Néhány tanács hosszú távú túrázáshoz

Többször többen kérdezték már tőlem, hogy hogyan képes az ember 100-200 km körüli túrákat teljesíteni. Laikusnak elsőre meredeknek tűnhet, de egy egészséges ember tudatos készüléssel egy százas túrát nagyobb kínok nélkül végig tud csinálni.
A Kinizsi apropóján összedobtam pár gondolatot, ami nekem annak idején hasznos lett volna. ’99-ben tapasztalatok nélkül álltam rajthoz unokatestvéremmel, pusztán kíváncsiságból és a trófea kedvéért. Mint oly sokak képzeletét, az enyémet is megmozgatta, milyen lehet száz km-t teljesíteni egyben. Mondanom sem kell elég nehéz volt, erről akkori beszámolóm hűen tanúskodik.
A főiskola alatt elfordultam a sporttól, csak 2005-ben kezdtem újra rendszeresen mozogni. Ledobtam az ücsörgéssel összegyűjtött 25 kiló felesleget, megerősödtem kicsit és 2006-ban újra ott álltam a rajtban azzal, hogy ez lesz az év leghosszabb túrája, azaz fénypontja. A tudatos készülés miatt ez a teljesítés már nem volt egy lapon említhető az elsővel.
Azóta tovább gyűltek a kilométerek és a tapasztalatok. Egy gyalogos százas ma már egyáltalán nem okoz gondot, de a Kevély emelkedőjén őrült erőbedobással előző első bálozók, a féltávnál vízhólyagot ragasztók és a hajnalban Tatán vonuló zombisereg láttán mindig eszembe jut az a bizonyos '99-es teljesítés...

Az alábbi írásban általános elveket fogalmazok meg, minden embernek más az erőssége és gyengesége. Sokszor utalok a Kinizsire, de könnyedén átfordítható más túrára is. 

készülj fel fizikailag: 

Gyaloglásra gyaloglással, esetleg futással/bringával. Sportolhatsz bármit bármilyen gyakorisággal, de ha nem szoktál sokat gyalogolni meglepetés fog érni, mert az itt használt izmok, ízületek és felületek (talp, és más kidörzsölődésre hajlamos helyek) nem lesznek elég edzettek, bejáratottak. Hogy ki mennyi idő alatt válik alkalmassá egy ilyen táv teljesítésére? Az szinte kizárólag az egyéntől függ. Törekedj a fokozatosságra! A túlterhelés sérülésveszélyes és elkedvetlenítő is. Senki nem szeret úgy edzeni, ha lepénynek érzi magát.

Aki túlsúlyos, igyekezzen fogyni (ne közvetlen a túra előtt), kímélendő ízületeit, izmait. Beszédes példa: egy ember kb. 70-centi hosszút lép. Számold ki, ha csak egy kilóval több rajta a súly, akkor egy százas távon lábanként mennyi pluszterhelés éri. Elárulom több, mint 71 tonna… 

Készülj mentálisan: 

Szokásos mantra, hogy egy százas nem két ötvenes túra. Hatványozottan igaz ez azokra, akiknek a százas táv közel van a teljesítőképességük határához. Nem csak fizikailag, lelkileg is fárad az ember. Ha valamennyire modellezni akarod valós tűrőképességed, akkor próbáld ki magad előbb egy 70 km körüli túrán, vagy két egymást követő napon menjél 40-50 km körül. 

Aki soha nem volt éjjel erdőben az próbálja ki. Sokaknak megterhelő fáradtan gyalogolni egy fénykört és a másik sarkait bámulva. Nem véletlen, hogy éjjel sokan zombivá válnak. 

Az útvonalat átnézve tudni fogod melyik pont/település/csúcs kb. hány km-nél van. Nem fogod így elveszettnek érezni magad. 

Ruházat, cipő: 

Cipő: Fölösleges bakancsra költened, ha nincs. Itthon nincs magashegység bokatörő sziklákkal, legföljebb rövid szakaszokon göcsörtösebb a terep. Egy jó csillapítású, könnyű, rugalmas futó/túracipő a célszerű. Akinek gyenge a bokája annak esetleg magas szárú. Nem szükséges, hogy vízálló legyen, ami nem ereszti be a vizet, az kifelé is nehezebben fogja, könnyebben befülled a láb kidörzsölődést okozva. A méret is fontos, hosszú távon 1-2 centivel nyúlni fog a lábfejed, ami reggel még épp jó, estére nyomhat. Érdemes a lábfejnél 2-3 centivel hosszabbat venni, így este a lejtőkön sem lesz gond. 

