Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.13. második nap nagyobb térképen való megjelenítése
Kicsit olyan érzés elhagyni a cserkésztábort a vége előtt, mintha félbehagynék valamit. Nincs bontás, rendrakás, sátorhajtogatás. Utálatos dolgok ezek, mégis hozzánőttek már és akkor van minden rendben, ha ezen is túl vagyunk.
A jó viszont az, hogy Titának köszönhetően pofonegyszerű az utazás. Mindössze a közvágóhídtól kell villamosozni. Alig pár perc múlva megérkezik Vera és Feri. Kicsit éhes vagyok, úgyhogy én is bevásárolok. Legalább később kell nekikezdeni a zsák tartalmának (bár nem nem fogok bánkódni, ha már könnyebb lesz az is). Hamarosan megérkezik Tinca, majd Bálint. 70 forintért lehetne váltani lejt, halasztunk Brassóig, hátha ott jobb.
Felszállunk a zsúfolt Isterre. Öten nagy táskákkal már szűkös a fülke. A fennmaradó egy helyre is megvették a jegyet. Szegény bácsinak sok türelemre volt szüksége, mire elrendeztük magunkat, cserébe neki is megágyaztunk. Jöhet egy kiadós alvás. Utóbbi időben állandóan késik a járat ami furcsa, mert 2 éve 1 órával növelték a menetidőt. Egy itthoni vágányzár miatti terelőútvonal a szokásos csúszást is megtoldja. A határon már talán több is mint egy óra a deficit, de ezt nem tudom pontosan, mert már az igazak álmát alszom.
Késésünk egyre csak nő. Mire Brassóba érünk, már 150 perc körüli, futni kell a Zernesti “csatlakozásra”. A pénzváltás tovább tolódik. Közeledik Királykő tömbje, de sajnos a felhők eltakarják a tetejét. Remélem a tejköd és az eső megkímél majd minket. Nem szeretem fölöslegesen cipelni a fényképezőgépet.
A városban elmellőzünk egy esküvőt, majd 2 cég bankautomatája közül ec, pec, kimehetsz alapon választva pénzt veszünk föl pocsék árfolyamon. Megkeressük a taxi állomást és Bálint elkezd alkudni. A fuvarszervező nem akar öt embert egy autóba szuszakolni a sok rendőrre hivatkozva (rossz minőségű földúton sok rendőr mi?). Végén legyint a sofőr, hogy 10 lej felárét vállalja. Olcsóbb mint a 2 autós megoldás.
Lombosmezőn (Plaiul Foii) sokan sátraznak. Nem húzzuk az időt, vizet töltünk és nekiindulunk a meredek emelkedőnek. Nehéz lesz behozni a késést, de meg kell próbálni, lesznek sokkal nehezebb szakaszok még.
 |
| Indulás lombosmezőről (Plaiul Foii) (fotó: Pap Gábor) |
Nem gondoltam volna, hogy ilyen formában könyvelhetjük el az első kutyatámadást. Bálintéknak egy dühös uszkár ront neki. Az a fajta, akire szíved szerint rálépnél ha túl sokat ugat.
Elérjük a gerincet és megpihenünk kissé. Balra a Királykő továbbra is felhőben. Úgy tűnik nem olyan vastag ez a lepel, fent talán még a nap is süt. Idelent ellenben elég laposak a fények. Nem érdemes erőltetni a fényképezést.
 |
| Szusszanás a Levél-nyeregben (fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Királykő déli fele (fotó: Pap Gábor) |
Tarvágásos, kidőlt fás úton botladozunk. A feromoncsapdákból ítélve itt is a fenyőmoly dolgozhatott. Sok fa még nincs elszállítva. Az ösvényen keresztül-kasul dőlve lassítják az előrejutást. Nagy-Tamás csúcs a nap legmagasabb pontja, innen kicsit lejt az út, és járhatóbbá is válik. Már ideje lenne a táborverésnek, de erőlködünk sötétedésig most még van hozzá tartalék.
 |
| Néhol kidöntött fák akadályozták a haladást (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kilátás a Nagy-Tamás oldalából (fotó: Őrsi Bálint) |
A Besenyő-tó (lacul Pecienagu) felett lósóskás rétre érünk. Néhány düledező esztena jelzi, hogy a pásztorok nem lehetnek messze. Lejjebb a forrás mellett megtaláljuk őket egy morcos kutya társaságában. Cigit kérnének, de idén nem készültünk.
 |
| Romos esztena, háttérben a Jezer-Papusa (fotó: Nyakas Gábor) |
 |
| Lósóskásban a pásztorszállások mellett (fotó: Pap Gábor) |
Kissé felszakadozik a felhőzet és a tó felett Jákob lajtorjái játszanak. Pár percig ránk is lekukucskál a nap, különös fényekkel borítva be a halott erdőt. Háttérben a Jezer-Pápusa gerince sötétlik.
 |
| Jákob lajtorjái a Besenyő-tó felett (fotó: Nyakas Gábor) |
 |
| Fénypászmák (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Teliholddal kísértetiesen festhet (fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Halott erdő (fotó: Pap Gábor) |
Kis-Lerescu csúcsnál megelégeljük a dolgot és egy alkalmas helyen tábort ütünk. Még éppen látni lámpa nélkül. Főzést követően szinte mindenki egy fára akasztja elemózsiás zsákját. Dupla, vagy semmi....
Linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése