Vértesi Terep Ultramaraton 2015.

Tavalyi egészen jól sikerül verseny után idén nem számítottam sok jóra, Szintes edzéseim nem tettek jót síkfutó képességemnek. Szerencsére a rajt előtt sikerült rendbe szedni magam fejben, készen álltam, hogy kiadjam magamból ami van, bármire is elég.

Miki egy nagyobb csoporttal mindjárt az elején kereket old. Nézek is, hogy Gyurkó Peti simán lépést tart vele, pedig tavaly még egymást kerülgettük a táv első felében. Környezetemben 3-4 ember van. Mivel nem ismertem őket, így mozgásukból és a légzésvételükből próbálom következtetni, hogy mire számíthatok. Hármójuknál úgy tűnik túlhúzzák az elejét, egy kék ruhás srác viszont szép egyenletesen mozog (eredménylista alapján ő lesz Nedjalkov Balázs). Mindeközben csekkolgatom a pulzusom. Átverős a széles aszfalt: azt hiszed épp csak döcögsz, miközben már régen savasodsz. Hát az én pulzusom az ősszel mért 139-es pulzus helyett 145-150 között mozog. Kicsit korrigálok. Tapasztalat szerint 4 órás futásnál még felmehetek 145 környékére, csak okosan kell frissíteni és iszonyú sokat inni. Nem általok a “meredekebb” emelkedőkbe belegyalogolni. Bár a pulzusmérőn nem feltétlenül látszik kiugrás, de ha síkon is határon megyek, akkor itt megadnám a kegyelemdöfést a combjaimnak. Környezetemben kocogók ennek ellenére nem hagynak le, sőt a Körtvélyes utáni sík szakaszon szépen bedarálom őket Balázs kivételével. Vele nagyon hasonló tempóban vonatozunk tovább. Ő emelkedőn gyorsabb némileg, én lejtőn. Nem bocsátkozok felesleges erőfitogtatásba, korán van hozzá. Gesztesen megállok tölteni, így némi előnyre tesz szert. Feltűnik a láthatáron Gyurkó Peti háta. Vérteskozmáig szépen fel zárkózok. Állítólag 10 perc a hátrányunk. Na, az szép.

A Sárkány-völgyben lemarad Peti, újra beérem Balázst, akit ez felébreszt. Tempót vált és beáll egy 5-10 méteres távolság köztünk. Kivárok a tartalékok bedobásával.

Kapbereknél frissítéssel nagyjából 10 másodperces hátrányt szedek össze, de kár lett volna ezt beáldozni. Ez és a táska tartalékai kellenek a végjátékhoz.

Na, most jött el a tartalékok ideje. Egyenletesen tolom fel a célig a potmétert. Balázst beérem és különösebb küzdelem nélkül hagyom el. Hallgató-völgynél már stabil előnyöm van. Egy bringás szerint 3,5 perc a hátrányom. Tovább emelem az intenzitást, mellőzve a stílust. Kezdek fáradni, már csapom a lábam. Inkább ások mint futok. A faluban aztán kipaszírozok magamból mindent és 4:01-el csekkolok. Ennél többet kutyákkal a sarkamban sem tudnék most.

Adatok saját mérés szerint:

Táv (eltévedés mentes): 48,30 km

Szint: 1050 m

Linkek:

Versenykiírás

Eredmények
Tavalyi beszámolóm
2010-es beszámolóm

Terepfutás.hu honlapja

Márciusi összefoglaló 3/3. Vértesi Terep Ultramaraton 2014.

Vértesi Terep Ultramaraton 2014. március 30. nagyobb térképen való megjelenítése

Megint egy rajt, ahol lemaradok, mint a borravaló. Pedig erősebben kezdek a szokottnál. Mondjuk Carlosékra nem akarok kapaszkodni, az öngyilkosság lenne. Úgy tűnik kicsit meg akarják ráncigálni a mezőnyt, hogy had savasodjon a nép. Hajduska Balázs megy velük, de csak követi őket, be nem érni. 

Én maradok a második hullámban, Körtvélyesig Papp Bálint van előttem, két X2s-es srác a környezetemben. 

A torony után magamra maradok Gyurkó Petivel a hátamban. Hárman vannak előttünk. Kicsit zavaró, hogy követnek (nem szoktam hozzá). Mintha mögötted csak arra várnának, hogy hibázz, vagy elfáradj. Nem hagyom, hogy beférkőzzön fejembe a hülyeség, meg azt is hallom, hogy kissé zihálva veszi a levegőt, tehát erőlködhet. Nekem az a dolgom, hogy fussam a tempómat (a jó időre tekintettel kicsit akár magasabb pulzussal is), ő majd intézi a maga dolgát. Négyszer előz meg: a Csákányosi és a Várgesztesi frissítőnél (ő egy ponton sem állt meg, táskájából dolgozott), egy pisilésnél, és a Vitányvári lejtőnél. Mindegyik alkalommal hamar beértem, ez is erősíti a feltételezésemet, hogy kicsit gyorsabb neki a tempó a kelleténél. 

A magasabb pulzustól, vagy a melegtől kissé feszül a hasam, de okos frissítéssel kordában tudtom tartani, nem romlik a közérzetem. Apropó meleg: a tavalyai időjárás tökéletes ellenpontja volt az idei. Ideális terep, napsütéses meleg idő, bár lehet egyeseknek kissé túl meleg.

Valahol Királykúttól áll össze a mozgásom, addig inkább darálok. Várgesztesen Eördögh Ákost látom kifutni a pontról. A falu szélén, mintha a maraton távján menne tovább, de nem tuti. A kéken egy hülye nyíl megvezet, szerencsére hamar felismerem és korrigálok. Itt szakad le rólam Peti végleg. 

Légüres térben haladok, sehol senki. Kozmán kicsit más az útvonal, nem kell lemenni a temetőig, hanem a réten átvágva megyünk az erdészeti útra. Feltűnik a távolban Hajduska Balázs háta. Látszik hogy be fogom érni, de végül elég dicstelen módon hagyom le, mert az aszfalton ő rossz felé kanyarodott. Kiabáltam, de messze voltam, nem hallotta. Mentségére legyen mondva, hogy az úton épp futóverseny zajlik, és pont velünk szembe halad a mezőny. Én is kicsit meglepődtem, de a nyilak kint voltak a földön. 

A Sárkány-völgy kifejezetten jól megy, a laposabb szakaszon 12-14 körüli átlaggal csapatok. Kapberknél Speróék mondják, hogy 6 perc a hátrányom. Annyira ismerem már a terepet, hogy tudjam, az utolsó szakasz gyors, felzárkózni csak akkor lehet, ha a másiknak baja van. Minden esetre tolom becsülettel, mert nem tudom mi a helyzet mögöttem. Az óra 15-16-os értékeket mutatott tartósan, Ez a tempó arra elég, hogy stabilizálódjon a hátrány, meg hogy rémisztgessen szegény maratonistákat. Hallgató völgynél, bár hajlamom lenne egyből továbbállni, de bedobok egy utolsó frissítőt és pont így van jól, mert a falu határában ürül csak ki a tartály. Egy utolsó lapáttal ráteszek, és 4:06-al másodikként csattogok a célba. Azt hiszem mindent kiadtam, bár nem voltam közvetlen nyomás alatt.

Most vissza a szorgalmas hétköznapokhoz, következő célverseny a Terep100.

Adatok saját mérés szerint:

Táv (eltévedés mentes): 48,87 km

Szint: 1212 m

Linkek:

Versenykiírás

Eredmények
Pzotyo beszámolója
Tavalyi beszámolóm
2010-es beszámolóm

Terepfutás.hu honlapja

VTM Ultramaraton

VTM Ultramaraton 2013.03.31. nagyobb térképen való megjelenítése

Vasárnap hajnalban jókedvűen és motiváltan ébredtem. Egyedül az eső nem tetszett. El is morzsoltunk néhány imát érette az autóban. Győrtől Tatáig intenzíven esett, aztán hirtelen elállt. Megörültünk. Bátyám már épp elkezdte a Tatabányán mindig megváltozik az idő szövegét, de az eső közbevágott és dühödt erővel kezdett szakadni. Valóban megváltozott. Szárig a helyzet nem sokat javult, mi pedig érdeklődve figyeltük a hegyek felső harmadában fehérlő havat. Húztuk a szánkat rendesen, de már be voltunk fizetve:)

A sportcsarnokból csak annyival előbb mentem ki a a rajtba, hogy élesedjen a GPS. Akkor épp nem esett, vagy talán csak szemerkélt, de az nem volt zavaró.

Rajt után a nagyok rögtön meglódultak, egy 5-6 fős csoport gyorsan távolodni kezdett. Őket követte a Zenyik Robi-féle második hullám alacsonyabb tempóban, majd velem együtt a a harmadik hullám(?). Ezt nem tudom pontosan, mert nem néztem semerre, csak a magam szája íze szerint mentem. Hamar elhagytuk az aszfaltot. A társaság eleinte óvatosan kerülgette a vizeket, mintha reménykedtek volna, hogy van még némi esély száraz lábbal célba érni. Én, bizonyítandó hogy tökös legény vagyok, mindjárt otthagytam a bal cipőmet egy méretes pocsolyában.

Mire elértünk a Körtvélyes lábához (kb. 4. km) éreztem, hogy nagyjából bemelegedett a rendszer. Az emelkedőkön kezdtem befogni a közvetlenül előttem haladókat. Sokan rövidnadrágban vágtak neki, ami nekem vérfagyasztó látvány volt, de kinek-kinek kedve szerint. Én a háromnegyedes és a hosszú között vacilláltam utóbbi javára. A Körtvélyesi elágazó előtt utolértem Olit. Meglepett, mert az imént még az élbollyal láttam távolodni. Ők egyébként rendesen meghúzhatták az elejét, mert a kitérőnél nem is találkoztunk. Kíváncsi voltam mennyi lesz a végén a differencia. Tippeket nem tettem, ebben az időben fölösleges lett volna.

A tetőtől kezdve a talaj minősége egészen tragikus lett. A keréknyomokban állt a vizes hólé, a bakháton és az utak mellett pedig térdemelős-vizes hó, ismeretlen altalajjal. Térd alatt hamar lehűlt a lábam, főleg a lábfejem fázott. Betonos, vagy tiszta részekre érve egy darabig mindig zsibongott a talpam, mintha két téglán futottam volna. A tavaly tavaszi nagyzsákozás után nem volt ismeretlen az érzés, az időnként térd fölé felcsapódó jeges vizet viszont nem komáltam. A nehéz körülményeket sikerült valamiféle nyugalommal tudomásul vennem, nem éreztem késztetést, hogy telekáromkodjam az erdőt.

Körtvélyespusztáig egész gyorsan eltelt az idő. Megúsztam egy havas tócsában térdig gázolással a szakaszt, és fölzárkózott mögém Kopi Zoli. A kék keresztre úgy tértünk rá, hogy észre sem vettem, már csak a Csákányosi kulcsosház felé való letörésnél eszméltem, hogy már rég letértünk a kék sávról. A meredély izgalmas volt, de megúsztam esés nélkül. nem irigyeltem a hátsó traktust. A ponton bedobtam néhány szem mazsolát, ittam rá pár korty izót, aztán nyomás tovább.

A Mária-szakadék most zord arcát mutatta, csak úgy zúgott benne a víz. Vitányvár felé éreztem, hogy kevés lesz a kaja, bedobtam egy kis kenyérdarabot és izót, később egy fél tubus gyümölcspépet. Technikai szünetnél Zoli elém került, én pedig nem erőltettem a felzárkózást. Ha nagyon lassan is, de távolodott és az a tempó már kívül esett a tartományomon. Érdekes, hogy két éve is valahogy így volt, csak akkor próbáltam tartani magam, és ennek már féltávnál meglett a böjtje.

Vitányvárból lefelé meredekebbre emlékeztem, de hiányérzetemet a csúszós hó pótolta. Fenékre is estem egy ízben, de komoly baj nem történt. Következő piruettemet a Mátyás-kúti rövid, de meredek lejtőn mutattam be, bár szándékom szerint nem akartam ezzel szórakoztatni a faház egyébként lelkes szurkolóit.

Hamarosan Várgesztes aszfaltján baktattam a lakók nem kis megrökönyödésére.

Feriéknél Már kicsit többet fogyasztottam, a mazsola mellé 1 keksz és egy darabka banán is fölkerült az étlapra. A poharamat elő kellett vetetnem a táskámból, mert kezeim olyan bénák voltak, hogy a csatomat sem tudtam összenyomni.

A vár alatti parkolótól újra a vízé és a hóé lett a főszerep. Belelépve egy pocsolyába éreztem, hogy az alatt a pár perc alatt, míg áthaladtam a falun hogy felmelegedett a cipőben lévő víz. A kék keresztig ismerős volt az út múlt hétről, onnantól viszont ismeretlen szakasz jött a Hirczi emlékműig. Pont az elágazásban léptem bele a nap legnagyobb tócsájába. Úgy combközépig ért. A völgyekben kapaszkodó utak egyébként kivétel nélkül patakká nemesültek, de a legjobb még hátravolt. Meglepődtem mikor néhány kirándulót fedeztem fel a láthatáron, hamarosan Kopi háta is fel-felbukkant a távolban. A falu határáig beértem és együtt szaladtunk az  aszfalton, rövid megállót tartva Csőre Ernőék pontján.

Gyorsan átrágtuk magunkat a maradék ismeretlen részen és visszatértünk a Sárkány-völgyi zöld sávra. Nem sok köszönet volt benne, hol az egyik, hogy a másik oldalon próbáltuk megúszni a mélyebb vizet, de nem volt kibúvó, a mosdás alól. Valahol feleúton észleltem, hogy Zoli lemaradt. Felérve a tetőre egy futót vettem észre magam előtt. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy a maratoni táv csatlakozott vissza. Kicsit sután mozgott a srác, kérdeztem, hogy rendben van-e? Mondta minden ok, de nem volt túl meggyőző. Jobb lábával, szinte csak lábujjhegyre érkezett. Kapberek-puszta előtt még át kellett vágni egy tarvágásnak álcázott atomcsapáson.

A ponton arra gondoltam, hogy innen lehet nyargalni, szint már alig, és itt talán hó sem lesz. Hó tényleg nem volt, volt helyette sár, amit a fél és minimaratonosok pépesítettek egy kicsit, de nem volt tragikus. A Hallgató-völgytől már igazán nem lehetett panasz, zömében aszfaltos úton vágtáztam, bár kicsit savasodott a lábam. A falu közepén Megláttam Carlos hátát úgy 400 méterre, Esélyem nem volt beérni, végül talán 1 perccel utána értem be.

VTM Ultramaraton 2013.

Linkek:

Versenykiírás

Eredmények

Terepfutás.hu honlapja