Egy péntek délutáni céges összejövetel után a hajnali vonattal utazok Pestre. A szénhidrát feltöltés megvolt. Feri biztosít róla, hogy nem lesz gond, tavaly fél nyolc felé már alig voltak a rajtban. Ehhez képest nem áll kisebb sor, mint mikor már fél hétkor itt voltam. Döcögős a haladás, csak közvetlen a bejárat előtt osztják a nevezési lapokat, kisebb kavarodást okozva.
Verával és Bálinttal bent találkozunk. Ők sem indultak korábban, csak a célban kókadoznánk többet az első vonatra várva. Mire kivárjuk a sort és benevezünk, nyolc óra, sietünk és siettetnek a rajtban. Soron kívül nyomják a bélyegzőt.
 |
| Bebocsájtásra várva (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tömeg (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Nevezés (Fotó: Pap Gábor) |
Mindenki nagyobb táskával jött, ellátás híján saját anyagból dolgozunk. Feri a kivétel, ő kis táska túl sok kaja összeállítást választotta olyannyira, hogy már a vonaton meg kellett kezdenie a frissítést :)
Az indulók felszerelése évről évre komolyodik, egyre kevesebb olyan embert látni, aki szemmel láthatólag hirtelen felindulásból, vagy teljesen tájékozatlanul vág neki. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem láttunk volna érdekes megoldásokat, csak ez egyre kevésbé jellemző. Engem mondjuk a farmer biztosan kidörzsölne, de a kézben cipelt nejlonszatyor és cipőt a fűzőjénél a táskára rögzítő megoldás sem a legbölcsebb, de erről tavaly már írtam.
A katonákat most sem irigyeltem merev bakancsukért, meleg egyenruhájukért. Idén némileg szolidaritást vállalva én is hosszú ruhában indultam, mert egy fertőzött kullancscsípés miatt antibiotikum kúrán vagyok és ez fényérzékenységet okozott. Valaki azért figyelhet rám fentről, a kúra kezdete óta minden túrám mérsékelt meleg és felhőátmenetes volt. Most is kellemesen hűvös az idő és eleinte párás-borult.
Gyakorlatilag a teljes mezőnyön kétharmadán át kell rágni magunkat, így a szokásosnál nagyobb a tömeg és később is kezd oszlani. Ha másért nem is, ezért érdemes lesz jövőre korábban indulni. Örömteli, hogy a zsúfoltság nem túlzottan zavaró.
Sokan erejükön felül haladnak az elején, lelkesen futnak fölfelé, szuszognak, erőlködnek. Elkapta őket a versenyszellem. Többségükkel találkozunk majd később.
 |
| Vajon mi minden lehet ekkora zsákban? (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Szendvicsek himbálóznak, kulacs a kézben. Vajon meddig lesz kényelmes? (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kevélyek felé az Ürömi műút előtt (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kirándulók az Ezüst Kevélyen (Fotó: Pap Gábor) |
Először a Nagy-Kevély alatti sziklagyepnél állok meg fényképezni. A párás idő miatt épp csak körvonalazódik a táj. A megpihenő tömegből elkapok néhány hangfoszlányt: “ez már a Hosszú-hegy?”, “Mennyi van még?”
A Csobánkai útig tartó lejtő idén is kocogásra csábít. Idén is sok a depós. Bálintot megszólítják a túrájáról kérdezve (Oberon útja). Teljesen elalél, mikor megtudja, hogy vonatos megközelítésben gondolkodnak ők is. Jó fél óráig nincs is másról szó, csak menetrendekről :)
 |
| Pihenő a Kevély csúcsa alatt (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás Pilisborosjenőre (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Gumizsiráf Rulez! (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Csobánkai-nyereg (Fotó: Pap Gábor) |
Hosszú-hegy emelkedőjére csillapodnak a kedélyek, kezd beállni a tömeg, csak néhány, az én sebességem az etalon, ezért úgy megyek az úton, hogy ne férjen el más gondolkodású okoz gondot. Nem várom el, hogy lehúzódjon valaki a gyorsabb elől, mert semmi jogom hozzá, de nem baj, ha figyelünk egymásra.
Pilis- szerpentinen idén is kinézek fényképezni. Nem tudom megunni a Kevélyek és a Hosszú-hegy alkotta egyenes gerinc látványát. Többiek ilyenkor nem várnak, kocogva simán beérem majd őket.
 |
| Zöld sávon (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Hosszú-hegy (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Hosszú-hegyi ellenőrzőpont (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Keresztül a réten a Pilis oldalában(Fotó: Pap Gábor) |
Pilis-nyeregbe még nem láttam ennyi embert. Sor áll a pecsétért is. Nem ülünk le, -nincs is hova- menet közben lehet enni. Tavaly itt már megritkult a tömeg, most még alig-alig. Kétágú hegyről lefelé egy idekeveredett terepmotoros zavar kissé. Felhős, kellemesen hűvös időben érkezünk a katlanba. Felmerül, hogy Dorogon Lángosozzunk egyet, de zárva van a büfé. Már néhányan húzzák a lábukat. Az egyik titokzokniba indulónak véres a sarka, adok is neki egy ragtapaszt.
 |
| Pecsétre várva a Pilis-nyeregben (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Erdészeti úton II. (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Kétágú-hegyről (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Árvalányhajas a hegy alatt (Fotó: Pap Gábor) |
A város határában pár percre elered az eső, de mire előkotorjuk a dzsekit, tehetjük is el. Gete gond nélkül megvan. Egyedül az tűnik fel milyen sokan indultak méretes, 40 literes vagy nagyobb zsákkal. Arra tippelek, hogy csomagszállítás híján a távolabbról érkezők a váltóruhát és cipőt is cipelnek magukkal. Én Győrig még megeresztem a retkesen utazást, de távolabbra ez elég balkáni. Mátrabércen hasonló mennyiségű ember mellett meg tudták oldani a csomagszállítást. A depós autók száma is csökkenhetne ez által.
A csúcson ismét sor áll a pecsétért, rengetegen fekszenek a fűben. Kezd tisztulni az ég. Fényképezek és a többiek után eredek. Megelőzve egy kissé sántikáló katonaruhás-bakancsos srácot és társát megüti a fülem: “Ne aggódj, indulás után majd csökken a fájdalom és beáll egy elfogadható szintre” Ajjaj, innen még elég sok van hátra, kínos lesz ez így :( Lefelé beragadok egy megfontoltan haladó csoportba, legközelebb a vízmosásnál lehet előzni. Hegyeskő előtti szántón érem be a csapatot.
 |
| Gete oldalában (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Nagy-Getei pont (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Nagy-Getéről (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Nagy-Getéről II. (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Pihenő túrázók a Nagy-Getén (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Hegyeskő (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tokodi-pincék háttérben a Kősziklával (Fotó: Pap Gábor) |
A Tokodi önkéntesek pontja környékén rengeteg a depós autó és az ember. Sokan tartanak itt nagyobb pihenőt. Nézem ahogy az emberek nyújtanak, kenegetik lábukat, szerelik a vízhólyagokat, leukoplasztoznak. A többség még elfogadható állapotban van, ez talán az ideális időnek is köszönhető. Mi kb. tavalyi időnket tartjuk, csak egy órával később vagyunk.
A Kőszikla alattomos emelkedője senkinek sem okoz gondot (egyikünk sem ette túl magát) a kis kitérő a kilátásért pedig most is megéri.
Mogyoróson csak áthúzunk, a Kakukk büfé részén nincs dolgunk (árak), igényes tömegmentes mosdó meg van Pélin, a kolostor bejáratával szemben. Az emberek rendszeresen elhagynak ezt-azt az út közben, Felkapkodunk mindent ami hasznosítható: szőlőcukor, ropi, elem :) Bajóti Öreg-kő alatt most van pont, Péli előtti réten pedig szép fények.
