Alacsony Beszkidek 2012. 03. 14-15 első-második nap nagyobb térképen való megjelenítése
A kamásli otthonmaradt. Na mindegy csak nem lesz nagy gáz –gondoltam- valahol félúton az állomás felé.
Tavalyi évhez hasonlóan idén is a lengyel-szlovák határon ünnepeljük március 15-ét. Most is Megyfaluból indulunk, csak épp nyugat felé, hogy bejárjunk egy kb. 80 km-es szakaszt a Kárpátok vízválasztójából. A terep nem tűnik különösebben nehéznek, és látványosnak sem. A csúcsok még 900 méterig sem nagyon mennek az Alacsony-Beszkidekben. A hóhelyzet bizonytalan, de tavalyiak alapján bízunk a járhatóságban.
Bálinttal skype-on minden megbeszélünk, már rutinosan osztjuk el a közös holmikat, lassan a résztvevők létszáma is stabilizálódik.
Menetrendi változások miatt Sátoraljaújhely helyett Kassa felé utazunk. A szántóföld széli határsávban alvás idén elmarad, lesz helyette teherpályaudvar melletti. Pesten idejekorán foglalok fülkét, hamarosan befut Vera, aztán Bálint is. Tömött a Hernád Ic Miskolcig, utána enyhül a helyzet. Nemzetközi menettérti jegyem Kassáig olcsóbb, mint egy teljesárú menettérti Miskolcig, és még pótjegyet sem kell venni. Kassán felülünk az utolsó gyorsra és a Homonna közelében fekvő Őrmezőig (Strážske) utazunk. A vonat tovább megy, de nekünk könnyebb itt találni alvóhelyet, mint a város közelében. Nem cifrázzuk túl, kissé távolabb az állomástól egy füves térség helyezkedik el a vasút és a szántóföld széli bozótos között. Ledobjuk a zsákokat és nyugovóra térünk. Éjjel pár csepp eső kelt némi riadalmat, de az időjárás maga sem gondolta ezt komolyan, hamar abbahagyja.
Hajnalban személlyel folytatjuk utunkat, ami kivételesen nem Bz, hanem új, részben alacsonypadlós motorvonat.
 |
| Új motorvonat Homonnán (Fotó: Pap Gábor) |
Átszállunk Megyfalui járatunkra, ami azonnal indul is, bár lett volna még hat perce menetrend szerint. Úgy tűnik, csak ránk várt. Megjegyezném, mindenhol beszedték a menetjegy árát és a csomagszállítási díjat. Nem volt zsebpénzezés. Ja, és elektronikus kártyaolvasó van a buszokon.
Új sofőr bácsink próbálna kapcsolatot teremteni velünk -mi is vele- de nem találunk közös nyelvet. Sikerül elérni, hogy a birkahodályoknál leszállhatunk, nem kell a faluból visszagyalogolni. Az útról leolvadt már a hó, a földeken még tartja magát. Eleinte nem veszélyes a mélység, de ez néhány száz méteren belül megváltozik. Innentől végig hiányzik a kamásli. Zoknimba tűröm nadrágom, de általában lábszár-középig ér a hó, így akadálytalanul jut a bakancsba. Hamarosan találkozunk macinyomokkal, ugyanott, mint tavaly. Az irány is egyezik, talán a tulajdonos is.
 |
| Vagy 150 méteren át fagyott volt a hó teteje (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Határra vezető völgy (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kissé elmosódott macinyom (Fotó: Pap Gábor) |
 |
Pihenő (Fotó: Pap Gábor)
|
Jó két óra alatt vergődünk föl a gerincre, pedig idén bedőlt fák sincsenek nagyon. Leülök a határkőre és kiöntöm a hólevet cipőmből. Röhögünk egy jót rajta, pár nap múlva már Bálint is így fogja öntögetni. Sebességünk kb. 1 km/h. Van idő alaposan megszemlélni a tájat. Kilátás kevés helyről van, jobbára a nyiladékot és annak környezetét vizsgálhatjuk. A növényzet túlnyomó részt bükkös, néhol sávosan telepített lucfenyő, a nyiladékban mogyoró és csipkebokrok, réteken nyírfás ligetek. A kevés kilátás megtekintése mellett beszélgetéssel, majd téma fogytán csendes küzdéssel ütjük el az időt. Helyenként látszik valami elmosódott hótalp, vagy sítalp nyom, de sok hasznát nem vesszük. Valamikor délután három körül érünk a lupkowi vasúti alagúthoz. Nem megyünk le, inkább a gerincen egy faágra telepedve nekilátunk az ebédnek. Bálint mindjárt a teafőzés elején kiborítja a vizet, én még várok, míg kiázik a filter. A szépséghiba csak az, hogy nem lesz sok forrás az úton.
 |
| Akkor folytassuk a kirándulást (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Gondolkodó turista (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tisztáson (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Lupkowi alagút fölött fogunk ebédelni (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Rét az alagút fölött (Fotó: Pap Gábor) HDR |
Töltekezés után átkelünk egy bevágáson, amit a térkép is jelez. Úgy tűnik, régen a vasút csúcsfordítóval jutott át a gerincen. A bevágás szélességéből ítélve lehet, hogy keskeny nyomközű volt.
A napi tervet már csak hajnal négyre tudnánk teljesíteni, így kicsit szerényebbek leszünk. Elég lesz eljutni a Palotai hágóig. Azt is csak hét felé sötétben érjük el, miután kissé javultak az útviszonyok. Lent a falu fényei már egy ideje megcsillannak a fák között, mikor megritkulnak a fák és egy réten a hágó obeliszkjénél találjuk magunkat. Kb. 12 kilit tettünk meg reggel 8 óta.
A parkolót szegélyező hófal mögött egy rendezett esőház áll, benne két paddal és egy asztallal. Alvásra ideális. Bálint kisorsolja Verának a rövidke asztalt, mi maradunk a padokon. Evés után nyugovóra térünk, mindenki nekilát kiolvasztani lábfejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése