2013. június 11., kedd

Nagyzsákozás a Csergő-hegységtől a Dunajec-áttörésig első-második nap


Pünkösdi hátizsákozás 2013.05.17. második nap nagyobb térképen való megjelenítése

Akkor próbáljuk meg újra. Most már szépen kitavaszodott, kellemes időt helyeztek kilátásba a meteoromókusok. Miért maradnánk? 
Csütörtök délután terv szerinti az utazás. Miskolci gyorsunk ugyan némi késéssel indul, de a kassai átszállás nincs veszélyben. Elég meredek, hogy első osztályból másodosztállyá minősített By, és a műbőrös Bp kocsikra gyorsvonati felárt kérnek. Igaz a Kelebiai csótányroppantó Bhv vagonokból álló “sebes” is feláras. A retró feelinget, meg a húgyszagot meg kell fizetni... 
Kassán még buherálják az állomást. Kíváncsi leszek milyen lesz mikor elkészül, most kaotikusak az állapotok. Remélem a peronokon is javítani fognak. Lipányig eseménytelen az út. Megbeszéljük, hogy ha sikerül taxit fogni, akkor Kamenica (Tarkő) feletti várban alszunk, ha nem, akkor valahol az állomás környékén csövezünk
Fél tizenkettőkor nem hogy taxi, egy árva autó sincs az állomás előtt. Beszélgetésünkre felfigyel egy lány és leszólít minket, hogy mi, merre, meddig. Kérni sem kell, felajánlja, hogy bátyjával -aki hamarosan itt lesz- kivisznek minket. Igaz, hogy nekik teljesen ellentétes az irány, de közel van. Könnyű a kommunikáció Angliában dolgozik és kissé spicces is, baráti beszélgetésről tart hazafelé. Megtárgyaljuk, hogy ők elég jól értik a lengyeleket, ellentétben a Pozsony környékiekkel, akik a csehekkel állnak jobban. Elmondása szerint a szlovák nyelv több dialektusból áll, akik többé-kevésbé megértik egymást. Ő határozottan nyelvjárásról beszél, de ezen a vidéken éppenséggel élnek ruszinok és gurálok is, akik önálló népcsoportnak tartják magukat és előbbiek nyelve az orosz, utóbbiaké a lengyel felé képez átmenetet. A ruszinoknál ráadásul létezik a nemzeti öntudat. Ők nem szlováknak tartják magukat, a szlovákok viszont annak tartják őket. 
Bonyolult dolgok ezek. Neki újdonság, hogy mi egyáltalán nem értjük a finn nyelvet, pedig rokonaink.
Kamenicán két férfi ver egy harmadikat egy kőfalnál, egyébként csöndes a falu. Hagyjuk, hogy rendezzék a nézeteltérést és megcélozzuk a várat. Erős kaptató vezet a csúcsra, de fél óra alatt felérünk a két csúcs egyikére. Élénk a szél, tiszta az ég, sátor nélkül alszunk.

Reggel vekker nélkül ébredünk, Ezt nagyon szeretem, pihentebben vagyok ilyenkor. Remek fények köszöntenek minket.

Tarkő vára a hajnal első napsugarainál (fotó: Pap Gábor)

Tarkő a várból (fotó: Pap Gábor)

Kilátás a várból (fotó: Pap Gábor)

Kövirózsa (fotó: Pap Gábor)

Körbenézünk a várban és indulunk a vízválasztóra. Kyovig jelzés nélkül egy kisebb gerinc irányát követjük, elmellőzve néhány szikla alakzatot. Ezekből márciusban semmi nem látszott. Én ide szántókat képzeltem nem legelőt és sziklákat. A valóság most szebb, mint a képzelet.

Tarkő környéki sziklák (fotó: Pap Gábor)

A falu szélén rátérünk a Kárpátok vízválasztójára. Márciusban Abroncsosból indult volna a túra, csak a helyszínen rögtönözve próbáltuk volna elérni a Csergő-hegységet. 
Az igazsághoz tartozik, hogy a valódi vízválasztó Abroncsosnál délnyugat felé fordulva áthalad a Csergőn, a Lőcsei-hegységen, majd Poprád környéki sivár részeken kanyarodik vissza a Magas-Tátra nyugati felére. Mivel a Lőcsei-hegyek zárt katonai terület, Poprád környéke pedig unalmas szántóföld, így egy kamu vízválasztót követünk, mely hellyel-közzel a szlovák-lengyel határt követi. Ez a Szepesi Magura gerince. 
A Csergő maga elég elhagyatott. Sehol egy lélek, de a jelzettség jó. Az 1157 méteres főcsúcson obeliszk hirdeti egy régi turista találkozó emlékét. Lenézünk egy közeli kulcsosházhoz ami részben bivakhelyként is üzemel aztán észak felé vesszük az irányt. Áfonyás rétek, kevert erdők váltogatják egymást. Az összhatás kellemes. Kora délután Abroncsos határában egy kereszt melletti padon ebédelünk. Bájos kis hely. Bálinték idáig jöttek tavaly húsvétkor.

Útelágazódás (fotó: Pap Gábor)

Mencsely, a Csergő-hegység legmagasabb csúcsa (fotó: Pap Gábor)

Csergő-hegység (fotó: Pap Gábor)

Csergő-hegység (fotó: Pap Gábor)

Abroncsos (fotó: Pap Gábor)

Rövid időre mellénk szegődik a határ, majd lengyel oldalon folytatjuk. Leluchówig nincs sok kilátás, de lehet haladni. Meglehet, még ma elhagyjuk a Poprád folyó völgyét és Belekezdhetünk a Szepesi Magura keleti felébe. Ha ez így lesz, holnap óra nélkül kelünk. 
Leluchów kis lengyel falu, melynek egyetlen látnivalója görög-katolikus fatemploma. Lenyűgözőek ezek az emberi léptékű, de a maguk nemében páratlan épületek. Miséhez készülődnek, csak bekukkantunk a beltérbe, nem fényképezünk. A kis patak túlpartján már a szlovák Ruská Vola nad Popradom (Poprádökrös) fekszik. Vajon régen ezek ez a két település egy falunak minősülhetett?

Leluchówi fatemplom (fotó: Pap Gábor)

Elindulunk a völgyben és a közeli vasúti-közúti átkelőnél visszatérünk Szlovákiába. 
Andrejovkában betérünk a kocsmába egy kofolára. Érdekes a beltér, egyik sarokban a környék faházairól készített ceruzás rajzok, a másikban szocialista emléksarok kitüntetésekkel, Lenin képekkel. Lenin szobrával egy szomszédos kertben is találkozunk, néhány kertitörpe és egyéb giccses elem társaságában.
Úgy egy órát kapaszkodunk a gerinre, mire találunk a falutól megfelelő távolságra fekvő alkalmas táborhelyet. Fölverjük a sátrat és tábortüzet gyújtunk. Nincs nehéz dolgunk, a fák szárazak és sok is van. A szél egyenletesen fúj hátulról, nem leszünk füstösek. Az oltás már nem ilyen könnyű, a közeli pocsolyából eleinte tenyérbe hordjuk a vizet csekély sikerrel, majd taktikát váltunk. Ha a víz nem megy a tűzhöz, a tűz megy a vízhez. Egy vastag kéregre piszkálva a parazsat, belehordjuk azt a pocsolyába. 
Órát nem húzunk, 40 km-el igazán kitettünk ma magunkért.

Linkek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése