A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kraszna-havas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kraszna-havas. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 4., péntek

Kraszna-havas 2012. május 28-29. 4-5. nap



Kraszna-havas negyedik-ötödik nap 2012.05.28-29. nagyobb térképen való megjelenítése

Borús reggelre ébredünk, de nem bánkódunk, az elmúlt két nap így is csodás volt. Kihasználjuk a ponyva nélkül csonkán meredező illemhelyet, mégse mondhassák az, hogy bunkók jártak itt.
Csendben ereszkedünk a hegyről, míg elérjük az erdőövet. Innen a GE felvételei már nincsenek segítségünkre, csak a régi katonai térképek. Letérünk a gerincről és Kricsfalu helyett Kicserhelyet vesszük célba, hogy a település közelében lévő (GE-n felfedezett) sziklahidat felkeressük. Térkép szerint valamiféle út vezet a völgybe, és tényleg. Egy gyönge, de követhető ösvény indul meg kelet felé. Feljebb találunk egy kis bivakhelyet, a Kis-Ugolyka patak mellett pedig fedett pihenőhelyet. Utóbbiban tízóraizunk egyet megvárva az aktuális zápor végét.

Erdőhatár, háttérben az Uglyai-Pilis és Kicserela (Fotó: Pap Gábor)

A patak mentén bukdácsolunk kicsit a buja növényzetben, aztán találunk egy kényelmes gyalogösvényt. Azon megyünk tovább, kémlelve a bal parti domboldalt, hátha feltűnik valami csapás a karszthídhoz. Elérjük a település szélét, de ösvényt nem találunk. Gondolkodunk, hogy visszaforduljunk és toronyiránt vágjunk föl, de mielőtt megtennénk megkérdezünk egy helyit. A férfi mutatja, hogy a kék jelzés vezet oda. Ki gondolta volna, hogy ez jelzett, ráadásul jól járt. Jó egy km és jelentős szintemelkedés után érjük el az objektumot. Tényleg látványos, a képek csak részben tükrözik ezt.

Kuszaság (Fotó: Pap Gábor)

Karszthíd Kicserela fölött IV. (Fotó: Pap Gábor) B&W

Karszthíd Kicserela fölött V. (Fotó: Pap Gábor) B&W

Visszaérve a falu határába két kiránduló jön szembe, majd megszólít minket egy zord tekintetű ember. Gőzünk sincs mit akar, de lobogtatja az igazolványát. Az sok jót nem jelent. Bekísér minket -mint kiderült- a nemzeti park irodájába. Hat megtermett ember fog közre minket. Elveszik iratainkat, kiírnak minden adatot, aztán kérdezik merről jöttünk. Mondjuk, és mutatjuk, hogy a Mencselyről. Ezt nem akarják érteni, ingatják a fejüket. Szerintük tiltott módon léptünk be a parkba, nem fizettünk belépőt, ezért 300 buznyák a bírság fejenként (x32 forintban). Annyink talán összesen nincs, különben sem volt a mi oldalunkról se tábla, se jegyszedés, úgyhogy ez nem tárgyalási alap. Sokáig folyik velük a vita, mire Bálint lealkudja az összeget az eredeti 15 buznyák/fő összegre, jegy nélkül. 
Gyorsan távozunk, szemmel láthatólag nem lettünk kedvesebbek a szemükben. A patakban mosdást lejjebbre halasztjuk, valami rejtettebb helyre, ne kössenek bele abba is. Stoppolnánk, ha jönne valaki. Ha jön is, nem áll meg. Nehéz lesz a világ végéről levergődni. Uglyáról már jobbak lennének az esélyeink. Bő egy óra múlva ha fuvart nem is, de egy alkalmas fürdőhelyet találunk. Megtisztulva már a gyaloglás is jobban esik. Újabb fél óra séta után leintünk egy Volgás öreget. Az vénséges rozsdamarta hajóban Uglyáig ringatózunk. Innen már aszfaltos az út.

Kicserela (Fotó: Pap Gábor)

Fürdés a patakban (Fotó: Pap Gábor)

Hazafelé (Fotó: Pap Gábor) B&W

Stoppolnánk, ha jönne valaki, és hamarosan jön is. Egy idős zsiga, hasonló jellemzőkkel bíró sofőrrel. Pár mondatot beszél magyarul is, szóval tartjuk egymást Bustyaházáig. A vonat indulásáig még volna idő egy ebédre, csak helyet kell találni. Egyedül egy pizzériát sikerül felhajtani. Egy bableves, egy pizza, és egy fagyikely esik áldozatul étvágyunknak, a pincérnő őszinte megdöbbenésére. Veszünk ezt-azt hazaútra, és kimegyünk az állomásra. Hamarosan megérkezik a vonat is. Most is sokan vannak, de legalább nincsenek fura szagok.

Érkezik a vonat Bustyaházára (Fotó: Pap Gábor)

Hosszú az út, csendben bámulunk kifelé a Tisza-völgyre, felidézve a 2009-es bringatúra élményeit. Bálint az egyik megállóban beszerez némi ropogós cseresznyét, a hazaihoz hasonló borsos árban, majd rendelünk a kalauz nénitől teát is (ez viszont olcsó és jó, ne hagyja ki senki). A menetrendet böngészve Bálintnak azzal kell szembesülnie, hogy vonatunk nem áll meg Tiszaújlaknál. Ez alapjaiban rengeti meg a hazaúti tervet! Vakonddal történt telefonos egyeztetés alapján nem marad más választás, mint Csapig utazni, és megpróbálni átstoppolni a Záhonyi határon. 
Késő este Csapon nincs nagy mozgás, de akad olyan taxi, ami kivisz a határig. Át rajta, csak irreálisan nagy összegért vinnének. A határ előtt közvetlen szállunk ki. Stoppolnánk, ha jönne valaki, de erre pünkösdhétfő éjjelén kevés az esély. Hamarosan egy határőr arrébb tessékel minket, bezzeg a konkurenciát békén hagyja, és még autóba is segítette. Bő egy órás szélmalomharc után megszán minket egy magyar kisbusz. Csodáljuk bátorságáért, mi nem vettük volna fel saját magunkat sem, ő meg csak annyit kérdez, hogy nem csempészünk-e valamit, mert akkor jöhetünk. A vámosok elég szigorúak, és tudják is hol lehet rejtegetni kényes holmikat egy hátiszákban, de nálunk tényleg nincs semmi. 
Sofőrünk az állomásig repít minket. Más lehetőség híján a gördülő MÁV-szállót választjuk pihenésre. Megkérdezzük az egyik dolgozótól melyik szerelvény megy hajnalban Nyíregyháza felé, és lehet-e aludni benne. Megmutatja és megemlíti, hogy ezek közvetlen kocsik Pestig. Ez igazán jó hír, békében hajtjuk álomra fejünket. Csak a kalauz ébreszt minket a jegyekért, aztán alhatunk tovább. Pestig csendben telik a maradék út.

-VÉGE-

Linkek:

2012. december 30., vasárnap

Kraszna-havas 2012. május 27. 3. nap



Kraszna-havas harmadik nap 2012.05.27. nagyobb térképen való megjelenítése

Hajnalban kilépve a sátorból néhány ló álldáogál velünk szembe. Senki sem jön zavarba, együtt reggelizünk. 
Valami készülődik, észak-kelet felől fokozatosan befelhősödik az ég. Szerencsére lassú a folyamat, és közben érdekesek a fények is. Hűvös szél fúj, elkél a dzseki. Kényelmesen haladunk a birkák által csíkosra járt hegyen. Elérjük a tegnap leégett részt, füstszag terjeng a levegőben. Gyanús, hogy a pásztorok gyújtották fel (máshol is láttunk már ilyet és az imént jött szembe pár a nyájjal együtt), de mi lehet az okuk? Az áfonyától akarnak így megszabadulni, vagy csak az elszáradt fűtől?

Lovak a táborhelyen II. (Fotó: Pap Gábor)

Fények és árnyékok a gerincen (Fotó: Pap Gábor) HDR

Úton (Fotó: Pap Gábor)

A barázdák birkaösvények (Fotó: Pap Gábor)

Rózsa-havas (Fotó: Pap Gábor)

Rózsa-havas (Fotó: Pap Gábor) HDR

A Rózsa-havasról már jól látszik a Topasz tetejét jelző torony. Hatalmas építmény. Az is feltűnik, hogy valami épület féleség lehet a nyeregben. Közelebb érve már látszik, hogy épületről szó sincs, a gázvezeték felhalmozott csövei állnak, ki tudja mire várva. Akkorák, hogy guggolva kényelmesen elférünk bennük. Alattunk az Alsókalocsába vezetó út hágója, szembe velünk a Fekete-bérc.

Fekete-bérc a gázcsőből (Fotó: Pap Gábor) B&W

Bálint a gázcsőben II. (Fotó: Pap Gábor) B&W
Bár közel van a Topasz, de teljesen beborul mire odaérünk. Megmásszuk? Naná! Ha már idenőtt és ilyen magas (vagy 100m). Segítségünkre van hogy nem távolították el a létra alsó részét, viszont elég vékonyka anyagból készül a szekciók közepén még egy ember alatt is van kilengése. Talán negyed óráig is eltart, mire elérünk a mindenféle geodéziai irányzékkal ellátott csúcsra. Kellemetlen az idő. Helyenként leszakadt az ég alja. Hol esik, hol havazik, viszont mozgalmasak a felhők, jó HDR képeket lehet készíteni. Azt hiszem most szerettem meg a stílust igazán. A Mencsely felől megjelenik néhány esőkabátos kiránduló, akik a torony alatti szélvédett oldalban ebédelnek. Nem nagyon foglalkozunk egymással, még köszönésünket se nagyon fogadják.

Topasz a toronnyal II. (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W

Fel fogunk mászni rá (Fotó: Pap Gábor) HDR

Mencsely tömbje a toronyból (Fotó: Pap Gábor) HDR

Kilátás a totonyból III. (Fotó: Pap Gábor) HDR

A zápor gyorsan elvonul, így a nyeregbe vezető meredek letörés aljában megejtjük az ebédet. Mire végzünk újra kisüt a nap. Még egy forrásnál vizet töltünk, és követjük a gázpásztát. A nyereg 1000 méter alatt van, belegyalogolunk az erdőövbe. Sok jót nem lehet elmondani erről a szakaszról. A pásztát kusza, esőtől nedves fiatalos uralja, Csak a Mencsely oldalában lesz újra tiszta a terep. Ismét beborul, kapaszkodás közben rövid jégeső vonul át rajtunk. Ma időjárás bemutatóban van részünk. Kiérünk a füves hátra és búcsút intünk a gázvezetéknek. Nem kell aggódnunk, továbbra is kényelmes szekérutat taposhat lábunk. Ez az egész Kraszna-havas emlékeztet a Grohotisra szelídségével. Feltűnik a távolban néhány kubista stílusú pásztorszállás. A modern kor vívmányainak engedve a pásztorok durva deszkalapokból egy ketrechez hasonló építményt róttak össze, külsejét erős műanyag ponyvával borítva. Az anyag egy év alatt tönkremegy a napfénytől, de olcsó, és jobban véd az esőtől, mint egy faház. Hogy nyári melegben milyen szagok uralkodhatnak bent, azt jobb nem feszegetni.

Benőtt gázpászta a nyeregben (Fotó: Pap Gábor) HDR

Szekérút a gerincen (Fotó: Pap Gábor) HDR

Útban a csúcsra (Fotó: Pap Gábor) HDR

Ledőlt kereszt (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W
Mencselyre érve kezd oszlani a felhőzet, de még sikerül készíteni pár mozgalmas képet. Lefelé fürkésszük a környéket, hol lehetne alkalmas szállást találni. Bár korán van, de már teljesítettük a távot. A csúcs alatt egy, az imént említett kubista stílusú szállás mellett vezet el utunk. Jónak tűnik, úgy döntünk itt töltjük az estét. Kisüt a nap, de hűvös a levegő és a szél is feltámad. Utóbbi a gázfőzőt is zavarja, ezért a ketrec aljánál lévő ponyva maradványát deszkákkal a falhoz támogatjuk. Így már sokkal kellemesebb. A szürkület ismét hálózsákjainkban talál minket.

