A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Andrijevica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Andrijevica. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 4., szombat

Balkán bicajtúra 2010.07.27. kedd 14. nap

Balkán bicajtúra. Tizenharmadik nap

Balkáni bicikli buhera


Andijevica-Komovi nagyobb térképen való megjelenítése

A béna hely ellenére, jót aludtam. Ebben szerepe lehetett az emelt adagú rakinak is. Az idő elég gyorsan változik, hol borús, esőre álló, hol süt a nap, de hűvös van.

Egy házhelyen töltöttük az éjszakát (Fotó: Őrsi Bálint)

Visszatérünk negyedszerre is Andrijevicába. Én kerékpározva, Bálint rollerezve. A helyi rendőrségen érdeklődünk, hogy van-e a közelben biciklibolt, vagy szerviz. Szervizet ajánlanak, ami gyanús, hogy csak autókra szakosodott, de még fél óra van nyitásig, addig a parkban múlatjuk az időt. Taxi minden esetre van, ha nem drága, akkor Berane az utolsó mentsvárunk.

A parkban vártuk meg a szerviz nyitását (Fotó: Őrsi Bálint)

Félelmünk beigazolódott, csak autókat szerelnek a műhelyben, de a bringám, és Bálint cuccait otthagyhattuk megőrzésre. Bálint szekerével megcélozzuk a taxis csoportot. 10 euróért vállalják oda vissza fuvart, várakozással (15 km-re van a város) Ezt mi jutányosnak érezzük, és nem alkudunk. Bedobjuk a bringát a kombi golf csomagtaterébe, és elindulunk. Hamar ott termünk Berane szélén, és a taxis néhány ismerősét megkérdezve eljutunk a helyi piacra. Lazán bekocsikázunk a standok közé, és megállunk egy mindenféle műszaki terméket áruló mellett. A csavaralátéttől a hegesztőtrafóig minden kapható volt. Láncból kétféle van, az egyiken fel van írva, hogy 15-18 sebességesre való, a másikra semmi. Természetesen mindegyik kínai. Megvesszük az elsőt, már csak az a kérdés, hogyan rakjuk fel?
Másik úton hagyjuk el a piacot és véletlenül, vagy szándékosan –ki tudja- egy kerékpárszervizbe botlunk. Végtag kommunikációt alkalmazva méretre rövidítettjük a láncot, és felrakatjuk. A körülményekhez képest jó. A fokozatok egy része működik, összekopással majd javul a helyzet, ha mégsem akkor ott van még Podgorica tartalékban. Nem számítottunk ilyen gyors megoldásra, tizenegy felé már ismét a nyereg felé tekerünk.

Visszatekintés a Komovi-nyeregbe vezető útról Andrijevica felé (Fotó: Pap Gábor)

Benézünk tegnapi ezermesterünkhöz, de csak felesége, és édesapja van otthon. Behívnak minket kávéra, és teasüteményre. Meglepő, hogy alig pár közös szóval, meg némi kreativitással mennyi mindenről lehet beszélgetni. Odakint időközben eleredt az eső, csak fél egykor indulunk tovább, újra napsütésben. A nyeregig jól haladunk, bár érzem a gyomorbaj okozta gyengülést. Miután egész jó idő kerekedett, beiktatjuk a programba a Kom Vasojevicki megmászását. Közelebb van, mint a Kom Kučki, de csak huszonegypár méterrel alacsonyabb. A nyeregből elméletileg út visz a menedékházhoz, de a térkép nem elég pontos, így egy másik nyeregben a fák közé rejtjük a bringákat, mi pedig a turistaúton elindulunk. Szép füves gerincen érjük el a turistaházakat, mint kiderült, ide jött az aszfaltos út is, amiről letértünk.

Kom Vasojevicki (Fotó: Őrsi Bálint)

Érdekes, hogy a Kom Kučki szinte állandóan felhőbe burkolózik, míg a Vasojevicki csak nagy ritkán. Nehéz fényképezni ezt a felhős-mozgalmas témát előtérbe kerül a HDR.

Kilátás a hegy oldalából (Fotó: Pap Gábor)
Kom Vasojevicki csúcsa (Fotó: Őrsi Bálint)
Oldalgerinc (Fotó: Őrsi Bálint)

Nem volt nehéz feljutni a csúcsra, a turistaút kikerülte a sziklás részeket, remek kilátást nyújtva a bércekre. Veszett hideg szél fúj a csúcson.

