Óra nélkül kelünk. A vonat csak 10 tájt indul. Számba vesszük mi az ami nem kell Bálintéknak a továbbiakban, és mit tudunk adni nekik. Felmérjük a veszteségeket is. Három cipő, egy fényképezőgép, egy táska, Bálint pólója. Elég bőséges.
Időben kisétálunk az állomásra, de a vonat késik, ráadásul meglehetősen zsúfolt. Két külön helyen tudunk leülni. Nálunk nem nyílik az ablak, így időről időre Bálintéknál teszek fényképezek baráti látogatás ürügyén. Feri eközben beájul. Beindul a szokásos ukrajnai utasellátás, de már csak egy lángos marad mire a néni hozzánk ér. Zoknit vehetnénk, de annyira nem vagyunk éhesek. A Tisza-völgy látványos, vonatunk pedig kellően lassan halad fényképezéshez.
 |
| Tisza felső szakasza (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tisza-völgy a vonatból (Fotó: Pap Gábor) |
Rahón özönlik kifelé a sok utas a vonatból. Menetrend szerinti buszunk megvár minket, de siettetnek a felszállással. Itt is sokan vannak, és légkondi sincs majd megfőlünk a buszban, furcsa ez a meleg a hegyek után. Be is ájulok hamarosn. Arra ébredek, hogy lefulladunk, az utasoknak kell betolni a járgányt. Kedvezményt nem kértünk érte.
 |
| Rahó, végállomás (Fotó: Pap Gábor) |
Aknaszlatina szélén szállunk le, innen kb. 1km a vasút. Lepusztult parabolaerdős lakótelepen vágunk át. Bálint segít a jegyvásárlásban, de a pénztáros néni is tud magyarul. Csigalassúsággal megírja a jegyeket, majd sürget minket, hogy igyekezzünk a fizetéssel. Én kérek elnézést!
 |
| Tányérosház Aknaszlatinán (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Aknaszlatina vasútállomása (Fotó: Pap Gábor) |
A közeli boltban megejtjük a hazaúti bevásárlást. Bálintéknak nincs szerencséjük kolbászt zacskós levest és tésztát sem sikerül beszerezniük. Elbúcsúzunk egymástól, ők Máramarossziget felé, mi a vasút felé. Jó két órát üldögélünk a padokon, majd bejelentkezünk vagonunkba. Meleg van, és a gyógyfürdőtől tömeg is. Nagy a gyerekzsivaly, de ez nem akadályoz minket az alvásban. A szemközti ágyakat elfoglaló nagymama olyan ellenséges, hogy állandóan meg akarna tömni kajával. Öt óra alatt tesszük meg a Csapig tartó 130km-t. Időnk mint a tenger, csak hajnalban megy vonat Záhonyba. Váltunk pénzt, bevásárolunk a boltba és bevesszük magunkat az állomás emeleti szintjére. Itt nem zargat minket senki és a padokon valamennyit aludni is lehet. Éjjel villámlásra és mennydörgésre ébredek, de ez már csak gyönge másolat, különben is fedél van a fejünk felett. Átkelés közben tisztességgel szakad, de ettől eltekintve sima az átszállás. Arra készültem megkérdezik miért van nálam egy nagy rakás szemét. Lett is volna frappáns válasz: Inkább én hozom, mint a Tisza! Megvárjuk a Tiszát (ez most a gyorsvonat) és gyakori beájulással utazunk Pestig. Még a tokaji Tisza-hídról is lemaradok, pedig szerettem volna végre nappal is látni. Pesten pár percünk van a Railjet indulásáig. Bevállaljuk, ha konzervdoboz tömöttségű is, két óra múlva lenne másik.
-Vége-
Linkek:
Huh. Volt nálatok pót cipő? Idehaza mik az első teendőid?
VálaszTörlésNem szoktunk vinni, legföljebb havas túrákon, ha marad hely a táskában. Itt a terep olyan rossz volt, hogy hármunk cipőjében jelentős károkat tett. Felvetődhet, hogy miért nem bakancsozunk, erre a válasz az, hogy nehéz, és nem olyan kényelmes, mint a futócipő, a bokánk meg elég erős a göröngyös terephez.
TörlésJa, és az első teendők: FÜRDÉS!
TörlésAz valami felemelő, mikor fentről jön a szabályozható hőmérsékletű víz és nem két billegő kövön kell szerencsétlenkedni a törölközővel és szappannal.
Az evés már a túra végén megkezdődik, hazaérve már nem annyira súlyponti, aztán mosás, és pakolás a sorrend, mellette párhuzamosan képek áttöltése, jegyzet készítése a beszámolóhoz.