A Kőszikla alattomos emelkedője senkinek sem okoz gondot (egyikünk sem ette túl magát) a kis kitérő a kilátásért pedig most is megéri.
 |
| Tokodi önkéntesek frissítőpontja (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Pihenők a Tokodi-pincéknél (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Nagygenerál (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Tokodi kőszikláról a Gete felé (Fotó: Pap Gábor) |
Mogyoróson csak áthúzunk, a Kakukk büfé részén nincs dolgunk (árak), igényes tömegmentes mosdó meg van Pélin, a kolostor bejáratával szemben. Az emberek rendszeresen elhagynak ezt-azt az út közben, Felkapkodunk mindent ami hasznosítható: szőlőcukor, ropi, elem :) Bajóti Öreg-kő alatt most van pont, Péli előtti réten pedig szép fények.
Estére egészen kitisztult az ég. Szentkútnál felfrissülünk a forrásból és kihasználjuk a korábban említett mosdót. Most kezd ténylegesen megritkulni a tömeg, kényelmesen haladhatunk saját tempónkban. Bika-völgy után a villanyvezeték nyiladéka ki lett tisztítva, a mellette lévő erdőrészletet pedig kivágták. Vaskapunál is változik a táj arca, a hajtűkanyarnál lévő sziklákat lassan eltakarja a fiatalos. Új kerítések, zárt kapuk állják utunkat.
 |
| Panoráma Gyermely felé Mogyorós után (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Mező Péli előtt II. (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Mező Péli előtt III. (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Fatornyos templom Péliföldszentkereszten (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Gerecse (Fotó: Pap Gábor) |
Naplementekor érkezünk Pusztamarótra. A Gerecse oldalában fényképezek egy utolsót, aztán elrakom a gépet. Még éppen lámpa nélkül érünk Bányahegyre.
Iszunk pár pohár teát, falatozunk és beöltözünk az estéhez. Idén elkél a hosszúnadrág és a pulóver, de alapvetően szuper az idei időjárás. Érthetetlen, hogy tavaly a Tokodi-pincéknél ingyen osztott pohárt, most miért árusítják 300 Ft-ért változatlan nevezési díj mellett. Nekem nincs szükségem újra, de idén is vannak előbálozók.
Az utolsó 30 kili már inkább monoton, mint nehéz. Szint és kilátás kevés, murvás erdei út annál több. Futva élvezhető, ahogy Gerecse 50-en jó is volt, de sötétben gyalog a beszélgetés válik a fő szórakoztató elemmé. A vadföldnél természetesen hátranézek, hogy élvezzem a Gerecse sziluettjét az adótoronnyal és az imbolygó lámpásokból álló fűzért. Előveszem a héjas földimogyorómat is, ami nem várt sikert arat. Álmosság ellen hatásos a pucolás. A sötétben többen belassulnak, sok korábban látott embert előzünk meg. Kolduson számítottunk a Tengerszemesek levesére, és most sem okoznak csalódást. Túrákon különösen szeretem az ilyet.
Nekivágunk a legunalmasabb szakasznak, amit megtör fél egykor bekövetkező születésnapom. Felülünk egy vadlesbe, megbontunk egy szárított bálnataknyot, egy csokit és megesszük a maradék mogyorót. Különleges volt. Ünneplés után hamar elérjük az Öreg-kovács hegyi templomromot.
Nem maradunk, közel a cél és Bálint 10. teljesítése. Ezen ünnepi alkalomból felkérjük, hogy szemezgessen nekünk az elmúlt 9 teljesítés legszebb pillanataiból, majd a Baji szőlőknél virággal köszöntjük :) Bajon már nem szól a sramli, hallgatnak a tangóharmónikák. Néhányan megérezve a cél szagát kocogásra váltanak. Környezetünkből egyedül mi megyünk a hivatalosan kijelölt úton. Nem lett volna baj, ha idén is raknak ki szalagokat, főleg, ha azt akarják, hogy a zebrán menjenek át az emberek. Fél három felé érünk a célba. Átvesszük a díjazást, Bálint viszont mégsem jut hozzá a kiérdemelt pólóhoz. Csak XXL-es méret van, az meg kb. hálóing. A leves idén is jó. Az első vonatig kókadozunk.
Linkek:
További képekNéhány jótanács hosszú távú túrázáshoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése