"Bicaj" túra 16. nap 07.21. csütörtök

"Bicaj" túra 15. nap

Merre tovább?

"Bicaj" túra 16. nap Mikro Papingo-Kardhiq nagyobb térképen való megjelenítése

Hatra húzzuk az ébresztőt. A csajok még alszanak. Megtehetik, napi tervük az Astraka menedékház alig 6 km innen. Kíváncsi lennék rá sikerült-e elérni céljukat, azt az eldugott kis falut. Jelzésük keresztezi a Megos Lakkost, de mi azon a helyen se jelzést, se ösvényt nem láttunk.
Mikropapingoban találkozunk egy görög bringás sráccal. Jót beszélgetünk vele, aztán leszáguldunk Aristibe. A hidegfront(?) nyomán tiszta a légkör, szépek a fények, de a szél erős és hűvös.

16. nap Kilátás Papingora (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Mikro Papingo reggel (Fotó: Pap Gábor)

Aristi választópont. El kell dönteni, hogy utunk visszavezet-e Albániába, vagy vadregényes utakon maradunk Görögországba. Előző hosszabb, van benne bizonytalan forgalmú főút, és igyekezni kell a kompra, de van benne világörökség részét képező város, és kecskeösvényes átkötés. Utóbbi rövidebb, végig vidéki utakon halad, de az élelmezés bizonytalan. Nem tudunk dönteni mi legyen. Marad a pénzfeldobás, ami a görög útnak kedvez. Elindulunk a fotós napról ismerős emelkedőn. Csomagokkal nem sokkal nehezebb, mint a nélkül, csak a két kutyás affér nem hiányzott. Leérünk a Kalpaki elágazóba, mikor Bálint mondja, hogy mégis inkább legyen Albánia, ha kérheti. Kérheti. 

Hamar leereszkedünk Kalpakiba. Meglátjuk az első és utolsó komolyabb méretű élelmiszerüzletet Görögországban. Nem kell semmi. A határ 25 kilóméterét a szembeszél teszi nehézzé. A két ország határa elég jól érzékelhető. Nem, nem a határállomásra gondolok, hanem a táj jellegére. Görögoszágban zöldellő erdő, a túloldalon elsárgult füves legelők, és felperzselt domboldalak. Valahogy mégsem lesújtó a látvány.

16. nap Görög táj. Már eldőlt, hogy visszatérünk Albániába (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Albán hegyek a hátárról. A füst, és a barnás-fekete szín a kép középső harmadában bozóttűz miatt van (Fotó: Pap Gábor)

Főúton megyünk Gjirokastërig. Az út kiváló, még kilóméterjelző táblák is vannak, de a szembeszél miatt csak sátorosünnepek alkalmával lépjük át a 20 km/h-t. Azért valahogy csak beérünk a kő városába (világörökség része).

16. nap Ennek a képnek hangulata van! (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Régi híd Gjirokastër határában (Fotó: Őrsi Bálint)

A várba vezető emelkedő már sehogy sem esik jól. Nem számít, mert mindjárt töltögetjük bendőnket. A büfést megkérdezzük, hogy hova lehetne támasztani a bringákat, míg mi oda vagyunk. Ő elvisz minket a rokona hentesüzletéhez. A kecskék ma kecskékkel alszanak. Nyakunkba vesszük a várost. Először fölsétálunk a várba. Érdekes objektum, a hegytetőt teljesen elfoglalja, de az egyik fele várfallal egybeépített épületkomplexum. Itt van a már ismerős bektashi rendnek egy kolostora, az árkádok alatt pedig világháborús ágyúkiállítás, és egy fegyvermúzeum. A szabad része érve középkori ágyúcsövek, és egy kényszerleszállást végrehajtott amerikai kémrepülő fogad minket. Még az Óratorony érdemel említést, meg a kilátás.

16. nap Gjirokastër (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Szigorú várfalak az útról (Fotó: Pap Gábor)

16. nap A fellegvár belseje I. (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Óratorony (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Kilátás kelet felé (Fotó: Pap Gábor)

Út közben találkozunk egy kék pólós szőke lánnyal, aki a miatt maradt csak meg bennem, mert tükörreflexes N*konja van. Sétálunk egyet a hagyományos albán építészeti stílusban megépített házak, és villák között. Felkeressük Enver Hoxha szülőházát is. Épp azon mesterkedünk, hogy beleférjen a képbe, mikor odalép az említett szőke lány. Kiderül, hogy Pécsen tanul, és Pec-ett (Koszovó, tavaly jártunk ott) él. Biztos a beszélgetésünk üthette meg a fülét.

16. nap Vár az óvárosból (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Enver Hoxha szülőháza (Fotó: Pap Gábor)

Visszaszerezzük a bringákat, és várunk kicsit a közeli cukrászdánál, hátha kinyit, de nem. Megyünk az új város felé bevásárolni. Na, ott már van cukrászda, itthoni szemmel is igényes. Bevállalunk fejenként 1 szelet tortát, és két szelet sütit. Finomak, de olyan brutálisan tömények, hogy egy szelet sütit el kell rakatnunk. Csinos kis virágos papírdobozba kerülnek a szeletek. Mosolyogva pókozzuk fel a bringára.

Mire elhagyjuk a várost, már valamelyest alábbhagy a szél. Jöhet a kecskeösvény leágazója, ami legnagyobb meglepetésünkre aszfaltos! Tábla szerint, ez a hegy túloldalán fekvő településre vivő út első üteme. Veszélyben lenne a kecskeösvény? Szemmel láthatólag nem solan használják az utat, tehát még építés alatt állhat, vagy nem vezet sehova. Ezt már csak holnap tudjuk meg, mert erősen sötétedik, mi pedig némi vacilálás után a legelő szélén bokrok takarásában ütünk tanyát. Egy közeli öntözőcsatornába még fürdeni is tudunk.Lefekvés előtt megállapítjuk, hogy Skanderbég egy büszke kemény szkipetár...

16. nap Emlékmű a réten (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Vacsora. A Balfi üveg beltartalmáról annyit mondanék, hogy Szkander bég egy büszke szkipetár (Fotó: Őrsi Bálint)

További képek
Gjirokastër-ről a Wikipedián

"Bicaj" túra 17. nap

"Bicaj" túra 15. nap 07.20. szerda

"Bicaj" túra 14. nap

Görög jelzésben soha ne bízz!

"Bicaj" túra 15. nap Gamila túra nagyobb térképen való megjelenítése

Negyed órás csúszással ébredünk, ami az indulásra fél órára duzzad (5:30). Van aki már útra kelt, hamarosan utol is érjük őket. Kis zsákkal persze könnyű. Egészen jó a jelzettség, az ösvény is mutatja az utat.

15. nap Templom Mikro Papingoban. A bringákat itt hagytuk a fákhoz kötve (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A legkisebb falvaknak is városias hangulata van (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üde gyep, hátul az Astraka csúcsa. Mielőtt még valaki meggyanúsítana, nem piszkáltam a színeket :) (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kúrna-forrás (Fotó: Pap Gábor)

Mire felérünk az Astraka menedékházhoz, felkel a nap is. Erős a szél, eddig ezt nem éreztük. Betérünk a házba pecsétért, de itt olyan nincs. Megkérdezzük az időjárást, a pultos szerint szép napos lesz. Kint még lefényképezném a házat az Astraka tömbjével, de egy hirtelen haragú kutya utamat állja. Nem, igazából nem is ijedtem meg, különben is csak a hasamig ért.

15. nap Astraka menedékház (Fotó: Őrsi Bálint)

Egy órával hamarabb értünk föl a kalauzidőnél, így vesszük magunknak a bátorságot, és beiktatjuk a programba a Drakolimnit is. Először le kell ereszkedni egy kőfeliratokkal díszített időszakos tómederbe, át a lapályon a lovak között, majd egy kisebb emelkedőn föl a hegység északkeleti leszakadásának közelébe.

15. nap Ereszkedés a kőfolyáson, az Astraka menedékház után (Fotó: Pap Gábor)

Érdekes, hogy ebben a tóban bőven van víz, míg az előző sokkal mélyebben lévő száraz.

15. nap Drakolimni (Fotó: Pap Gábor)

Fényképezzük, és fürkésszük az eget, hogy mi vár ránk. Baljós felhők jelennek meg az égen, ebből még bármi lehet, végül eső nincs, csak homályos, szűrt napsütés, mint porvihar idején. Visszatérünk a menedékház alatti tóhoz, és folytatjuk utunkat a Gamilára.

15. nap Astraka (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üzenetek a tófenéken (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Időszakos tó az Astraka alatt (Fotó: Pap Gábor)

A jelzettség itt már sokkal gyengébb. Látványos fennsík féleségre érünk, a lemezes karsztos kőzet leírhatatlan formákat ölt. Hol hatalmas kőtömbökön lépkedünk, melyek pikkelyszerűen aprózódnak, hol mélyen barázdált karrmezőn, hol pedig kőfolyáson. Nem találjuk a főcsúcs felé vezető jelzést, de a kőemberek, és Nagy Balázs leírása alapján lehet tájékozódni.

15. nap Lemezes szerkezetű mészkő (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A hágótól jobbra van a Gamila (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Karrmező (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kőfolyás szélén vezet az út a csúcsra (Fotó: Pap Gábor)

A már említett leszakadás szélén sorakoznak a legmagasabb csúcsok, közvetlen közelről csodálhatjuk meg a szédítő mélységet. Leülünk, és élvezzük kicsit a látványt, majd, ha már itt vagyunk, átsétálunk a közeli Gamila II-re is. Talán innen a legjobb a rálátás a sziklafalra. Azon morfondírozunk, hol ereszkedhet le az O3 turistaút.

15. nap Kőember a Gamila I-en (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsfotó (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Keleti leszakadás a Gamila I-ről. Hidegfront betörés miatt furcsa fények voltak, ezért fekete-fehér sok kép (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsok a Gamila II-ről (Fotó: Pap Gábor)

Visszatérünk a fennsíkra, kerülve a tehéncsordával való túl közeli kapcsolatot. Jöhet a mai nap Achilles sarka, a Megos Lakkos. Az irány egyértelmű a leírás alapján, a pásztortanyáknál ígért kutyafalka ezúttal elmarad. Balázs nem ígér sok jót, út nem lesz, de ha jól tudom, ő nagy zsákkal jött erre. Kicsivel talán mi is átvergődünk valahogy. Eleinte csak 1-1 nagyobb térlépcső okoz gondot, egyébként a mederben viszonylagosan lehet haladni szikláról sziklára, ugrálva. Ilyenkor a lejtés sem túl nagy. Az egyik lépcsőnél egy döglött tehénbe botlunk, illetve először inkább a szagába. Szóval ők is tudnak hibázni.

15. nap Tájkép a pásztorszállásoknál (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Kisebb-nagyobb lépcsők nehezítették a dolgunkat. Ez itt egy nagyobb (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Jól járható szakasz (Fotó: Őrsi Bálint)

Ebédelünk egy csőkekszet, aztán megyünk tovább. Megint fogytán a viz, nem volt forrás út közben. A völgy egyre inkább összeszűkül, egyre nehezebb a járás, a kövek mellett a növények is egyre jobban akadályoznak. Egy kanyar után aztán kezdődik az igazi fekete leves. Lépcső lépcső hátán, hol van víz a mederben, hol nincs. Már érezzük a bokákat, és a tenyereket. Váratlanul megjelenik a piros pötty jelzés egy áthatolhatatlannak tűnő lépcsőnél. Követjük egy darabig, az oldalba de nyomtalanul eltűnik. 20 percen át keresgélünk, a lejáratot. Bálint utólag bevallja, félt tőle, hogy vissza kell fordulni. Nekem ez eszembe se jutott, csak azt láttam magam előtt, hogy itt valahogy le kell jutni. Rettentően várjuk a szurdok végét, már minden kanyar végén ott sejtjük, de rendre csalódunk.

15. nap Ehhez hasonló lépcsők miatt hat óra alatt jutottunk előre 10 km-et (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Ki és miért tette ide ezt a jelet? (Fotó: Őrsi Bálint)

Vizünk elfogyott, szánk tapló száraz. Bálint már olyan vizet keres, ami folyik, abból inna, én kitartok. Még egyszer föltűnik egy állított piros rombusz jel, de folytatás nincs. Tanulság: görög jelzésben soha ne bízz! Még egy jó óra a Vikos-szurdok.

15. nap Vikos-szurdok fenekén (Fotó: Pap Gábor)

Két órás csúszással érünk a torkolatban lévő Klima-forráshoz, ami a vizét a Megos Lakkosból egy slagon át kapja. Jó, hogy eddig nem ittunk. Hét óra, és itt a szurdokban korábban sötétedik. Iszunk egy nagyot, és szedjük a lábunkat, hogy minél tovább jussunk világosban. Vagány kőtornyok őrködnek a szurdok felett, de már alig van fény, egyet azért lefényképezek.

15. nap Szirtek (Fotó: Pap Gábor)

Elkezdünk kimászni. A lámpaoltás Vikos falu magasságában ér minket. Legalább nem a szurdokban. Valamiért igen jó lett a jelzettség a Vikos-szurdoktóltól. Rájövünk, hogy a hétvégi terepfutó verseny jelzései ezek. 40km-en 2500 szint becsületes. Tíz után érünk vissza a bringákhoz. A folyó helyett újra a kápolnához megyünk aludni, de a korláton törülközők lengedeznek már. Nem baj, a fa alatt megalszunk majd. Lábujjhegyen megyünk tisztálkodni, nehogy felébresszük az alvókat. Már épp mosom le magam, mikor fények jelennek meg a kanyarban. Nafene. Ezek meg kik? Magam elé kapom jelképes törülközőm. Kell is, a száradó törülközők tulajdonosai tértek vissza a faluból, akik történetesen lányok. Na szép, megint én meztelenkedek, Bálint persze már kész. Miután elrendeztem magam még beszélgetünk velük. Megosztozunk a helyen, övék a kápolna, miénk a fa környéke.

További képek

Tymfi-hegységről a Wikipedián

"Bicaj" túra 16. nap

"Bicaj" túra 14. nap 07.19. kedd

"Bicaj" túra 13. nap

Vikos-szurdok körbefényképezése

"Bicaj" túra 14. nap Aristi--Mikro Papingo nagyobb térképen való megjelenítése

Az esti röfögés ellenére nyugalmasan telt az éjszaka.

14. nap Reggel a sátorhelyen (Fotó: Pap Gábor)

Hamar legurulunk Aristibe, és leparkolunk az árnyas főtéren. Próbálunk élelmiszrt beszerezni. Nagy Balázs féle túraleírás szerint csak kicsi fűszerboltok vannak. Találunk valami hasonlót, de az zárva van. Az étterem úgy tűnik nyitva, de árlap nincs kint, és turistás a hely, inkább kivárunk. 

A mai terv az, hogy a Tomornál nyert időt a Vikos szurdok legjobb fotóshelyeinek felkeresésére fordítjuk. Mindkét végét megjárjuk, így a faluba még visszatérünk, csomagot kár lenne vinni. Egy helybéli nyárikonyhájába tasszük be azokat, és nekivágunk az első emelkedőnek.

14. nap Aristi (Fotó: Őrsi Bálint)

Mindjárt egy sunyi tekintetű pásztorkutyával találkozunk a falu szélén, de nem kell félni, míg a pásztor a közelben van. Izzasztó az emelkedő a korán jött melegben, de a jó minőségű út megkönnyíti dolgunkat. Az első hágó után átmeneti lejtő hoz megkönnyebbülést, egy termékeny medencébe érünk. Gyorsan haladunk, csak nagytestű kutyák ne lennének az elágazásban.