Kom Vasojevicki csúcsa, háttérben a felhőbe burkolózó Kom Kučki (Fotó: Pap Gábor)
Kom Vasojevicki sziklafala (Fotó: Pap Gábor)
Kom Kučki (Fotó: Pap Gábor)

Minden létező ruhát fölveszünk, de így is csak húsz percet maradunk, aztán lehúzódunk egy szélvédettebb helyre enni. A felhők egyre fenyegetőbben tornyosulnak dél felől, és buknak át a Kučkin, ne húzzuk az időt, nem hiányzik az eső. Sajnos mi hiányzunk neki, lefelé kapunk egy bő másfél órás áztatást. Eltűnik mindegyik hegycsúcs, mi pedig csak arra koncentrálunk, nehogy megcsússzunk a felázott meredek ösvényen.

Lefelé eleredt az eső (Fotó: Őrsi Bálint)
Búcsúzóban a Komovitól (Fotó: Pap Gábor)

Mire újra leérünk a turistaházakhoz eláll, de hideg van. Lemegyünk a bringákhoz, és úgy döntünk itt alszunk éjjel, mert van hely. Meleg az nincs, de majd csak lesz valahogy. Azt mondják Podgoricában 35 fok van. Most el tudnám viselni.

További képek
Balkán bicajtúra. Tizenötödik nap

2010. december 3., péntek

Balkán bicajtúra 2010.07.26. hétfő 13. nap


Vissza Montenegróba!


Tamarja-Andrijevica nagyobb térképen való megjelenítése

Szabad ég alatt valahogy jobban alszik az ember. A szél is csillapodott éjjel, bár napfelkelte után ismét erőre kapott, vadul kergeti a felhőket.

Táborhely a sziklafal oldalában (Fotó: Pap Gábor)

Szembeszélben vágunk neki a jó 20 kilométeres emelkedőnknek Tepishtáig. Nem tudunk betelni a völgy látványánál. Minden kanyarban új élmény vár ránk.

Lenyűgöző a völgyet szegélyező sziklafalak látványa  (Fotó: Pap Gábor)
Néhol leomlott sziklák szegélyezték az utat (Fotó: Őrsi Bálint)

Albániának csak egy kis szeletét járjuk be, gyakorlatilag csak az Albán-Alpokot, de minden völgyben egy új világba csöppenünk. Valbonë, Theth, Bogë, Selcë-völgy mind gyökeresen eltér egymástól. Rettentő lassan haladunk, néha úgy érzem, mindjárt behajítom a szakadékba a bringát, annyira nem megy. A nehéz körülményeket jól érzékelteti, hogy a hágóig tartó szakaszt kb. 3 és fél-4 óra alatt tesszük meg. Ennyit még soha nem használtam az 1-es és 2-es fokozatot.

Kanyargó út, háttérben Selcë temploma (Fotó: Pap Gábor)
Az összefüggő zöld felület a falu kerjei (Fotó: Őrsi Bálint)
Falu a völgyben (Fotó: Pap Gábor)
Mászás közben feltűnően sok terepjáró és kisbusz hagy el minket, de nem turistákkal, hanem kiöltözött helyiekkel. Nem tudjuk mire vélni a dolgot, de fönt aztán mindenre fény derül. Egy utolsó meredély után feltűnik a hágó néhány kocsmával, rengeteg autóval és emberrel. Több autót felismerünk, tehát ide jöttek. Jó pár öszvér is ki van kötve a kocsma melletti fákhoz. Az emberek biztos, hogy nem esküvőre készülnek, mert annyira nincsenek felöltözve, de tiszta, elegáns ruhát hordanak egytől egyig. A kocsmában megtudjuk, hogy ma van a kápolna búcsúja. Ez láthatóan jó alkalom nagybevásárlásra, barátkozásra, párválasztásra, iszogatásra. Meglessük a kápolnánál zajló misét is.

Tepishtai életkép (Fotó: Pap Gábor)
Tepishta (Fotó: Őrsi Bálint)
Öszvérek a „parkolóban” (Fotó: Pap Gábor)
Szentmise a Búcsújáróhelyen (Fotó: Pap Gábor)
Terveztük, hogy túrázunk itt egy jót, de az idő közben befelhősödött ég makacsul tartotta magát, nem volt értelme útra kelni. Helyette leereszkedtünk a Vermoshi-völgybe, gondolkodási időt hagyva az időnek. Sajnos nem tért jobb belátásra, így a Vermoshi kirándulás is elmaradt, új célunk a Komovi-nyereg, immár Montenegróban. Majd ott megalszunk, és jókor korán megmásszuk a Kom Kuckit. Sajnos így megmaradt fejenként vagy 8000 Ft-nyi lekünk, ami lehet örök lesz.

