Kirándulások innen, oda: Gerecse 50 2013.

2013. április 20., szombat

Gerecse 50 2013.

Gerecse 50 2013.04.20. nagyobb térképen való megjelenítése

A hajnali fél négyes kelés soha nem lesz kedvencem. Még úgy sem, ha csütörtökön és pénteken délutáni alvás beiktatásával újra elérem a 7-8 órás alvásmennyiséget.

Reggeli közben elolvasom Lúdtalp tavalyi beszámolóját, hátha valamit hasznosítok belőle. Első Gerecsém lesz, és bár az útvonalat részben ismerem, de nem ismerem a finomságokat. Egy jó közepes biztonsági futásra fogok törekedni 5 órán belüli céllal, aztán majd kiderül mit enged a nap.

A nevezési procedúra gyors, és tömeg sincsen. Később érkezik a derékhad. Hat után pár perccel rajtolunk Ferivel. Felhős az ég, nem látszik a Turul sem. Arra számítok, hogy ez csak alacsony felhőzet, ami fel fog oszlani. Addig remek futóidőnk lesz. Az átlagosnál gyorsabban kezdek, hogy még az aszfalton megelőzzem a legtöbb indulót.

Döcögős vagyok, nem érzem a ritmust, és a hasam is nyom. Ezt ki kell bekelni, különben fejreállás lesz! Beállok egy alacsonyabb pulzusra, mellőzöm az evés-ivást, és feszítem a hasfalam. A többi feladat a testemé. Viszonylag jól haladok, csak nem olyan élvezetes, mint mostanában szokott lenni. Olyan darálás jellegű.

Elérem az Aranylyuki elágazót, és rátérek a sárga sávra. Magamra maradok gondolataimmal. Kinizsik és az első T100-am (2008.) momentumait idézem meg. Puszta-templom után az Agostyáni útig ismeretlen a terep, de nem nehéz. Óvatosan megyek a ködben, bár egyszer így is megvezet egy erősebb földút. Az aszfaltra térve újra ismerős a terep, szeretek erre bringázni. Futva is haladós, gyalog valószínű uncsi lehet, kevés kilátás akad a fák alatt, csak a faluban pillanthatjuk meg a Gerecse jellegzetes tömbjét.

Fél nyolc tájékában érek a pontra, még minden csendes a lakók is épp csak ébredeznek.

Indulhat a Gerecse kerülés. Elkezdek inni, azt már kívánom, de az evést elodázom Pusztamarótig. Némi emelkedő után újra a K100 útvonalát járom, szembe. Ilyenkor mindig a fényviszonyokat hasonlítgatom egymáshoz. A Kinizsin ez éppen szebb a délutáni lefelé hajló napfényben, de a párán átszüremlő napfény sem utolsó. Odvas keltike illat lengedezik a levegőben, énekelnek a madarak, minden olyan békés. Hamarosan medvehagyma illata tolakodik az odvas keltike mellé, egy kis disszonanciát keltve orromban, majd mikor teljesen átveszi a hatalmat helyreáll a rend. Pusztamarót felett sűrű pára gomolyog, de mi már napfényben fürdünk. Lebaktatok a Kis-Gerecse oldal kövei között és 2:02-nél pecsételek. Mintha Lúdtalp is ennyit ment volna idáig tavaly.

Lassan kocogva eszek. Elmajszolok egy új almás gyümölcsszeletet. Egész jó. Küldök utána sót és ásványi anyagot, meg egy falat kenyeret. Utóbbit kifejezetten értékeli hasam. Hagyom, hogy fészkalódjon kicsit a dolog, Tarján felé úgyis kellemes lejtő visz. Kezdek összerázódni. A Bányahegyi emelkedő után érzem hogy nagyjából túljutottam a problémán, lehet menni. Ebben a terep is segítségemre van, Koldusig nagyon gyors az útvonal. Újra előjönnek az emlékek. Szeretem a vadföldes részt, ahol régebben kerítést kellett mászni. Egyik évben Kinizsin hátratekintve, telihold fényében fürdött a táj az adótoronnyal, és az emberek lámpásai fényfüzérként kígyóztak az ösvényen. Felejthetetlen látvány és érzés…

Koldusig csak egy újabb evés erejéig lassítotok le, ennyivel már kitartok a célig. Kisréti vadászház felé az emelkedő meglepően szolid és rövid is. Innen újabb ismeretlen szakasz következik, jobb lesz óvatosan menni és figyelni. A jelzettségre nem lehet panasz, vezetnek az új fehér pöttyök, legfeljebb néhány behajló ág lassít. Elérve a Turulhoz vezető aszfaltot nekiállok a nap utolsó emelkedőjének. Nem különösebben meredek, jól futható. Fent a pontőrök mondják, hogy még csak negyed 11 van. Nem tudom mennyi van még hátra, de lehetségesnek tartom a 4:30-as beérkezést. Ennek érdekében a lépcső után rákapcsolok. Kerülgetem a rövidtávosokat de az átkelőnél piros van. Sokáig. Végül 4:23-nál áll meg az órám.