Csapatás Szerbiában
Bicaj túra 2011 3. nap Pusta Reka-Batlava nagyobb térképen való megjelenítése
Az útvonalváltozás miatt 5-re húzzuk az ébresztőt, aztán annyira jól sikerült a dolog, hogy később ez lesz az alap. 5-kor kelés, 6:30-körül indulás, 20:00-felé táborverés, 22-kor takarodó. Jó minőségű csendes úton tekertünk, háttal a napnak. A kedvező körülmények meg is látszottak átlagsebességünkön (22-24 km/h). Az út szélén több helyen emberek csoportosultak. Jön a távolsági busz? Igen. Lebaneig a völgy fokozatosan összeszűkül, feltűnnek az első komolyabb hegyek. Nem kell vad dogokra gondolni, kellemes kis vulkanikus eredetű középhegységben járunk, ahol a legmagasabb csúcsok 1400 méter körül alakulnak, de egyenlőre csak 600-700m körüliek.
 |
| 3. nap Lágyan hullámzó vidék (Fotó: Pap Gábor) |
Lebaneban a reggeli forgatagban vásárlunk kenyeret, és némi zöldséget. Az árus mikor megérti, hogy két darab paprikát és paradicsomot szeretnénk, ingyen odaadja, valami olyannal, hogy őrizzük meg a szerbeket a jó emlékeink között. Őt meg fogjuk.
Majdnem Medvedáig követjük a korábbi útvonalunkat, aztán egy éles jobbossal nyugatnak fordulunk. Innen ki tudja meddig lesz aszfalt, örüljünk minden méternek.
 |
| 3. nap Vidéki táj a Radan-hegységben (Fotó: Pap Gábor) |
Gazdaréban jön el a tízórai ideje, ez után már jöhet az emelkedő. Jön is. Olyan ordenáré meredekséggel, hogy többször tolni kell a szekereket. Ja, az aszfalt időközben elfogyott. A táj viszont csodálatos. Érdekes, hogy a hasonló domborzatú Beszkidek Csehországban és Szlovákiában, vagy a romániai Obcsinák-hegység településszerkezete mennyire hasonlít az ittenire. Itt is sok, alig pár házból álló település fekszik egymáshoz viszonylag közel, köztük rétek és erdők mozaikos elrendezésben. Sajnos haldoklik a vidék, sok ház áll elhagyatottan, pusztulófélben. Az egyik árnyas erdőben összefutunk Oszkárral az ékszerteknőssel. Furcsa szabadon látni egy olyan állatot, amit itthon jobbára tenyérnyi akváriumokban láthatunk viszont. Az egyik kilátóponton néhány szót váltunk helyiekkel, akik éppen szénát kaszálnak, majd az utolsó meredek emelkedő aljában egy szép kis kápolnát találunk. A csap nyitva van, felfrissülünk a hőségben.
 |
| 3. nap Radan-hegység (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 3. nap Jellegzetes ház (Fotó: Pap Gábor) |
Az emelkedő kegyetlen meredek, de még tolva sem túl hosszú, különben is a nyereg után lejtő jön. Dobri Dol határában találkozunk a szó szoros értelmébe vett sziklakerttel. Egy nagydarab áll körbekerítve egy ház udvarán. A faluban újra aszfaltot érünk, de mielőtt rátérnénk, frissítünk egyet a boltban. Maga az épület igen érdekes, talán raktár lehetett valaha, vagy öt méter a belmagasság.
Sokáig gurulunk a völgyben, mielőtt Đavolja varoš (Ördögváros) bekötőútjára fordulunk. A geológiai parkig megint az emelkedőké a főszerep. Arra nem emlékszem hogyan leltünk rá erre a látványosságra, de biztos, hogy a GE a ludas benne. A Wikipedián angolul is meglehetősen szűkszavú szócikkből annyi derült ki, hogy az erózió alakította ki ezeket a 2-15 méter magas, talapzatuknál 4-6 méter széles tornyokat a vulkanikus talajból. Több torony visel andezit kalapot, mely megakadályozza további pusztulásukat. Megemlíti továbbá, hogy két forrás is fakad a környéken, melyeknek igen magas az ásványanyag tartalma, savas a kémhatása. Például az ördögvíz 1,5-ös pH-jú (1-14 közötti a skála), és 15 g/l ásványanyagot tartalmaz (ez 15000mg/l, összehasonlításul nálunk régen 1000mg/l-től, ma 500mg/l-től ásványvíznek minősül a víz). A helyszínen kapott brosúra szerint 3,5-ös a ph, de ez is becsületes. Bármit mondanak az adatok, az biztos, hogy a bejáratnál átható kénes szag terjeng. A park igényesen lett kialakítva, még nem bazári. 600 Ft-nak megfelelő dinár a belépő. Hétvégén sokan járhatnak ide, ez látszik az ösvények kijártságán, most viszont még péntek van, alig lézeng valaki. A patakmeder, és a forrás vörös a kirakódott vastól, belenyúlni, belelépni nem szándékozunk, kézre, cipőre szükség lesz még.
