)

Könnyű séta az állomásra (Fotó: Pap Gábor)

Kereszt és kápolna a dombtetőn (Fotó: Pap Gábor)

Mi sem maradunk soká, kissé lejjebb egy pataknál keresünk szálláshelyet. A híd után van egy viszonylag jól takart tisztást, amit mások is használni szoktak. Legalábbis ez derült ki a tűznyomokból és az erdőben szétszórt zsebkendőkből. Mosunk és mosakszunk, majd tábortüzet rakunk. Annyi már a szemetünk, hogy az éghetőtől meg kell szabadulni. Közben vacsorázunk, Bálint vonatot les és nehézkesen elszámolunk. Máskor mindjárt föl kell jegyezni ki mit költött. A hosszúra nyúlt szemétégetés után éjfél tájban térünk nyugovóra.

Linkek:

További képek

Tatár-hágóról a Wikipedián

Felsőszinevértől Tatár-hágóig nyolcadik nap 2012.07.12.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap

Cím nélküliFelsőszinevértől Tatár-hágóig nyolcadik nap 2012.07.12. nagyobb térképen való megjelenítése

Reggel élénk szél fúj, és nyugatról felhő érkezik. Még van egy fél órám, lefényképezni a völgyekben megülő párát, aztán teljesen beborul.

Sátrak a barátka alatt (Fotó: Pap Gábor)

Napfelkelte a Barátkáról (Fotó: Pap Gábor)

Légköri inverzió (Fotó: Pap Gábor)

Mire útnak indulunk már alig látunk az orrunknál tovább. Csendben dacolunk a törpefenyvessel. Az egyik csúcs után forrásra leszünk figyelmesek. Hogy hogyan került a gerincre, nem tudom, de nem is érdekes. A lényeg, hogy megoldódott a vízhiány. A felhőzet néha feljebb emelkedik, ilyenkor van némi kilátás. Ferivel kicsit gyorsabban haladunk, és időnként összevárjuk egymást. Egyik ilyen bevárásnál csak nem akarnak megérkezni Bálinték. Elkezdünk hahózni, de semmi válasz. Hová lehettek? Egy gerincen nem olyan könnyű eltévedni. A telefonok természetesen kikapcsolva. Fél óra és több hahózás után hallunk valamit. Ez Bálint hangja! De miért előröl. Elindulunk és negyed óra múlva találkozunk. Egy párhuzamos ösvényen elkerültük egymást. Innentől biztos ami biztos látótávolságon belül maradunk.

Párában a csúcsok (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Fekete-ágról (Fotó: Pap Gábor)

A Barátka-gerinc utolsó nagyobb csúcsát, a Fekete-ágat egész tiszta időben érjük el. Még az is lehet, hogy ki fog sütni a nap. A határsáv itt merőlegesen északra törik. A határkövön látszik az iránymutatás, de út nincs. Nekivágunk és még egyszer utoljára belénkrúg a törpefenyves, de úgy istenesen. A köveket nem látjuk, csak nagyjából tartjuk az irányt. Leérve az erdőhatárra sokáig kell keresgélni a következő követ, mert ösvény az nincs. Átvergődünk mégy egy vizes-susnyás réten aztán egy sűrűbb erdőben úgy döntünk ideje ebédelni. Kicsit kisüt a nap, de hűvös van, alig 10 fok.

Ki(nem)látás kelet felé a Fekete-ág oldalából (Fotó: Pap Gábor)

Teli hassal minden könnyebben megy, ha nem is járttá, de követhetővé válik a határsáv, és a napi vihar is elmarad. Helyette beborul és hol jobban, hol kevésbé esik az eső. Az egyik irtáson leszüreteljük idei első málnáinkat. Igen ízletesek. Elérkezünk a Sima-kő lábához. Erős kaptató vezet fel rá, toronyiránt. Még táskák nélkül is szuszognánk rajta becsülettel. A csúcs környékén üde rét van, a szomszéd gerincen több házból álló pásztortanyával. Az emberek és kolompok hangja idehallatszik. Hátranézve látszana a Barátka gerince, de az most újra felhőbe burkolózott.

Virágos rét a hegyoldalban (Fotó: Pap Gábor)

Bálint pihen a hegyoldalban. A Barátka gerincére innen szép kilátás lett volna tiszta időben (Fotó: Pap Gábor)

Felérve a csúcsra minket is ellep a köd. Fényképezésre esélyünk sincs, illetve lehet hogy mégis? Míg Verára várunk az erős szélben valami megcsillan észak felé a távolban. A szemünk láttára kezd kitisztulni a láthatár. Fél órán belül áthajtja a gerincen a felhőt a szél és egy furcsa fényekkel megvilágított kép tárul szemünk elé. Készítek néhány HDR képet, talán valamennyire visszaadja a látottakat, de igazából videón lenne látványos. Hideg van és Vera már nagyon morcos, ideje továbbállni. A felhők továbbra is a gerincen buknak át és ahogy jobbra nézek, látom, hogy elérték a Barátkát. Bármi volt ez, gyorsan átvonult rajtunk.

Páraátbukás a gerincen (Fotó: Pap Gábor)

Gyorsan kitisztult az idő (Fotó: Pap Gábor)

Pásztorszállás az oldalgerincen. Háttérben az alacsony felhőzet épp a Barátka gerincén bukik át. (Fotó: Pap Gábor)

Alig 4 km a napi cél és innen már réteken, széles nyiladékban haladunk megfelelő tempóban. Még egy ismeretlen jelzés és néhány kiránduló is előkerül. Megnyugtató érzés, hogy ugyan Ferivel a Hoverla-Pietrosz extra túrát elbuktuk, de a rendes programot be tudjuk fejezni. Egy alkalmas rét szélén letáborozunk és elindítjuk a napi rutint. Valahonnan egy földszintes fekete kutya is előkerül, és szemmel láthatólag hozzánk akar csapódni. Nem örülünk neki, de nem tágít.

Linkek:

További képek

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap 2012.07.11.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hatodik nap

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap 2012.07.11. nagyobb térképen való megjelenítése

Végül nem volt hideg éjjel, alig esett 2-3 fokot a hőmérséklet hajnalra. Ködös párás időben kezdjük a napot. 8-9 ig így is marad. Most olyan ködpamacsokban sétálunk, amilyeneket a Pap-ágyáról nézegettünk. A légió hágóban felhő bukik át a gerincen. Igen sejtelmes a látvány, lehet így érdekesebb, mint tiszta látási viszonyok mellett. A keresztnél ukrán és lengyel nyelvű tábla állít emléket valaminek, de nem értjük. Annyit tudunk a hágó történetéről, hogy egy lengyel légió épített itt utat az Első Világháború alatt harcolva az oroszokkal. 

A hágó túlsó végében pásztorszállás fürdik a napfényben. A párás levegőnek köszönhetően néhány hangulatos kép készül. Következő megállónk a jellegtelen Pántor-hágó. Még csak rét sincsen, vagy tábla. Mindössze egy elhagyott bakancs jelzi, hogy járnak erre emberek.

Légió-hágó (Fotó: Pap Gábor)

Pásztorszállás a Légió-hágóban (Fotó: Pap Gábor)

Hatásvadász kép (Fotó: Pap Gábor)

Főkő a Pántor-hegyen (Fotó: Pap Gábor)

Nem hiányzik valakinek? (Fotó: Pap Gábor)

Elmellőzve néhány lovat szintes szakasz következik. 1100 méterről 1700-ra emelkedünk, a Bolond csúcsára. Az első 400 szint a legnehezebb, onnan törik az emelkedő és szép lassan kiérünk az erdőből. Lassan szétnyílik a fenyves, majd boróka és törpefenyő keveréke következik. Meglepetésként ér minket, hogy az ösvényt nemrégiben tisztították. Lelkileg már készen álltunk az újabb pokoljárásra. Hamarosan itt is lesz turistajelzés? A Barátkán már van, és a Légió hágóban is, logikus lenne a lépés. 

A Bolond csúcsán leülünk ebédelni, pont kettő óra, háromkor úgyis vihar lesz, ezt a megnövekedett gomolyfelhőzet is jelzi. Kiteregetjük a holmikat száradni, és felfedezünk egy harcálláspont maradványát. Mire továbbindulunk teljesen beborul és valahol a távolban halk morajlás hallatszik. Igyekezni kell, hogy előbb érjük el a Barátkát, mint a zivatar minket. Tervünk szerint fennhagyjuk a táskákat és kiszsákokkal, meg flakonokkal leugrunk a Fekete-Tisza forrásához, de addig elég kitett a gerinc. Versenyt futunk az idővel, végül éppen elérjük a csúcsot. Az egyik gödörben elrejtjük a táskákat és sietve összeszedjük a motyókat. A szél már erősen fúj, enyhén szemerkél is, és nem messze villámlik. Ferinek ez a kedvence, igyekszik kiélvezni minden percet...