Készül a vacsora (Fotó: Pap Gábor)

Naplemente a táborhelyről (Fotó: Pap Gábor) HDR


Linkek:
További képek
Kraszna-havas 4-5. nap

2012. december 26., szerda

Kraszna-havas 2012. május 25-26. 1-2. nap


Kraszna-havas második nap 2012.05.26. nagyobb térképen való megjelenítése

A május betetőzése. Ezt gondoltam, mikor fölszálltam a vonatra. A lakásfelújítás kezdete óta nem volt olyan, hogy több egymás utáni hétvége túrán talál engem. Itt volt a Terep 100 és a Kinizsi, most jön a Kraszna-havas. És még nincs vége! Jövő héten Mátra 115, a túrázás piros betűs ünnepe. Utána héten lenne Bálint túrája, de annak már a pénztárcám szab határt. 
Kicsit más most ez a túra, szokásunktól eltérően viszünk sátrat. A súlytöbblet nem érezhető, a túra viszonylagos rövidsége miatt. 
Keletiben bőséges átszállási időm helyfoglalásra fordítom. Kell is, a Tisza két ülőhelyes kocsijában gyorsan fogynak a helyek. A vonat útvonala különlegesnek számít, a Szolnoki vonal felújítása miatt Miskolc-Tokaj irányban teszünk kitérőt. Mivel Miskolc után sötét lesz, a látvány helyett marad a tudat. 
Záhonyban nem veszünk kishatárforgalomba nemzetközi jegyet, helyette megkenjük a kalauzt. Retúrban megérné de haza Tiszaújlakon át jövünk. 
Csapon megejtjük a szokásos bevásárlást az éjjel-nappaliban. Szomorúan veszem tudomásul, hogy kopnak a teafüvek. Itt is hódít a filter. Az azeri fekete tea már csak szép emlék...
Van még pár óránk a Lemberg-Csap-Aknaszlatina vonatig, ezt jobb híján a váróban csoffadással tervezzük eltölteni. Épp csak leülünk a váróban, mikor egy lány lép hozzánk:
-Helló, sziasztok! Nincs nálatok dezodor? Mer’ nagyon beizzadtam!
E lendületes köszönés után már csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb megszabaduljunk hívatlan vendégünktől.
-Nincs, mi szeretünk büdösek lenni.
-És hova utaztok?
-Kraszna-havas.
-Húú, de az nagyon messze van, és mivel mentek? én voltam ott egyszer eltévedtem az erdőn át. de ez az a falu ahol van egy nagy tó a közepén, nem? a tóban nagyon vigyázzatok ám, sok a cápa, megtámadtak engem is...
…és még mondta tovább, de mi már nem hallottuk. Összenézünk Bálinttal és egymás tekintetéből azt olvastuk ki, ideje indulni. Még talán követett minket egy darabig, de valahogy leráztuk. Szabadnap lehetett az elmegyógy és intézetben. 
Rövid sétával átmegyünk a belföldi vasúti váróba. Még egy jó óránk van indulásig, azt a padokon bebóbiskolva töltjük. Később a bolond lány megjelenik újra, de mielőtt még újabb élménybeszámolóba bonyolódott volna, felszállunk a vonatra. 
Egylégterű vagonunkban orrfacsaró szagok és tömeg az extra szolgáltatás. Egy ablak melletti kettes hely még épp szabad. Ledobjuk táskáinkat és kabáttal takarózva elalszunk. Nagyjából öt óra áll rendelkezésre.
Az ablak csak szűri a menetszelet, de sebességünk sem jelentős, így nem zavar. Huszt tájékán adom föl utolsó álomba merülési kísérletemet, inkább reggelizünk és térképet nézegetünk. A tömeg nem akar oszlani, inkább még fokozódik is a helyzet a fonott kosárban ropogós cseresznyét szállítókkal.