 |
| 3. nap Vörös vízesés Ördögvárosnál (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 3. nap Forrás, aminek inkább nem teszteltük a kémhatását (Fotó: Pap Gábor) |
Egy kis kaptató után ott állunk a tornyok alatt. Balról jókora eróziós völgy terpeszkedik. Átgondolt a kilátók elhelyezése, minden érdekesebb fotópont elérhető. Jeles napokon színes díszkivilágítást is bekapcsolják, erről egy igen látványos téli kép is van a tájékoztatóban. Alaposan körbejárunk mindent még némi kihágás is belefér. A látvány döbbenetes. Az erózió szó hallatán nekem általában a rombolás jut eszembe. Olyasmi, mint amit két éve Romániában az Obcsinák-hegység átszelésekor láttunk. Az, hogy az erózió ilyen csodára is képes, bizonyítja, hogy mindennek van jó és rossz oldala.
 |
| 3. nap Đavolja Varoš tornyai (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 3. nap Ördögtorony andezitsapkával (Fotó: Pap Gábor) |
Ebédidőben érünk vissza a bejárathoz. Jobb, ha nem a büfé árnyas padjain fogyasztjuk el a hozott anyagot, inkább lejjebb gurulunk, és az út szélén egy alkalmas mohos kőre telepszünk. Kellemes a hely, csak a szúnyogok rontanak az összképen, meg az, hogy ásványvizünk sós, de ez csak az után derül ki, hogy a kólapor belekerült. Az íz tragikus.
Mielőtt kihajtanánk a főútra (E-80), még fölmászunk a bezárt vasút viaduktjára szétnézni. Idén sem leszünk kitömve vonatlesésekkel, Bálint kihasznál minden alkalmat.
Péntek délután nincs túl nagy forgalom. Érdekességképp utánanéztem kicsit az E-80-as útnak. Lisszabonból indulva nyugat-keleti irányban szeli át egész Európát, és Törökországot. 5700km megtétele után az Iráni határnál Gürbulakban ér véget. 10 országot szel át.
Nagyon fekszik az emelkedő, jól haladunk. Még egy
vonat állomáslesés a program Merdareban. Azt épülethez vezető út nyomai látszanak, de már erősen benőtte a fű. Az impozáns belmagasságú épület lakott, rendben van tartva.
 |
| 3. nap Merdare egykori állomásépülete (Fotó: Őrsi Bálint) |
Egy szakállas remete éli benne mindennapjait. Meghív minket egy kis üdítőre, de a beszélgetésben sokra nem jutunk, csak szerbül beszél. Annyit kihámozunk, hogy büszke Djokovicra, aki nemrég a tenisz világranglista első helyezettje lett. Elbúcsúzunk, hamarosan elérjük a határt, ami egyesek szerint határ, mások szerint nem.
Bonyolult a helyzet Koszovóban, főleg az északi részen. Prishtina még most sem tudta kiterjeszteni hatalmát teljesen az északi részen, főleg az észak-nyugatin. Itt egy tömbben sok szerb él, és ők Belgrádot fogadják el végrehajtó hatalomként (szerb dinárral is fizetnek). Mikor augusztusban Koszovó megpróbálta felügyelete alá vonni a határátkelőket, hogy megakadályozza Szerbia felőla az importot, lázadás tört ki, több átkelőt felgyújtottak, csak lassan csillapodtak le a kedélyek, ha egyáltalán lecsillapodtak.
 |
| 3. nap Ne gyere ide, meg ne gyere erre he! (Fotó: Őrsi Bálint) |
Nekünk utazóknak annyit kell tudni, hogy ha más országból lépünk be Koszovóba, akkor Szerbia nem engednek be. Ha Szerbia felől lépünk be, és vissza is mennénk oda, akkor lehetőség szerint ugyanazt a határátlépőt érdemes használni.
Átlépünk, ezzel teljesítettük a napi minimum tervet. Van még pár óránk alkonyatig, faragunk a holnapi távból. Podujevo határában megállunk tájékozódni, mikor egy autós leszorítós jelenet szemtanúi leszünk. A résztvevő egy szakadt Golf, és egy pimpelt BMW. Nem sokon múlt, hogy ne verekedéssel, vagy fegyverrel tegyenek pontot a vita végére. A Koszovóiak egyébként érdeklődőek, ha megállunk boltnál, a gyerekek, de még a felnőttek is odajönnek, megnéznek minket, meg a bringákat.
 |
| 3. nap Délutáni fények Koszovóban (Fotó: Pap Gábor) |
Naplementekor érjük el Batlavët. Letérünk az aszfaltról egy nemrég javított murvás úton a hegyek közé. Jobbról hegyoldal, balról patak, utána rétek. Nézegetjük, hogy hol lehetne átlábalni a patakon, mielőtt az út kikapaszkodna a gerincre, de vagy házak vannak látóhatáron, vagy az útépítés maradványai és a patakparti növényzet alkot áthatolhatatlan falat. Végül találunk egy kis rést, leszereljük a táskákat, és több körben átóvakodunk. A sátor viszonylagos takarásban van egy fűzfa mögött, de egyébként is, hamarosan sötétedik. A patak egész apró, de fürdésre, mosásra elég. A víz nem túl hideg. Jó újra tisztán aludni térni.