Szemben a Bolond (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Bolondról. Nem lepődnék meg, ha a romok egykori harcálláspontok lennének (Fotó: Pap Gábor)

Szárítkozás és ebéd (Fotó: Pap Gábor)

Godros (Fotó: Pap Gábor)

Könnyedén baktatunk le a meredek lejtőn, 4km-en 500 szintet vesztünk, zömét az első 1,5km-en. Valahogy elkerül minket a vihar, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk. Némi áfonyázás után az elképzeltnél lassabban érjük el az Aklos-hágót és a forrást. Egészen hűvös van, és a víz is hideg. Minden nemzet, melynek területén keresztülhalad a Tisza, elhelyezett egy emléktáblát. Fényképezkedünk, töltünk, üzenünk a hétvégi teljesítménytúra résztvevőinek és üldögélünk kicsit az egyik pavilonban. Visszatérve a rétre nyugat felé látványos viharfelhőt figyelhetünk meg.

Fekete-Tisza forrás (Fotó: Pap Gábor)

Emléktáblák a forrásnál. Minden érintett országnak egy. (Fotó: Pap Gábor)

Csoportkép a forrásnál (Fotó: Pap Gábor)

Viharfelhő a forrás fölötti réten (Fotó: Pap Gábor)

Fölfelé előresietek, hogy néhány képet készíthessek még naplemente előtt. Kár lenne veszni hagyni ez a kilátást, ezeket a fényeket. Feri jön velem. Jó fél óránk van még gyönyörködni a látványban. 

Valamivel később Bálinték is megérkeznek, ők is szétnéznek aztán keresünk valami szélvédett táborhelyet. Az északi oldalin találunk megfelelőt. Hűvös van és ez az esti szél sem jelent sok jót, elképzelhető, hogy változni fog az idő.

Sziluett (Fotó: Pap Gábor)

Barátka csúcsa (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Barátkáról észak-nyugat felé (Fotó: Pap Gábor)

Bálint fényképez a felhők kölött (Fotó: Pap Gábor)

Táborhely a Barátka alatt (Fotó: Pap Gábor)

Este főzésnél mondom Ferinek, hogy használjunk most az ő vizéből először. Őszintén néz rám, és mondja, hogy ő nem hozott a forrástól. Lefagyok. 4 literünk van holnapra főzéshez iváshoz, a szokásos 8 helyett (amit fel is használunk rendszerint). Pár pillanatig habozok, hogy mondjak-e valami gorombát, de látom, hogy nem kellene a lelkivilágába taposni, mert őszintén sajnálja. A vihartól való félelem nagy úr. Végül annyit nyögök ki, hogy kicsit jobban kellene koncentrálni. Ennél nem tudtam diplomatikusabb lenni. A harag elszáll, de az este további része nyomott hangulatú.

Linkek:

További képek

Légió hágóról

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hatodik nap 2012.07.10.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig ötödik nap

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hatodik nap 2012.07.10. nagyobb térképen való megjelenítése

Párás hajnalra ébredünk. Indulás után nem sok szó esik, némán gyalogolunk a gerincen, a hatalmasra nőtt fenyők között. Időnként kisebb réteket, ligeteket keresztezünk, ahol eleinte sejtelmes köd gomolyog. Jön egy erősebb emelkedő a Konec Gorgan keskeny gerincéig. Az első szakaszon még széles, fenyők szegélyezte nyiladékban, majd kőfolyásos törpefenyvesben.

Párás hajnali rét (Fotó: Pap Gábor)

Harmatos rét (Fotó: Pap Gábor)

Élet és halál együttesen van jelen (Fotó: Pap Gábor)

Kőfolyás és törpefenyő a Konyec Gorgánon (Fotó: Pap Gábor)

Fölfelé szép tiszta az ösvény. Lefelé már nem ennyire kellemes, de ez csak tízórai után derül ki. Igazából nem olyan nehéz ez sem, csak eljátszadozom a fényképezőgéppel. Jó kilátás lenne a Szibulja tömbjére, csak a gyorsan mozgó felszakadó pára gyakran kitakarja a látványt. Egyszerre kell lenni türelmesnek és gyorsnak. Mikor megmutatja magát a hegy, megállapítjuk, hogy már-már giccses szépségű kép tárul elénk, sziklás csúcsokkal, erdős hegyoldalakkal, üde rétekkel. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy mielőtt megkezdenénk a mászást a csúcsra, még jócskán le kell menni a völgybe.

Az egykori határsáv nem érintené túránk legmagasabb pontját, de a képek alapján mindenképp érdemesnek tartottuk erre a pár órás kitérőre.

Kilátás a Szibulja felé (Fotó: Pap Gábor)

Szusszanás a réten (Fotó: Pap Gábor)

Festői táj (Fotó: Pap Gábor)

A határsáv törésénél alaposan elrejtjük a csomagokat, hogy se kirándulók, se a közeli lovak de dézsmálhassák meg. Bizony, kirándulók! Mert itt még jelzések is vannak, sőt egykor turistaház is állt a hegy alatti réten a két világháború között. Ma már csak romok vannak, meg sátrazók, illetve kiterjedt konzervdoboz halmok. Sajnos a szemét kérdés továbbra sem megoldott errefelé. Mi is csak cipeljük magunkkal hazáig.

