Kilátástól, szárazságtól nem kell tartani. Vonatoktól sem... Tavaly is már 5 óra kellett, míg Győrből a MÁV lecipelt Badacsonytomajra, idén viszont még a saját idő terhére történőindítás végét sem érném el. Marad a busz. Erre viszont nem lehet panasz, a 3.5 óra egész kedvező. Feri reggel nincs sehol, tán' elaludt? (Igen)
Érkezésemkor néhány futó lép ki az ajtón. Ők biztos a 40-et választották, egyébként már a rövidtávosok uralják a terepet. Kényelmes készülődés után 10:20-kor vágok neki a Badacsonynak.
Ahogy az elején utaltam rá igazi ronda november végi idő van. A felhőalap nagyjából 200 méteren tanyázik, a hegyeknek még a szoknyája is alig látszik és közben csendesen szitál. Alkalmas idő arra, hogy befelé fordulva csiszolgassam a technikám. Csak addig eresztem föl a tempót, amíg helyes(nek vélt) stílusban tudok futni. Persze hajt némileg a lelkesedés, mert most legalább világos van, nem úgy mint hét közbeni edzéseken, de csak emelkedőkön hagyom aerob tartomány fölé a pulzust (mert mindent kifutok).
Kőkapunál máris lekerül rólam a vékony vesemelegítő. Elég egy térdnadrág, egy hosszú tecnikai fölső, és a szélmellény. Vicces, hogy Piroson is így indultam. Ki is izzadtam akkor. A csúcsra a tavalyival egyező idő alatt érek föl. Nem zavarok sokat, a kilátó most nem használható rendeltetésszerűen.
Jön a hullámvasút a hegytetőn. Jól fogja cipőm a talajt, nem bizonytalanítanak el a rejtett/csúszós kövek. Érzésre árnyalatnyival gyorsabb vagyok, mint máskor, de itthon átnézve az időeredmények nem erről tanúskodnak.
A Bujdosók lépcsőjét kifejezetten gyorsan abszolválom. Nagy magányban futok, alig 1-2 indulóval találkozom. Avasi templomromnál matrica nincs, van helyette tájékoztató papír, miszerint jó helyen járok, de kérem haladjanak tovább nincs itt semmi látnivaló.
Úgy tűnik kezdek kimászni abból a veremből, amibe a vashiány lökött bele. Pulzusom szépen felkúszik, lában nem zsibong. Messze nem tökéletes, de biztató. Szigligeten megint fillérre hozom a tavalyi időm, csak most fel is kell menni a várba is. A tetejére. Jutalmam a kilátás nápolyi. Ezzel az energia töltettel megleszek féltávig.
Szent-György hegy felé érződik mennyivel kevesebben vagyunk, mint tavaly. Alig kell megelőznöm valakit. Felidézem a tavalyi látképet saját szórakoztatásomra. A csúcsig 1 perccel vagyok jobb, mint tavaly (ha levonom a szigligeti várban tett 8 perces kitérőt). Mivel az idő nem számít, gyorsan kavarok egy jóízűt lefelé. Megvezet egy csalfa ösvény.
Itt az ideje egy kolbászzsíros kenyérnek és a zsáktöltésnek. Ihattam volna többet is, de lehet fölvettem már bőrön át amennyi kell.
Jót röfögtem a kenyerek fölött, jöhet a dagonyázás. Eger-víz új hídja után (mely a túra szolgáltatásainak egyike ;) ) ki-ki kedve szerint kenőcsözheti be magát. Talán itt torlódott össze a legtöbb ember. Cipőm megbízhatóan teszi dolgát, gyűjti a sarat, melyet Gyulakeszi utcáin annak rendje és módja szerint ott is hagyok, nekem már úgysem kell.
Csobánc oldalban kicsit erősebben kapaszkodok, mint illene. Nagyjából egy perc a hátrányom.
A fennsíkot 2010-ben egy elkeverés során már alaposan kiismertem, most csak a hivatalos útvonalra szorítkozom.
Káptalantótiban rátérek a hosszú lapos emelkedőre. Megyeget-megyeget, de a combom még nem az igazi. Remélem december végéig összekapom magam. Tóti-hegyre ganébb állapotokat vizionáltam. Persze Zsoltival így sem cseréltem volna, és nem csak a pontzárás utáni lekorcsolyázás miatt.
Utóljára jöhet a Gulács. Hamar felfutok a szoknyára, de a kék háromszög egynyomos szakasza már lassabb. Lefele is. Visszacsatlakozva a kék sávba kényelmesen ereszem magam a faluba. Első a technika, aztán a sebesség. Végül 4:38-al érkezem meg. Nem egy veretes idő, de kíváncsi vagyok Vulkánig mennyit javul állapotom.
Táv: 42,48 km
