Kirándulások innen, oda: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 18. hetedik nap

2013. augusztus 26., hétfő

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 18. hetedik nap

Korábban: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra hatodik nap

Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.18. hetedik nap nagyobb térképen való megjelenítése

Eddigiekkel ellentétben ködös reggelre ébredünk. Alacsony felhők takarják el a Csorteákat, de mire indulunk kezd fölszakadozni. A Feleki-nyeregbe fölkapaszkodva élesen változik a kép. Mintha egy fennsíkra értünk volna. A gerinc szélessé és lapossá válik, lágy ívek veszik át a főszerepet a csipkézet vad gerincektől.

Felhős reggel a tóparton (fotó: Pap Gábor)

Feleki-tó (fotó: Pap Gábor)

Feleki-nyereg (fotó: Pap Gábor)

Elmellőzünk néhány birkanyájat. Szerencsére a pásztorok látnak minket és kordában tartják kutyáikat. Egy kanyar után feltűnik a Szuru-fő. Az ösvény ugyan megoldalazza, de mi azért megmásszuk. Van rajta egy monarchiás fő határjel, meg különben sem lesz sok szint ma. Még mindig megvan a jel, szokásos módon ki van ütve belőle a számot és az országot jelölő elem, egyébként ép. A szemközti Sáskán is felfedezünk egyet, hárman meg is látogatjuk. Feri és Tinca maradnak a nyeregben.

Sáska és Miklós-csúcsok (fotó: Pap Gábor)

Feri ereszkedik a Budiszláv oldalában (fotó: Pap Gábor)

Felhőtenger (fotó: Pap Gábor)

Határjel felhőkkel ( fotó: Őrsi Bálint)

Egy nagyobb turista csoport jön szembe. Mégsem olyan elhagyatott ez a rész, igaz még hátravan a Szuru menedékház, meg a vöröstoronyi-szoros felé tartó jelzés kiágazása. Ez a két népszerű megközelítési és elhagyási iránya a gerincnek. Mi persze egy harmadik utat választunk, de nem a főgerincet, mert a Kárpát Egyesület tagjainak beszámolója szerint tragikus körülmények között lehet lejutni az Olthoz. Hogy a mi elvi piros kereszt jelzésünk jobb, vagy rosszabb lesz-e lesz, azt senki nem tudja.
Lejjebb megállunk a Dárdányos-nyergi vízválasztó forrásnál. Érdekes, hogy a gerincen ilyen közel fakad egymáshoz két forrás. Egyik északnak, másik délnek indul. Táplálójuk egyazon víztartó réteg lehet.
Megjelennek a töpefenyők, hamarosan erdőbe érünk, de előbb még a Fedeles-tető oldalában pecsételünk, és elhagyjuk a főgerincet. Piros keresztnek nyoma sincs, megyünk a térkép alapján. Egy napos-szélcsendes mezőn telepszünk le ebédelni. Hideg napok után jól esik a napsütés, csak a birkaka szag és szemtelen legyek árnyalják kissé a képet.

Felhők lepik el a Galbenát ( fotó: Őrsi Bálint)

Dárdányos-nyereg (fotó: Pap Gábor)

Búcsú a piros sávtól (fotó: Pap Gábor)

Elveszett úton ereszkedünk a Tisztás-nyeregbe. Az elmosódott, bevágáson látszik a tudatos tervezés nyoma, nem csak úgy toronyiránt megy, mint a traktor csapások. Leírások szerint elképzelhető, hogy a K.U.K. építette még az I. Világháború idején. Az ilyen elhagyott, az enyészetnek odadobott utaknál, vasutaknál, vagy épületeknél mindig elkalandoznak a gondolataim. Milyen lehetett, mikor építették, mikor használták?
A hegyoldalban haladva betérünk az erdőbe, melyet néhol irtás szakít meg. Bővízű, hideg források erednek a kristályos palarétekek találkozásnál. Az egyiknél mellett megállva elmosódott piros kereszt jelzést fedezünk fel a közeli fenyőn. Úgy 3-4-el találkozunk még.
Fehér-kő oldalában egy nagyobb legelő szélén az utolsó forrásokban megtöltjük palackjainkat és fölkaptatunk a csúcsra. Érdekes ez a vakítóan fehér mészkő tömb a kristályos kőzetbe ékelődve.

Lágyan ereszkedő gerincek az Olt felé ( fotó: Őrsi Bálint)

Elhagyatott úton ( fotó: Őrsi Bálint)

Fehér-kő (fotó: Pap Gábor)

Erősen tűz a nap, jó lesz újra betérni az erdőbe. Hosszú meredek lejtő kezdődik. Nem tudom milyen gép járja, de taposhatják a belét rendesen. Jó órán át csak ereszkedünk, mire meglátjuk a nyerget. Épp itt volt az ideje. Egy szekér árválkodik lent, ki tudja mire várva.
Gyors emelkedőt követően mindenfelé virággal pompázó kaszálórétre érünk. Kellemesek a fények. A következő kiemelkedés után már látszik az Olt-völgy és a környező hegyek. Egy alkalmasnak tűnő helyen lesátrazunk tengernyi szöcske közé. Hátunk mögött a Fogaras viharfelhővel a fején búcsúzik. Itt szinte piknikezünk.