Felsőszinevértől Tatár-hágóig kilencedik nap 2012.07.13. nagyobb térképen való megjelenítése
Reggel kicsit nehézkesen megy az ébredés. Az utolsó etapra 25 kili jut, könnyű terepen. Még hűvös a levegő, de süt a nap. Úgy tűnik hidegfront van. Lágyan hullámzó gerincen, rétek között haladunk kutyával a nyomunkban. Átvágunk egy érdeklődő ménes között, és a következő csúcson feltűnik a Bukoveli sícentrum. Még mielőtt elérnénk lefordulunk az erdőbe.
 |
| Felhők hömpölyögnek a völgyben (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Szelíd táj (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Lovak figyelnek minket kíváncsian (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Hosszú-bérc: Ilyen tiszta légköri viszonyaink még nem voltak. (Fotó: Pap Gábor) |
Feri gépe a bolondját járatja Bálinttal (mióta tönkrement a gépe ezen nézi a műholdfelvételeket), de végül jobb belátásra tér. Szükség is van rá, mert az erdei úton megritkulnak a kövek. Tatár-hágóig egészen biztos, hogy el is fogynak, nehezebb így tájékozódni. Egy alkalommal alaposan szét kell nézni merre menjünk. Egy tavalyi túra ellenőrzőpontjaira és szalagozására leszünk figyelmesek. Nem sikerül fényt deríteni rá, hogy milyen útvonalon ki tervezte. Hamarosan az új Bukovelbe vezető út mellett ballagunk. Furcsa újra autókat látni, hangjukat hallani. Kicsit elszakadtunk a civilizációtól 10 nap alatt, de nincs más választás, Tatár-hágóig egyre urbanizáltabb lesz a környezet. Előbb néhány pásztorgyerek, majd erdészeti gép, végül házak következnek. Mielőtt a hágóba érnénk egy alkalmas helyen ebédelünk. Ugyan a hágóban is eszünk majd meleget, de az drága lesz, nem ott kell jóllakni.
 |
| Kaszáló a Tatár-hágó közelében. Furcsa volt újra házakat látni. (Fotó: Pap Gábor) |
Felkeressük az ezeréves őrbódét, mely ma méltatlan környezetben árválkodik A hágóba szó szerint az alfélen érkezünk. Szétszórt papírdarabok, meggyalázott budi és orrfacsaró bűzön át. A bazársoron kutyánkat befogadja a helyi falka, mi pedig benézünk az első romos étterembe. Alig pár percet maradunk, olyanok az árak. Úgy látszik errefelé összekeverték a romkocsmát a rométteremmel. A második étterem már összeszedettebb, és ha nem is olcsó, de elfogadható árú. Két fajta ételből lehet választani: gyorsan elkészül és nem túl ízletes, vagy sokat kell várni rá, de jó. Én az utóbbit ettem, a többiek az elsőt. A mennyiség egyiknél sem tetemes, így a közeli kisboltban tankolunk. Már alig vártam, hogy kekszet ehessek. Nyam-nyam.
 |
| Ezeréves őrbódé, méltatlan állapotban, méltatlan környezetben. (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tatár-hágó. A kutyust leadtuk a helyi falkának (Fotó: Pap Gábor) |
Tényleges programunk véget ért, innen már csak a jutalomjáték maradt, legyalogolni Voronyenka állomásra. Elmellőzzük a szemetet recikláló bocit és kövesúton sétálunk a szórványosan lakott vidéken. Szép az idő, jó a hangulat, málna érik az út szélén, mi kellene még? Naplementekor elérjük a bocik által nyírt állomásra. Békés a hangulat, milyen is volna, egy nap három pár vonat jár erre.
 |
| Valahol a Tatár-hágó közelében (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Könnyű séta az állomásra (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kereszt és kápolna a dombtetőn (Fotó: Pap Gábor) |
Mi sem maradunk soká, kissé lejjebb egy pataknál keresünk szálláshelyet. A híd után van egy viszonylag jól takart tisztást, amit mások is használni szoktak. Legalábbis ez derült ki a tűznyomokból és az erdőben szétszórt zsebkendőkből. Mosunk és mosakszunk, majd tábortüzet rakunk. Annyi már a szemetünk, hogy az éghetőtől meg kell szabadulni. Közben vacsorázunk, Bálint vonatot les és nehézkesen elszámolunk. Máskor mindjárt föl kell jegyezni ki mit költött. A hosszúra nyúlt szemétégetés után éjfél tájban térünk nyugovóra.
Linkek:
Minél többet olvaslak, annál több kérdésem akad. Most pl. a tisztálkodást még nem feszegetném, de mind a 10 napra vittétek a kaját végig magatokkal?
VálaszTörlésEz a túra a vízválasztó legelzártabb részén haladt, volt, hogy 25 km-re volt az első lakott hely. Esély sem volt élelmiszerhez jutni, így vittük magunkkal.
VálaszTörlésRövidre fogva a dolgot az a lényeg, hogy ilyenkor nem a divatról és a változatos étkezésről szól a dolog. A kaja főleg zacskós instant cucc, hogy kevés helyet foglaljon, de így is a táska felét tölti ki.
Ruhában max. 3 váltás van nálunk, egyet hordunk, egy szárad a zsákon (kézzel mosunk patakban), egy tartalék.
Fürdésre víztöltésre ott vannak a patakot/források, amik a völgyhajlatokban a gerinc alatt párszáz méterrel erednek.
Biztos lehetne kényelmesebben is nyomni, de szeretjük a minimált.
Tudom ilyenkor nem a kényelem kell legyen a lényeg. Ha valaki kényelmesen akar szétnézni, akkor el sem jut ilyen helyekre. A túra valamilyen szinten lemondást is jelent a mai embernek, de ha a természetet választjuk, akkor nem csak a vetet ágytól kell megválni. Csak, eddig nem gondoltam ennyire bele, mitől is még? Mi ér annyit, hogy érdemes cipelni kilométereken/napokon át?
VálaszTörlésEz most egy kicsit buddhista lesz:
VálaszTörlésEz a hátizsákozás (ahogy szerintem minden hobbi) egy életérzés. Úton vagy, béke és teljesség vesz körül, a dolgok leegyszerűsödnek. Nincs másod, csak az a kevés élelem és néhány rongy ami a táskádban van, de boldog vagy, mert nem is kell több.
Nem biztos, hogy mindenkinek bejön. Van aki a nyaralás úgy képzeli el, hogy szállodába megy, hogy ott kiszolgálják és neki csak egy feladata van: élvezni az életet. Ez is elrugaszkodás a hétköznapoktól.
Nem buddhista volt ez, hanem szép.
VálaszTörlés