Bicaj túra 9. nap
Motorizált kispistázók
Bár ment volna az alvás, de hatkor felkelünk. Napunk első fele a városé, aztán majd jön a büntetés a Tomor-nyeregbe. Viszonylag korán, nyolc felé indulunk a világörökségi listán szereplő várba, de mire fölérünk szakad rólunk a víz (nem a meredekség miatt). A város igazán hangulatos, sok fénykép készül.
 |
| 10. nap Jellegzetes házak a vár felé (Fotó: Pap Gábor) |
A fellegvárban már szedik a belépőt, ára jelképes 200 Ft. Látogató alig van, persze ki az a bolond (rajtunk kívül) aki ilyen melegben várost néz. A fellegvár lakott, és élő a házak, zöme jó 300 éves. Budva, és Kotor belvárosai is lakottak voltak, de ott minden sarkon ékszerbolt, pékség, vagy kávézó volt, meglehetősen zavaró cégérekkel, bútorzattal. Itt ilyen még nincs, de ne legyen kétségünk afelől, hogy lesz, amint tömegével jönnek majd a kirándulók.
 |
| 10. nap A vár bejárata (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap Takaros családi ház (Fotó: Őrsi Bálint) |
Az úti/könyv ajánlatára hallgatva betérünk az egyik templomban kialakított Onofuri ikonfestő kiállításra. Bálint a “bringával jöttünk idáig adnak-e rá kedvezményt” kezdetű szöveggel felére alkudja a belépőt, nem mintha az eredeti ár magas lett volna (400 Ft). A fára festett ikonosztázok igazán érdekes stílusúak, bár a 20. után már érzi az ember, hogy egy kaptafára mentek, mint a barokk templomainkban az oltárképek. Útikönyvünk egyébként egy komplett idegenvezetést tart a templomban. Annyit dicsérem a könyvet, hogy azt hiheti az olvasó pénzt kaptam a szerzőtől :)
 |
| 10. nap Kisha e Shën Mëri Vllahernës (Fotó: Pap Gábor) |
Miután kinézegettük magunkat, még elgondolkodunk egy autós atlaszon (ritkaság), aztán indulunk fölfedezni a vár többi részét is. Andalogtunk a szűk sikátorokban, a csupasz, vagy fehérre meszelt kőfalak között, néhol szőlőlugasok árnyékában. A hegytetőn találjuk az egykori citadellát, ciszternájával, mely ma nem örvend a legjobb egészségnek. Az árusok szólnak, hogy nézzük meg a Szent Triád templomot is. Kissé bizalmatlanok vagyunk már, először azt hittük önkéntes idegenvezetést akarnak ránk erőszakolni jó pénzért (ilyenre figyelmeztet a könyv), de a hely tényleg jó, zilált, de megkapó a templom, és jó kilátás nyílik a Shpiragra, melynek vízmosásaiban egykor Hatalmas ENVER felirat díszelgett.
 |
| 10. nap Enyhet adó lugas (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap Valaha az árkokban Enver felirat volt olvasható (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap Kisha e Shën Triadhës (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap Sikátor (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap A falak Illír, Romai és Török jegyeket is visel (Fotó: Pap Gábor) |
Teszünk még egy kört a belvárosban (további képeket nem illesztek be, de érdemes a bejegyzés alján a további képek linkre kattintani), aztán irány vásárolni három napi hideg élelmet. Várhatóan ennyi idő múlva kerülünk újra bolt közelébe. A kifogyó házi gyomorfertőtlenítő helyébe a híres/hirhedt Skander bég konyak lép. Előre félek tőle. Már rettentő szomjasak vagyunk, alig hagyjuk el a boltot, már nyílik is az igazi limonádéval töltött üveg. A burek sem várat magára sokáig, ha más nem, ez majd felvisz a Tomor oldalába. A szállodában elpakoljuk a szerzett motyókat, aztán indulunk Poliçanba. Mérsékelten hullámzó úttal indítunk, mérsékelten izgalmas tájon, ami a végére alaposan bedurvul (mindkettő). Az Illírek szent hegyének fenséges gerince uralja a tájat, az út szélét pedig számtalan kőfaragó.
 |
| 10. nap Kikapaszkodás a völgyből (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 10. nap Házak háttérben a Tomorral (Fotó: Őrsi Bálint) |
Pár kőszállító teherautó is elmellőz minket. Egyet jó volna elkapni a hegyre menet is, sokat könnyítene dolgunkon. Az egykori fegyvergyártó központ, Poliçanban megállunk a rendberakott főtéren dinnyézni, aztán a Tekke leágazójánál fölhúzzák a rolót a szopóbódéban. Ma meghosszabbítot nyitva tartással állnak az érdeklődők rendelkezésére. Valami brutál az emelkedő, és kb. 20 km lesz. Ötszáz méter után egy teherautó tűnik fel a láthatáron. Nem szívbajoskodunk, stoppolunk. A meglepő az, hogy meg is állnak. A veteránkorú M.A.N. sofőrje úgy dobja föl táskástól a bringákat, mintha valami női neszeszer lenne. Mi még a vonatnál is majd berosáltunk alattuk... Vagány rodeózás következik.
 |
| 10. nap Potyázás a teherautó platóján (Fotó: Pap Gábor) |
Egyik kezemmel fogom a bringát, a másikkal kapaszkodok a plató oldalába, közben próbálok fényképezni. Vigyorgunk, mint a tejbetök, és majd összetojjuk magunkat olyan meredek az út, vagy úgy néz ki, hogy mindjárt lefordulunk a szakadékba (ja kérem, itt a sofőr a kerék fölött ül). Némi pihenőt tartunk félúton, aztán a kőpala bánya tetején elválnak útjaink. Megtakarítottunk 15km-nyi, és 1000 méter szintnyi masszív szívást. Még ma feljuthatunk a Bektashiak Tekkéjéhez. Az a feljutás nem olyan vörösszőnyeges parádé, még maradt az emelkedőből jócskán, lihegünk is mire felérünk.
 |
| 10. nap Kapaszkodás a Bektashiak tettyéjéhez (Fotó: Pap Gábor) |
Na de kik azok a Bektashiak? Gyakorlatilag egy iszlám szerzetesrend (többek szerint szekta), akik meglehetősen népszerűek Albániában. Az ő Tekkéjük (kolostor), található a hágóban, a Kis-Tomor csúcsán pedig a rend egyik alapítójának Ali Abbaz Tomorrinak emeltek síremléket (Türbét). Ali egyébként nem itt nyugszik, hanem valahol a mai Irak területén. Békés, vendégszerető társaság, 1-2 napig bárki megalhat náluk, és a szállás mellé még ételt is kaphat a vándor.
Nem titkolt módon minket a szállás érdekel leginkább. Barátságos emberek fogadnak, akik semmilyen számunkra érthető nyelvet nem beszélnek, marad a végtag kommunikáció. Kérni sem kell, maguk ajánják a szállást. A tettye, és környéke szépen rendberakott, jelenleg is építés alatt álló épület. víz, és villany(!) is van. Este kecskét sütnek nyárson, amiből mi is kapunk. Fény derül a GE-n látott különös kék épület titkára, forrásvizet palackoznak benne. Korán nyugovóra térünk, holnap vár minket a hegy!