Az utolsó bunker  (Fotó: Pap Gábor
A híd állapota hagyott némi kívánnivalót (Fotó: Őrsi Bálint)
Határátkelő (Fotó: Őrsi Bálint)

Elbumlizunk a világvégi határátkelőhöz, és újra aszfalt került kerekeink alá. Gusinjei-völgyben lefelé gyorsan haladunk, de száguldás közben nem feledkezünk meg kijavítani a hibás közlekedési táblákat. 5 felé visszaértünk harmadszor Andrijevicába.

Újabb javítanivaló tábla akadt az utunkba (Fotó: Őrsi Bálint)
A helyi étteremben eszünk egy hústálat, és bevásárlunk. Sokat időzünk, csak kevéssel hét előtt indulunk tovább.

Andrijevicai csalfa ebéd (Fotó: Őrsi Bálint)
Szűken lesz meg világosban a nyereg, annál is inkább, mert a borult ég miatt korábban sötétedik. Úgy öt kilométer után, mikor már éppen bemelegedünk, hirtelen elszakad Bálint lánca. Puff neki! Semmilyen eszközünk sincs a javításhoz. Próbálunk helyiektől segítséget kérni, akik egy közeli ezermesternek mondott nyugalmazott vadászpilótához irányítanak az eleredő esőben. Az ezermester azt jelenti, hogy van satuja, meg 5 szerszáma. A lelkesedéssel nincs gond, barátjával együtt már biztos iddogáltak is kicsit. Angolul csak kicsit tud, így nehézkes a párbeszéd. Minden igyekezetünk ellenére pilótából lett ezermesterünk összeüti a szakadásnál a láncot, és úgy próbálja meg fölrakni. Persze nem lehet, de ez nem töri le. Csak a lélekjelenlétünkön múlt, hogy a hátsó váltót ne szerelje meg végleg This is Balkan felkiáltással. Végül belátjuk mindnyájan, hogy ebből ma már nem lesz bicikli. Elindulunk vissza Andrijevica felé, és holnap keresünk valami megoldást. A vendégszeretettel nincsen gond, pilótánk megkávéztatna minket, és lelkünkre köti, hogy holnap nézzünk be, meséljük el mire jutottunk. Megköszönjük a lelkesedést ígérve a holnapi viszontlátást, és elindulunk. Nem könnyű egy hegyoldalba vágott, hétvégi házakkal szegélyezett út mellett sátorhelyet keresni a sötétben. Rajtam kitör valami gyomorbaj is, nem lehetett tökéletes az a délutáni hústál Lefekvés előtt kiemelt adag fertőtlenítőt kapok. Kényszerűségből egy kiásott házhelyen ütünk tanyát, tudva, hogy lesznek kíváncsiskodók. Nemsokára két kutyasétáltató öregasszony érdeklődését hárítja Bálint.

2010. november 22., hétfő

Balkán bicajtúra 2010.07.19. hétfő 6. nap

Balkán bicajtúra. Ötödik nap

Meglepetés a hegyen


Limi-Čakor nagyobb térképen való megjelenítése



Reggel borult az ég, és hűvös is az idő, de szerencsére csak a reggeli ködfelszakadás ijesztgetett minket. Talán jobb is, hogy szürkületben fürödtünk és mostunk, így nem láttuk, hogy milyen barnás a folyó színe. Remélem azért ez csak a hegyekben éjjel lehullott eső hatása…

Táborhely a Lim mellett (Fotó: Őrsi Bálint


Beraneig megszondázunk néhány helybelit átkelő ügyben. Angolul nem értenek, de lelkesen magyaráznak. Sokra nem jutunk velük. Mindegy, a városig biztosan el kell mennünk, ott majd megkérdezzük a rendőröket, azok biztos információforrás, aztán vagy irány a Čakori hágó, vagy a forgalmas hosszú alagutas úton Rožaje.

A tegnapi eső után ragyogó idő köszöntött ránk (Fotó: Pap Gábor)

A településen egy sikertelen vasútkeresést követően a rendőrökkel is felsülünk. Ők sem tudnak angolul, de valami olasz KFOR katonákról beszélnek, meg arról, hogy ők nem tudják van-e átkelés. Ez is több a semminél. Betízóraizunk burekból és úgy döntünk megpróbáljuk Čakort. Ha valóban olaszok vannak ott, csak meg lehet őket dumálni.

Lim völgye Andirejevica felé (Fotó: Pap Gábor)


Kőház (Fotó: Pap Gábor)

Andrijevica nem túl méretes településéig egyenletesen lehet haladni a folyó mentén. A városban -miközben én a bevásárlást intézem- Bálint megpróbálja lerázni Béla bá’-t, a félrészeg helyit, aki mindenkép vissza akar fordítani minket. Mentünk tovább, mert hitünkben két közlekedési tábla is megerősített. 

Eddig jók vagyunk! (Fotó: Őrsi Bálint)

Találkoztunk egy Cseh bringással is, de neki a Vermoshi-völgyben jelzett hibásan egy átkelőt a térképe, onnan tartott visszafelé. Murinótól rátérünk az egyenletes kedvező emelkedésű jó minőségű keskeny aszfaltcsíkunkra. Szép az idő, és szép a táj is. Forgalom gyakorlatilag nulla. 

Út Čakor felé (Fotó: Pap Gábor)

Velikán, az Isten háta mögött 2-vel elhelyezkedő településen (3-al a hágó van) egy kocsmaboltnál kiáltozásra leszek figyelmes. A helyiek kiabáltak nekünk, kérdezték merre megyünk, és ha már ott voltunk be is hívtak minket egy kis üdítőre, meg sütire. 

Csoportkép. A bal szélén álló lány Zorka (Fotó: Pap Gábor)

Nem terveztünk megállást, de mindig érdekesek az ilyen beszélgetések, hát elfogadtuk. Szerencsére Zorka a tulaj lánya tud angolul, így a nyelvi akadályok is egy csapásra elhárulnak. Ők úgy tudják, hogy a hágó le van zárva, és a határőrök mindenkit visszafordítanak. Mi szeretnénk mindenről a saját szemünkkel és fülünkkel meggyőződni, meg különben is már csak a szint fele van hátra, így a továbbmegyünk.

legelő a hágó felé (Fotó: Őrsi Bálint)

Az út kétharmadánál elfogyott az aszfalt, de a murvás úton is lehet haladni. Ötszáz méterrel a hágó előtt újra találkozunk a Sedloban megismert Lengyel autós társasággal. Ők is szóról szóra ugyan azokat az ellentmondásos információkat gyűjtötték be az átkelésről, az olasz KFOR alakulatról a montenegrói mindenkit visszafordító határőrökig. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk a határra, úgy talán hatásosabb. 

Érkezés a hágóba (Fotó: Őrsi Bálint)

Fent meg is láttuk a határőröket terepjárójukkal, és az is, hogy a Lengyelek továbbhajtanak autójukkal. Már majdnem feltekertük az eufóriaméterünket, amikor a közeg lehűtötte a kedélyeket. Elmondása szerint az utat 1999-ben felrobbantották, és aláaknázták. Semmilyen lehetőség nincs az átkelésre. olasz KFOR alakulat hetente egyszer jön föl ide helikopterrel egyeztetésre.
Mindent megpróbáltunk, de elbuktunk. Nem volt túl lelkesítő gondolt, hogy buktuk a napot, és holnap egy több mint 100 km-es kitérő vár ránk nem kevés szinttel. A kilátás viszont fantasztikus, a közeggel beszélgetve érdekes dolgokra derül fény, és készítünk vele, meg a Lengyel ismerősökkel egy közös fotót is.

Csoportkép a határőrrel, és lengyel ismerősökkel (Fotó: Pap Gábor)

Emlékmű (Fotó: Pap Gábor)

Mikor már nem nincs miről beszélgetni elindulunk vissza a kocsmabolt felé, hátha tudnak ajánlani sátorhelyet, vagy szállást. 

Délutáni fények (Fotó: Pap Gábor)

Velika (Fotó: Pap Gábor)

Ezzel kisebb bonyodalmat okoztunk nekik, mert azt hitték vannak igényeink. Pedig ha tudták volna… Jó pár perc gondolkodás után bezsuppolnak a nagyfater házába, amiben jelenleg senki nem lakik, annyira szegényes.

A nagypapa háza (Fotó: Pap Gábor)

Volt bent egy rekamié, egy lóca, és még 1-2 bútor. Nekünk ez maga a csúcs. Nehezen hiszik. 

Szoba a házban. Bálint nyerte a kanapét (Fotó: Pap Gábor)

Vacsorára kapunk finom főtt krumplit gomolyával, és savanyúsággal, Kicsit még beszélgetünk, de aztán Zorka ment Andrejevicába bulizni. 

Vacsora (Fotó: Őrsi Bálint)

Azért érdekes, hogy az emberek mindig másra vágynak, mint amiben élnek. A falusi városban lakni, a hegyen lakó síkon, és fordítva. Mi azért most élvezzük ezt a hegyi-falusi létet.


Balkán bicajtúra. Hatodik nap