Egylégterű vagon (Fotó: Pap Gábor)

Taracköz békebeli állomás hangulatát árasztja. Néhány leszálló, csivitelő verebek, falusi hangok. Egy-két szakadt taxi vár utasára, kisbusz sehol. Máshol kell keresni fuvart. Elindulunk északnak Dombó felé. Stoppolnánk, ha jönne valaki. Egy idő után kifognunk egy zöld Nivát, sportos sofőrrel. A fiút szemmel láthatólag nem zavarják az Ukrán Közútkezelő által sűrűn kihelyezett kátyúk, lelkesen rángatja közöttük a kormányt. Hátul már azon töröm a fejem, hogy nem romlott-e el a fék, mikor egy templomnál erősen lassítunk. Vezetőnk keresztet vet, és megyünk tovább, mintha mi se történt volna. Más templomnál is megismétlődik a műveletsor. Ez a hit alapú sebességkorlátozás.

Lemberg-Csap-Aknaszlatina gyorsvonat (Fotó: Pap Gábor)

Kápolna (Fotó: Pap Gábor)

Nagykirva széléig jutunk, onnan elválnak útjaink. Megyünk tovább gyalog. Stoppolnánk, ha jönne valaki. Jó fél óra és több sikertelen kísérlet után felvesz minket egy kisbusz. Ez már Dombóig megy és extra szolgáltatásként hordozható DVD lejátszó került elhelyezésre a műszerfal tetején. Abból szólnak a nyugati popszakmától képi és hangvilágban 5-10 év lemaradásban lévő ukrán slágerek. Hogy a műsor mennyire vonja el a sofőr figyelmét, azt ne firtassuk.
Dombó főterén raknak ki. Kissé feljebb indulnak kisbuszok tovább északra, Királymező felé. Mi alig 10 km-t mennénk Krasznáig. Hamar találunk elfogadható árú sokszemélyes járgányt. Elfoglaljuk helyünket a csomagtér előtt, míg a többi utas pakol és alkuszik. Egyszercsak nyílik a hátsó ajtó és egy jókora zsákot raknak be. Hamarosan az egész utasteret átható bűz lepi el. Összenézünk Bálinttal, hogy melyik felszálló mosakodhatott utoljára a múlt évben, mikor fojtott röfögés és visongás érkezik hátulról. Kismalacok vannak a zsákban! Az utastérban fonott kosárban velünk utazó tyúkokról és kacsákról már nem is teszek említést.

Főtér Dombón (Fotó: Pap Gábor)

Alig fél óra múlva elhagyjuk a menetrend szerinti élőállat szállító járatot és megkezdjük a kirándulást. Első feladat a faluból felvágni a gerincre. Ez nagyjából 300 méter szintet jelent. Út nem nagyon látszott GE felvételeken, de valami gyalogút csak van. Volt. Valami. Mi meg valahogy felkepesztettünk rajta fától fáig. Máskülönben visszacsúsztunk volna. A gerinc kezdetét jelző adótoronytól már járt szekérút vezet, zömmel kaszálókon, legelőkön. Eleinte néhány pásztorszállással és szénatárolóval is találkozunk, jelezve a falu közelségét. Egyik-másik ház nyitva áll. Egyikbe kíváncsiságból bekukkantunk, ugyan mi van benne? Két ágy, asztal, létra, pár szerszám. 
Gerincünk több, kb. 200 méteres lépcsővel emelkedik. Ahogy emelkedünk, úgy nyílik ki a környező táj. Egyre jobb kilátásunk van a keletre (hátunk mögött) fekvő Fagyalosra, majd a Kraszna-havas gerincére is. Becsapósak a fények, közepes magasságú gomoly, és nagy magasságú fátyolfelhőzet keveredik. Hol tiszta, hol szűrt a napsütés, hol árnyék van. Bevetem a HDR fényképezést, ami egészen jó megoldást ad.