Zokni: Inkább két közepes vastagságú az ideális, mint egy vastag, vagy több váltó. Ennek az oka, hogy két zokni lépés közben el tud mozogni egymáson és így nem a talp és a zokni között alakul ki súrlódás, mint egy zokni esetén. Figyelj arra, hogy a zoknik ne legyenek túl érdesek, mert akkor egymásba/talpbetétbe kapaszkodva úgy viselkednek, mintha egy zokni lenne rajtad. 

Időjárástól függően válassz ruházatot: Amiben állva picit fázol, az menet közben pont jó, nem érdemes túlöltözködni, inkább mozogj! Egyénfüggő, hogy kinek mikortól jó a rövidnadrág, de 20 fok fölött már feltétlen ajánlott. Melegebb túrákon (pl. Kinizsi) érdemes rövidben indulni és éjjelre berakni egy hosszút. Meleg nappalokon a hosszú nadrágban megizzadsz, ami lecsorog a zoknira, áztatva a legérzékenyebb részt, a lábfejet, ráadásul sok vizet vesztesz vele. Éjjelre jól jön a hosszú, addigra már a fáradtságtól jobban igényled a meleget és az izmaid is kevésbé fognak elmerevedni állás közben. 

Aki könnyen leég, az inkább kenje magát magas faktorú naptejjel reggeltől kezdve, vagy nagyon vékony hosszút vegyen fel és ügyeljen a fej-tarkó védelmére. 

A póló/pulóver kérdés hasonló a hosszú/rövidnadrághoz. Póló nélkül/trikóban és/vagy fürdőnadrágban sapka nélkül nem jó döntés menni, a táska kidörzsöl, nő a napszúrás veszélye. Nappalra simléderes sapka/könnyű kalap ajánlott nem csak a kopaszoknak. Bevizezve jól hűt és a tarkót is védi, viszont éjjel kényelmetlenek a fejlámpához. Akinek fázós a feje éjjelre vigyen vékony cérnasapkát. 

Dzsekit mindenképp érdemes rakni, de a pulóvert nem feltétlen helyettesíteném vele, könnyebben beizzad az ember, mint pulóverben, még ha lélegző is. Kamásli melegben fölöslegesen izzasztja a lábat és áztatja a lábfejet. 

Figyelj, hogy az alsónadrág lapos varrású, kényelmes legyen, kellemetlen kidörzsölődéseket tud okozni, a pingvinjárás meg nem jó sport...

Tecnikai dolgok: 

Táska: Se túl nagy, se túl kicsi. Örök szabály, hogy annyi holmit viszünk magunkkal, amekkora táskánk van. Én nem egyszer 5 literes futózsákkal indultam Kinizsin, és némi kompromisszummal elég volt, de nagy általánosságban 20-30 literes zsák megteszi annak, aki nem visz komplett váltóruhát és cipőt (egy 30-as zsába én már a nagyméretű fényképezőgépem is berakom éjjelre tokostól). A zsák legyen kényelmes, és nem baj, ha van deréköve, az részben tehermentesíti a vállakat. 

Ne felejtsd otthon a lámpád! A fejlámpa a legjobb megoldás, mert nem fárasztja a kezet, hátránya, hogy csak egy fénykört pásztázhatsz egész éjjel, ami csőlátást eredményez, és a göröngyök sem látszanak úgy, mint nappal. Kézben hordva a fény laposabb szögben esik az útra, előbújnak az alattomos kövek, oldódik a csőlátás. Aki nem botozik, annak érdemes váltogatnia. Ha nem vagy biztos a dolgodban vegyél új elemeket/hozzál tartalékot, és/vagy pótlámpát. 

Kidörzsölődés ellen: A gyógyszertárban lehet kapni tiszta vazelint, neugranormont, vagy NIVEA krémet. Azzal túra előtt és alatt be kell kenni a problémás részt. Akinek a mellbimbója kidörzsölődésre hajlamos ragassza le leukoplaszttal. Akinek rendszeresen gond a kidörzsölődés és a vízhólyag az a túra előtt 1-2 héttel zsíros/hidratáló krémmel kenje a problémás helyeket, meg a lábát esténként (de közvetlen ragasztás előtt ne!). A menet közben kinőtt vízhólyagokat ha nem viszolyogsz tőle, varrd meg (cérnát tűvel fűzz át a vízhólyagon és ragaszd le) 

Túrabot: Nem feltétlenül szükséges, de a fájós térdűeknek, túlsúllyal küzdőknek ajánlott. Természetesen ne a kiszemelt túrán kezdjünk el gyakorolni vele. Hátránya, hogy éjjelre monotonná válhat a kopogás és állandóan foglalt a kezünk. Ha használjuk, fokozottan figyeljünk környezetünkre, ne nyársaljunk föl/akadályozzunk senkit. 