A közlekedési táblák szinte érthetetlenek, néha azért van angol felirat is. Újabb hosszú kaptató jön, de most már az Oxia kilátóig. Vitsában az egyik étterem már kirakta napi ajánlatát nem túl bíztató árakkal. Monodendriben a felső központban állunk meg. Egész jó térkép van a Gamiláról, meg is veszi Bálint. Tényleg vannak kis fűszerboltok. Borsos áron veszünk két zacskós croissant (két olyró). Nem szeretünk pazarolni, de semmiből nem lehet tekerni. Nagy Balázs leírásával ellentétben a házak többsége már felújított, vagy új építésű, környezetbe illő. Úgy látszik a turisták már felfedezték maguknak a vidéket. Oxia kilátóig már nincs nagy merénylet hátra, a kőerdőn keresztül érünk a fennsík szélére.

14. nap Kőerdő II. (Fotó: Pap Gábor)

Érdekes lenne a fennsíkon is kalandozni egyet, ha több időnk lenne, bizonyára megtennénk. 

Az út egy buszfordulóval ér véget. Lezárjuk a bringákat a szalagkorláthoz, és lesétálunk az alig száz méterre lévő kilátóba. A látvány önmagáért beszél. Javaslom mindenkinek, hogy GE-ben is nézze meg.

14. nap Vikos-szurdok az Oxia kilátóból (Fotó: Pap Gábor)

Leülünk gyönyörködni, közben befut egy busznyi különböző nemzetiségű turista. Vadul elkezdenek fényképezni: anya és a szurdok, apa és a szurdok, pucsító barátnő és a szurdok stb. Sokáig nem maradnak. Nem is érdemes, pár négyzetméteres kilátóhely kő mellvéddel, máshova nem lehet menni. Mi egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük azért a tájat, innen belátni holnapi túránk egy szakaszát. Méregetjük a Megos Lakkost, Nagy Balázs nem sok jót ígér. 

Elindulunk vissza. Fönt a parkolóban találkozunk egy magyar családdal, beszélgetünk pár percet, aztán újra becélozzuk Monodendri alsó terét, ahonnan az apátság könnyen megközelíthető.

14. nap Gurulás vissza Monodendribe (Fotó: Őrsi Bálint)

Hangulatos kis terecske fogad minket, étteremmel. Az szurdok szélére épült apátság alig pár perc. Igazából nem maga a kolostor, sokkal inkább a kilátás, a remetelakok, és a hozzájuk vezető, a szurdok falába vágott út az érdekes. A kirándulók valamiért kihagyják a legérdekesebb részeket.

14. nap Az apátság bejárata (Fotó: Őrsi Bálint)

14. nap A remetelakok felé vezető út (Fotó: Pap Gábor)

14. nap Sziklafalak (Fotó: Őrsi Bálint)

Visszatérve a kolostorhoz, az idegenvezető épp tájékoztatót tart, ami láthatóan nem érdekli az embereket, előadás után mindjárt kérdezik is, hogy merre van a szuvenír bolt. Visszatérve a terecskére még bandukolunk egy kört a házak között. A főbb utak szépen rendben vannak a házakkal együtt. Akadnak még sötét foltok, de összességében örömteli, hogy mégsem néptelenednek el ezek a falvak. Érdekes, hogy az emeletes kőházak, szűk kövezett utcácskákkal, magas kőkerítésekkel milyen városias hangulatot teremtenek, pedig alig 500-an lakhatják Monodendrit.

14. nap Monodendri (Fotó: Pap Gábor)

Az egyik büfésnél érdeklődünk van-e valahol bolt, de nem tud róla, a kenyeres is csak reggelente jár. Arról már lecsúsztunk. Az étteremben veszünk fél kilót, majd szűken beosztjuk. 

Indulunk vissza Aristibe, közben azon morfondírozunk, hogy a végén kénytelenek leszünk arany áron enni valahol. Éhen mégsem halhatunk. Gyorsan legurulunk a kis medencébe -most kutyák nicsenek- aztán úgy döntünk benézünk Kato Pedinába, ebbe az út által kikerül kis faluba, hátha szerencsével járunk. Teljesen kihalt minden, lerakjuk a bringákat, elindulunk gyalog Már épp fordulnánk vissza, mikor a főtéren egy étterembe botlunk. Ez sem lehet drágább a korábbiaknál, hát beülünk. Rendelünk fejenként három rablóhúst, salátát, joghurtot, hideg vizet. Míg készül az étel, egyszerűen elalszok, olyan nyomott a levegő. A felszolgált mennyiség, és minőség megfelelő, az ár pedig meglepően baráti. Ketten együtt 12 eurót fizetünk. Elégedetten tekerünk Vikosba, közben beállítjuk az idei sebességrekordot 72 km/h-val. Ment volna több is, de egy autó, és egy közeledő kanyar meggyőzött a lassítás szükségességéről. Az útról látjuk szomorú jövőnket,  szembe velünk a mikropapingoi szerpentin. Nem lenne olyan fájdalmas a látvány ha ezt a szintet nem vesztenénk el előtte.

14. nap Szerpentin Papingo felé (Fotó: Pap Gábor)

Ezek a görög hegyi falvak egytől-egyik bájosak. Vikos sem kivétel ez alól. Leparkolunk a főtéren, bevásárlunk a mozgó gyümölcsárustól, majd kiülünk a kilátóba. Alacsonyabban van mint az Oxia, de ez másképp látványos. A sziklafalak nagysága innen jobban érzékelhető.

14. nap Kilátó a szurdok szélén (Fotó: Őrsi Bálint)

14. nap Vikos-szurdok Vikosból (Fotó: Pap Gábor)

 Aristibe visszatérve első dolgunk a csomagok felvétle. Senki nincs a házba, de a nyárikonyha nyitva. Egy köszönőlevelet hagyunk hátra. Végre kinyitott a bolt is, így holnap sem kell éheznünk. 

Leszáguldunk a völgybe, ahol kellemes a klíma. Átgurulunk a hídon, és nekiveselkedünk a szerpentinnek. Gyűrjük becsülettel. Jó kilátás nyílik innen is a szurdokra, de nem állhatunk meg minden kanyarban fényképezni. Megalo Papingo előtt megyünk csak ki egy térkép által jelzett helyre.

14. nap Megalo Papingó a sziklafal alatt (Fotó: Pap Gábor)

14. nap Megunhatatlan a fal látványa (Fotó: Pap Gábor)

Elvileg Mikropapingo alatt egy völgyben indul az O3-as turistaösvény fölfelé, de nem találjuk. Nem tudjuk mi Görögországban a hivatalos álláspont vadkempinggel kapcsolatban, de a Nemzeti Park táblán tiltást láttunk, tehát nem kellene nagyon mutogatni magunkat a faluban. Elég feltűnő, ha két kerékpáros megy fölfelé késő délután egy turistajelzésen. Pedig más választásunk nincs, a falun át megy az új jelzés Csendben osonunk ki a faluból, egészen a kápolnáig. Nagy Balázs szerint kényszerből jó hely, szerintünk tökéletes, van víz, kevés sík terület. Mi kell még? A kápolna egyébként érdekes építmény, egyáltalán nem hasonlít az itthon megszokottra, nem írom le formáját, a képek beszédesebbek.

14. nap Áyos Pendelimon kápolna. A szentélyben bivakolunk (Fotó: Pap Gábor)

14. nap A kápolna alatt források vannak (Fotó: Őrsi Bálint)

Épp elkezdenénk a fürdést, mikor egy apa jelenik meg a fiával. Még jó, hogy nincs fölállítva a sátor. Kicsit elidőznek, aztán mennek. Remélhetőleg nem hoznak fejünkre bajt, azért egyenlőre nem verünk tábort, sőt, végül az estét a kápolna teteje alatt töltjük.

További képek

Vikos-szurdokról a Wikipedián

"Bicaj" túra 15. nap