Felvágás a hegyre (Fotó: Pap Gábor)

Szénatároló I. (Fotó: Pap Gábor)

A völgy túloldala már a Fagyalos (Fotó: Pap Gábor) HDR

Pásztorszállás belülről (Fotó: Pap Gábor)

Kelemen-havas nyergénél becsatlakozik a Királymező felől érkező piros sáv. Egy cseh típusú iránytábla adja ezt tudtunkra. Átvágunk a lovak között és nekilátunk az emelkedőnek. Feltűnik, hogy Bálint lemarad. Ez nem így szokott lenni! Rá fog férni az esti alvás. Jelzés csak elvétve akad, de a gerincen haladó gázpászta és út elég egyértelmű helyzetet teremt. Könnyű trekkingterep, kezdő nagyzsákosoknak is kiváló. Nemrég olvadhatott el a hó, a fű még igen zsenge, de az állatokat már fölhajtották. Ami feltűnő, az a fenyves öv hiánya. Bükkös után egyből havasi legelő következik.

Tinó (Fotó: Pap Gábor)

Felhők-árnyékok (Fotó: Pap Gábor) HDR

Kelemen-havas II. (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W

Végig szekérút vezetett a gerincen (Fotó: Pap Gábor) HDR

Megpihenve a Kelemen-havas csúcsán a távolban füstre leszünk figyelmesek. Ég a Rózsa-hava oldala. Hogy gyújtogatás, vagy természetes, nem tudhatjuk, de reméljük holnapra kialszik. A nyeregbe lefelé felfedezünk egy forrást. Ritka dolog ez a gerincen, meg is töltjük a palackokat. A nyeregben keresztezünk egy kisebb erdőfoltot. Ide terveztük az alvást, de egy pásztorszállás és a hozzá tartozó dühös kutyák ezt másként gondolják. Jó egy kilométerrel távolabb találunk egy alkalmas helyet a hegyoldalban. Korán van de már túl is teljesítettük a napi tervet. Kényelmesen tábort verünk és nekilátunk főzni. Még világosban nyugovóra térünk. Bálint fél perc múlva mély álomba zuhan. Hamarosan én is követem.

Szusszanás a Kelemen-havason (Fotó: Pap Gábor) HDR

Kraszna-havas (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W

Kilátás a táborhelyről I. (Fotó: Pap Gábor) HDR

Táborhely I. (Fotó: Pap Gábor) HDR

Linkek:
További képek
Kraszna-havas második nap

2012. május 31., csütörtök

Kraszna-Havas

A pünkösdi hosszú hétvégén Bálint felbujtására ismét zsákot ragadtunk és ellátogattunk. Kárpátaljára. Célpontunk a Kraszna-havas, melynek gerince épp elég hosszú egy három napos hétvégéhez. A hegység a Tisza-völgyétől (Técsőtől) északra helyezkedik el patkó alakban, legmagasabb pontja a Rózsa-havas 1564 méterrel. Keleti végén Kraszna, nyugatin Kicherely települése. Szerencsések voltunk az időjárással, végig jók voltak a látási viszonyok, bár vasárnap az időjárást átmeneti havas-eső és jeges-eső színesítette. A hó már teljesen leolvadt a gerincről, csak mutatóba akadt néhány folt, sőt néhol már a pásztorok is fölhajtották a birkákat a főgerincre. Sok fénykép készült, bár nem voltak egyszerűek a fényviszonyok a felhők miatt, nálam előtérbe került a HDR. A kirándulás nagy tapasztalata, hogy minél keletebbre megy az ember annál inkább nő a jelentősége a pecsétes papírnak a bürokráciának és a kényszerű vesztegetésnek. Ezt jó lesz figyelembe venni a júliusi túrán. Beszámoló lesz, de most hétvégén Mátra115, utána pedig a márciusi nagyzsákos túra beszámolóját töltöm föl. Míg ezek eltartanak fölrakok néhány képet.

Főtér Dombón (Fotó: Pap Gábor)

Kaszálórét Kraszna fölött (Fotó: Pap Gábor)

Visszatekintés Kraszna felé, háttérben a Fagyalos (Fotó: Pap Gábor) 

Áfonyás (Fotó: Pap Gábor)



Kilátás az első napi táborhelyről (Fotó: Pap Gábor)


Rózsa-havas (Fotó: Pap Gábor)

Topasz (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a második napi táborhelyről (Fotó: Pap Gábor)
További képek