Körömápolás:
Egy túl hosszúra hagyott, vagy éles sarkokú köröm sok kellemetlenséget tud okozni. Ha túl hosszú, akkor nekinyomódik a cipő orrának és hosszú távon vérhólyag nőhet alá (vörös színű lesz a köröm és felpúposodik), majd idővel le is esik. Lesz helyette új köröm néhány hónap alatt, de az már sokkal érzékenyebb lesz (és vastagabb is). Sajnos 15 éves koromban edzésen begyűjtöttem egy ilyet és hosszú idő alatt tapasztaltam ki mit érdemes kezdeni vele.
Rendszeresen vágom a körmeimet (nekem 2-3 hetente elég) fürdés után, mert akkor sokkal puhább. Férfi létemre nem szégyellek a reszelőhöz nyúlni. A vágási éleket sorjázom, kerekítem (zokniba sem fog így elakadni). A korábban sérült, e miatt kissé vastagabb körmöt reszelővel vékonyítom. Úgy vágjunk, hogy legyen még lehetőségünk utólag igazítani. A műveletet túra előtt legalább 1-2 nappal végzem, hogy egy esetleges vétlen vágás be tudjon gyógyulni.

Fényérzékenyeknél a napszemüveg hasznos lehet. 

Zsebkendő és/vagy wc papír mindenképp legyen, nem részletezném miért. 

Evés, ivás: 

Az evés: Egyénfüggő, a ruházat mellett ez igényli a legtöbb kísérletezést. Sétálva 2-3 óránkénti bevitellel számolok. Gyalog nem használok űrkaját, de akinek az adott túra a teljesítőképessége határát súrolja annak lehet szüksége lesz könnyebben felszívódó ételekre, ásványanyag utánpótlásra. Fontos a mértékletesség! Se túl sok, se túl kevés. Ha van ellátás túrán az csökkenti a cipelt mennyiséget.

Hagyományos étkezésnél a könnyebben emészthető, kevésbé zsíros ételek a megfelelőek. Banán, paradicsom (dobozban hordozható), alma, kenyér, csoki, gumicukor, szőlőcukor, ropi, vagy egyéb sós rágcsa. Ügyeljünk a változatosságra és a rendszerességre. Ha megszédülünk/eléhezünk és szőlőcukrot eszünk, érdemes szénhidrátot is bevinni közvetlen utána (pl szendvics) hogy kiküszöböljük az inzulinválaszt (a bejövő cukor miatt a szervezet a meglévő inzulinszintet emeli, ami további táplálékbevitel nélkül rövid időn belül alacsonyabb vércukorszintet eredményezhet, mint a kiindulási állapot, így átmeneti javulás után jobban szédülhetünk) 

Ásványi anyagok közül a Ca és Mg fontos a helyes izomműködéshez, a K a bélműködéshez. A konyhasó pedig az izzadás miatt. Ezek pótlása főleg melegben hangsúlyos. Rendszeres kis mennyiségű fogyasztás ajánlott (ügyelj a dózisra!). A túra előtt 1-2 héttel el lehet kezdeni szedni, hogy feltöltődjenek a raktárakat. 

Ha űrkaját vinnél: A gélekbe és izóitalokban könnyen felszívódó cukrok szénhidrát, vitamin, ásványanyag és só van. Viszonylag kevés fogyasztása fedezi az óránként felszívódó mennyiséget, viszont drágák és éhes lehetsz még ettől (nincs teltség érzet). Aki ilyeneken megy, az csomagolhat kenyérbelet magának. Jó helykitöltő, könnyen emészthető, nyugtatja a gyomrot, felveszi a gyomorban lévő fel nem szívódott vizet és semlegesíti a sok édes ízt. 

Folyadék: Rendszeresen fogyasszunk. Melegben az érzékenyebbeknek szüksége lehet izotóniás italra, mert csak vizet fogyasztva felhígulhat a sóháztartásunk, izomgörcsöket és gyomorproblémákat okozva. Gyalog mi italporokat szoktunk vinni, hogy ne unjuk meg a víz ízét és később is szívesen igyunk. Aki lusta állandóan palackért nyúlkálni a táskába, az vegyen ivózsákot. Utóbbinak eleinte lehet műanyag íze, ezt el lehet venni egy estén át történő hígított ecetes/citromos áztatással. Alkoholos tartalmú italok nem tanácsosak, rontják a koordinációt és a tájékozódó képességet, álmosítanak és az alkohol lebontása vizet igényel. Hagyjuk az ilyet a célra. Sörből az alkoholmentes jó választás ásványanyag és energiatartalma miatt. 

Idei Kinizsis felszerelésem példakép (~18-19 órás teljesítés): 

2 banán, 2 sajtos-szalámis szendvics 2 db paradicsommal (utóbbiak dobozban) 2 tábla csoki, (negyedet ennék egyszerre, de a társaságnak is osztok, mikor eszem), 30dkg héjas földimogyoró, 1,5 l ízesített ásványvíz, 3 italpor. Palackomat az idei hűvös évben kétszer töltöttem után, számítottam a Tokodiak zsíros kenyerére,  a Bányahegyi teára, és a Koldusszállási zöldséglevesre. Ezen kívül visszakínálás alapon kaptam ezt-azt a többiektől 

Próbáld ki a felszerelésed: 

Nem csak a cipőt, hanem a ruhát, táskát is. Már egy rövidebb túrán is kiderül mi hol dörzsöl, szorít, bök, nehéz stb. Az ilyen holmit nyugodtan otthon is hagyhatod. Fel lehet adni drága csilli-villi felszereléssel is, ha kényelmetlen. 

Egyéb: 

Ne rohand el az elejét! A legrosszabb dolog amit tehet az ember. Bemelegítetlenül, hideg izmokkal erős tempót nyomni csak azért, hogy az indulás izgalmában megelőzzünk másokat óriási hiba. Az első órák keménykedéséért később nagy árat fizetünk. Sokkal jobb érzés ha 80-90 km tájékán mi előzünk vidám hangulatban, mint vánszorgásunk közben minket előznek. Az első órában hagyjuk magunkat szépen bemelegedni. A lejtőkön érdemes belekocogni, de ügyeljünk, hogy ne verjük szét az ízületeinket. Mindig olyan tempóban haladjunk, ami nem kíván tőlünk túlzott erőfeszítést. Ha szükséges szakadjunk el társainktól. Ez önzőnek hangzik, de ha nem egyezik a tempónk akkor csak egymás kínjait fokozzuk, veszélyeztetjük mindegyikünk teljesítését. Hosszú túrákon találhatunk alkalmi társat, akivel egyezik a sebesség, és még új barátokra is szert tehetünk. 

Töltekezés: Túra előtt 3-4 nappal érdemes elkezdeni feltölteni a glikogén raktárakat. Együnk több tésztát, kenyeret. Utolsó 1-2 napban lehet növelni a folyadék és só bevitelt, de vigyázzunk, nehogy a túlzott ivással kilúgozzuk magunkat! 

Figyeljünk a helyes lépéstechnikára! Ne lépjünk túl nagyot, inkább rövidebbeket sűrűbben. Ez szintén kíméli az ízületeket. A saját nyomba lépés (lábak egymás elé tétele) szintén felesleges terhelés. Ezek olyan fogások, amik csak sok gyakorlással sajátíthatóak el! 

Ha nem voltál még a túrán, indulás előtt nézd át az útvonalat és hozz térképet/használj GPS taracket. Fáradtan különösen bosszantó/lelombozó az eltévedés. A csorda szellem is okoz kisebb nagyobb eltévedéseket is, pl. Kinizsin Hosszú-hegy előtt és után a murván mennek az emberek a zöld helyett, Vértestolnai műútnál eltévesztik a kék jelzést, Tatán rossz úton gyalogolnak be a célba. 

Aludd ki magad alaposan: Ha keveset szoktál aludni, akkor a túra előtt 1 héttel intézd úgy a dolgaid, hogy napi 8 óra összejöjjön. 

Ne használj fájdalomcsillapítót! Ezzel csak saját magad vered át és súlyosabb, akár maradandó sérülést szerezhetsz. 

Végül a depózásról (autós kísérés): Ez egy örökzöld téma. Valaki ragaszkodik hozzá, valaki elítéli. Én a kettő között állva szimplán fölöslegesnek tartom legtöbbször. Sokba kerül, minimum egy főt szívatok vele (a depóst, bár valaki szereti csinálni), fölöslegesen nehezíti a környékbeliek életét, rontva a túra iránti lojalitást. Egy százas túra kellő felkészültséggel gond nélkül teljesíthető e nélkül is. 

Egyébként elég furán tud kinézni, mikor a Kinizsin Tokodnál a depózás miatt minimális holmival induló életerős férfiak szenvednek az autó mellett egy pokrócon és nyaldossák sebeiket, miközben a társadalom által törékenynek és gyengébbnek ítélt nők és idősek könnyedén sétálnak el mellettük teljes menetfelszereléssel. 

Sok sikert!

Hogy is indult?

Érdekes dolog, hogyan kezdtünk el Bálinttal együtt túrázni. Gyakorlatilag 2008-ban a Rockenbauer 130 céljában ismerkedtünk össze, igaz 2007-ben a Bakonyi Barangolás 70-en már mentünk együtt Bödönkúttól (ott ismertem meg Rushboyt is, és ott futottam először túrán), de aztán hosszú ideig semmi. Szóval Roki céljában kiderült, hogy Bálint Győrbe jön, mert ott tanul, és ott laknak nagyszülei. Később egyre több túra után utaztunk együtt. Jól elbeszélgettünk, főleg túrákról.

2009 januárjában felvetődött, hogy járjuk be a közeli Csitári hegyeket. Ettől kezdve viszonylagos rendszerességgel levelezünk is.

Áprilisban Mátrabércről hazafelé Bálint előállt a nagy kérdéssel. Szeretek-e bringázni, mert volna egy ötlete. Én mit sem sejtve mondtam, hogy igen, és szoktam is. Jó, van-e kedvem letekerni a Fekete-tengerhez, Románián Moldávián, és Ukrajnán át, útba ejtve a Dnyeszter menti Szakadárokat? Jót nevettem, annyira képtelen ötlet volt, hogy egyből bólintottam rá. Gőzöm sem volt milyen állapotok lehetnek Romániától keletre, főleg Transznyisztriában. A gyors beleegyezés láthatóan meglepte Bálintot, ő sem vette komolyan az ötletét. Gondolta tesz egy próbát velem, aztán ha én nem vállalkozom rá, akkor más úgysem, és akkor majd kinéz valami olyat, ami egyedül teljesíthető.

Egy darabig felpörögtek az események, legalábbis az ő részéről. Gyakorlatilag a teljes útvonalat megtervezte, a Google Earth-ön ahol lehet földutat, vagy mellékutat felhasználva. Szerzett térképet, írt polgármesternek, nagykövetnek. Én eközben csak a szabadságom időpontját tudtam rögzíteni, közben ott lebegett Damoklész kardjaként fejem felett a Csehországi kiküldetés bizonytalan időpontja. Gyakran értekeztünk, egymással egészen júniusig, aztán jöttek a kirándulások, túrák, hol egyikünk, hol másikunk nem volt gépközelben.

Augusztusban a cserkésztábor végén igen fáradtnak éreztem magam, de nem lehetett lazsálni. Szombat hajnalban indulás az ismeretlenbe, még volt öt nap felkészülni. Majd minden nap tartottunk megbeszélést, és lassan összeállt a felszerelés.

Mivel a szervezést Bálint végezte, én természetesnek vettem, hogy biztosítsam a technikai részt. Sátor, szerszámkészlet, gázfőző, edény, és még ki tudja mi mindent. Teljesen magabiztos nem lehetett egyikünk se, soha nem túráztunk együtt több napot.

A túra csodálatosan sikerült. Annyira, hogy szinte teljesen biztos volt a folytatás. Egyetlen gondot, csak a szabadság korlátozott mennyisége jelenthetett.

Mindössze apróbb részleteken láttuk szükségét módosításnak. Ezek fontos, de nem mindent eldöntő dolgok voltak. pl.: 3 póló elég, két bringás nadrág kötelező, mellé elég egy fürdős. Fejenként kell egy összehajtható pót külső, kell a nagyobb gázpalack a vastagabb hálózsák. Stb. Már a túra előtt is vacilláltam rajta, de a túra után biztos volt, legközelebb a rendes fényképezőgépemet hozom, bármi is legyen. Elnézve a balkáni képeket jó döntést volt.

2010-ben a Balkánban gondolkodtunk. Már az elején is felvetődött, mint helyszín, de végül Győzött az egzotikusabbnak hangzó odesszai végcél. Felmerült a Bosznián keresztül Görögországig való tekerés ötlete, és sok más is, de az egész tervezgetés félbe maradt, amikor Bálint dolgozni kezdett. Minden bizonytalanná vált.

A csönd egészen április közepéig tartott, amikor is Bálint szólt, hogy ki tud venni szabit júliusban. Nagyon megörültem, már majdnem lemondtam a dologról. Az időpont kompromisszumokat igényelt (én korábbi időpontot támogattam), le kellett mondanom a Kazinczy200 teljesítéséről, de nem bántam meg, így is alig 2 hetem maradt árvíz után felkészülni a túrára.

Gyors tervezésbe fogtunk, ami zömmel Skypeon zajlott. Idén aktívabban belefolytam, az útvonaltervezésbe, de Bálint végezte el a feladat oroszlánrészét, nála volt térkép is.

Tervezés közben rá kellett döbbennünk, hogy ami innen a laikusnak egy nagy egységes massza Balkán néven, az a valóságban egy káprázatosan sokszínű és kultúrájú világ. Kár lenne egy gyors átszelésen gondolkodni Athénig, nem látnánk semmit. Bölcsebb több egynapos hegymászást közbeiktatva egy kisebb területet jobban megismerni.

Nem akarok nagyképű lenni, de az átlagosnál nagyobb mindkettőnk teherbírása, így elég sűrű program kerekedett ki. Volt olyan nap, hogy kerékpárral mindössze 30 km-t tekertünk, de 2000m-nél több szinttel, és ehhez jött még gyalogosan úgy 10 km 1000m fölötti szinttel (Bobotov Kuk mászás a Durmitorban). Jól mértük fel képességeinket, bírtuk. Egyedül a Valbone-Theth átszelés terhelt meg minket, az is csak lelkileg. Nézzétek el nekünk, minden valószínűség szerint mi voltunk az elsők, akik azon a hágón átkeltek kerékpárral. Nehéz dolog az elsőség…

A túrán éreztük, hogy számtalan figyelemre méltó érdekesség maradt ki, de azt már csak huzamosabb ottléttel lehetne megismerni.

Jól sikerült a felkészülés technikai része is. Az árvíz nyomán le tudtam cserélni a kerékpáros táskámat. Nem olcsón, de vettem egy olyat, aminek örömet okoz a használata, és remélhetőleg sokáig kitart. Mindegyikünk szerzett kormánytáskát, ami szintén jól bevált (javult a súlyelosztás). Jutott egy kevés a sátor javítására is. A tavalyi tapasztalatok birtokában gyanúsan gyorsan ment a rakodás, hely is maradt bőven. A dolog sikerességét mutatja az is, hogy az út során semmi nem hiányzott, és semmit nem éreztem fölöslegesnek, mégis befért a napi élelem a táskába, és csak nagyritkán kellett a vizet kívül elhelyezni.

Fölöslegnek az Ukrán csöves szatyrok lennének tekinthetők (elég sok helyet foglaltak), de nem tudhattuk, hogy Szerbiában lesz a legkönnyebb a kerékpárszállítás, ott, ahol hivatalosan erre nincs lehetőség. Egy defekt mellett, Bálint láncszakadása hátráltatott minket. 1300 km-en ez nem tűnik soknak. Jövőre azért beszerzek egy láncszerelő készséget, de már megbeszéltük, hogy legközelebb felni törés lesz.

Irány Odessza! Első nap
Balkán bicajtúra. Első nap

Kezdődik

Hosszas nyűglődés és halogatás után akkor belevágom fejszémet ama nagy fába. Tavaly, amikor naplót vittem az első túrára, még nem gondoltam semmiféle internetes közzétételre, csak jónak láttam, ha így írásos formában is megörökítem a kalandot.

Később többekkel beszélgetve felvetődött, hogy miér is nem készítek honlapot, vagy blogot, ahol ez jól elférne. Igaz, miért is ne?

Ha valaminek nekiállok, azt szeretem jól megcsinálni, ahhoz meg sok idő kell (nekem különösen). Remélem sikerül mások tetszését is elnyerni, a bloggal, mind külső, mind tartalom tekintetében.