Táskák nélkül szinte repülünk a csúcsig. Fent a lapos tetőn megpihenünk a csúcskő árnyékában és élvezzük a kilátást. Térkép alapján azonosítjuk a további útvonalat, megállapítjuk, hogy a távolban már látszik a Barátka tömbje. Egy hét után látunk újra települést, valahol messze lent a völgyben északkelet felé. Az alacsonyan lévő felhőzet gyorsan mozog, hol kisüt a nap, hol beborul. Rutinosan előjegyeztük a vihart háromra.

Kilátás a Szibuljáról (Fotó: Pap Gábor)

Pihenő a csúcskő árnyékában (Fotó: Pap Gábor)

Konzervhalom (Fotó: Pap Gábor)

Lekocogunk a hegyről, feltöltjük a vízkészleteket és továbbállunk. Van még bő két óránk kettőig, tehát az ebédig. Újra jelzésen haladunk, a zöld sáv szegődik mellénk. Továbbra is viszonylag keskeny gerincen haladunk (kb. 10-15 méter széles). Errefelé több a rét, így a kilátás is.

Kettőkor az egyik szimpatikus nyeregben leülünk a fűbe enni, ám épp csak nekikezdenénk, mikor elered a jégeső és a közelben bevág a villám éles reccsenés kíséretében. Evés ugrott, megyünk tovább éhesen. Elhagyjuk a legelésző lovakat a meredek hegyoldalban, és mire felérünk a tetőre az eső eláll. Kaptunk egy ebédszüntenyi haladékot, amit egy kidőlt fán ülve ki is használunk. Háromkor menetrendszerűen elered. Nem kicsit, nagyon. Jobb híján egy nyeregben álldogálunk a fák alatt, mivel kitett szakasz jönne. Kabátom hamar átázik, fél óra múlva már csurom víz vagyok belül is és vacogok. Ázott kutyaszagú a gúnya. Ferinek sem jobb a pólóval a fején. Néhány villám 1km-en belül vág be, de az erdőben biztonságban érezzük magunkat.

Mikor kicsit csillapodik, nekivágunk. Itt mégsem maradhatunk, akkor már nem csak az extra program ugrana, de bajba kerülnénk a rendessel is. Kikapaszkodva a rét szélére látszik, hogy a vihar még nem vonult el. Sötét felhő üli meg az eget, alatta fehér pára pamacsokat pipál az erdő. Dörög és villámlik. Eljött az időm vihart fényképezni. A réten szétnézünk hol lehetne sátrat verni. A kitett gerincre most nem tanácsos fölkapaszkodni. Nincs igazán alkalmas hely, de aztán egy csapásra megoldódik a helyzet. Nyugat felől kisüt a nap alulról világítva meg a viharfelhőt, ami így még haragosabbnak tűnik. Az itt legelésző gulyáról is készítettem volna képeket ebben a szép súroló fényben, de a bocik nagyon elhanyagoltak voltak, maradtam a tájnál.

Mozgalmas felhőzet a nyeregben (Fotó: Pap Gábor)

Vihar a Gorgánokban (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Szibuljáról (Fotó: Pap Gábor)

A következő emelkedő gondoskodik arról, hogy ne fázzunk, a lanyha szélben pedig kissé száradnak a kabátok is. Széles ösvényű törpefenyvesben élvezzük egymás szagát. Jó lesz este mosakodni, bármilyen hideg is lesz a víz. Elérjük a határsáv törését és meredek kőfolyáson ereszkedünk alá. Már erősen lefelé hajlik a nap, a következő nyeregben egy alkalmas helyen tábort verünk a fák alatt. Hűvös az idő, úgy 12 fok lehet. A párás erdőben fény-nyalábok szüremlenek be.

Fénypászmák a táborhelyen (Fotó: Pap Gábor)

Tábor a Légió-hágó közelében. A környék teli volt lövészárokkal (Fotó: Pap Gábor)

Sátor fényárban (Fotó: Pap Gábor)

A gerinc keleti szélén lövészárok húzódik. Ezt mi most rendeltetés szerűen fogjuk használni... ...szintén lövészároknak. A nyugati oldalon kissé lejjebb forrásra lelünk félbevágott fahasábból vájt vízköpővel. A víz hideg, de elég bőven folyik ahhoz, hogy fürödjünk és mossunk. Lélekben felkészülünk, hogy ez lehet az eddigi leghidegebb esténk.

Linkek:
További képek