Halál a tehenekre!
Kotor-Mala Mikulici nagyobb térképen való megjelenítése
Derékaljam egy papírlap vastagságával vetekszik, kissé nyomtak is a kavicsok éjjel, Más baj nem volt. A szemközti tivati repülőtéren már korán megindul a forgalom.
 |
| Szálláshel |
Ma viszonylag laza napnak nézünk elébe, végigtekerünk a tengerparton Barig, onnan meg fel a Rumija alá. Az utolsó 10 km-en lesz 800m szint, meg még, amit a part mentén hullámzik az út. Már napfelkeltekor sem fázunk, de a tenger közelsége miatt a meleg jobban elviselhető.
Szokásos időben útnak indulunk, hamarosan a tengerparti főútra kanyarodunk. Nagy a reggeli forgalom, de nem érezzük veszélyben magunkat. Többször megállunk fényképezni, tengerparti képeink még nincsenek, igyekszünk pótolni a hiányt.
 |
| Tengerpart az útról (Fotó: Pap Gábor) |
Első megálló az útikönyvek által felmagasztalt Budva. Ez a montenegrói tengerpart egyik súlypontja. Kis öbölben hegyekkel körülölelve fekszik, óvárosa pedig egy tenyérnyi félszigeten a tengerparton. Mások is olvashatták az útikalauzt, nagy a zsúfoltság, nem csak emberek és autók tekintetében, a házak is egymás hegyére-hátára épültek. A parton az egyik fizetős parkolónál az őr mellé lezárjuk a bringákat, és megnézzük az óvárost. Ez is szépen rendbe van rakva, de a modern cégéreket, és a falra kirakott klímaberendezéseket valahogy nem tudom megszokni.
 |
| Budva óváros (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Budva óváros (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Budva óváros (Fotó: Pap Gábor) |
Még csak ébredeznek az emberek az éjszakai buli után, a boltosok is takarítanak, jól lehet fényképezni. A mellékhelység drága lehet, minden kicsit takart zugban ammóniaszag csapja meg orrunkat. Találkozunk az egyik legviccesebb vállalkozóval, aki távcsövet ad bérbe a várfalnál. Hogy a puszta tengeren milyen látnivaló van, azt nem tudom. Visszafelé elsétálunk a kikötő mellett, az irodaház méretű jachtok árnyékában.
 |
| Kikötő az óváros mellett (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Kikötő az óváros mellett (Fotó: Pap Gábor) |
Elég a fényből és csillogásból, jöjjön a tengerpart! A parkoló őr nem tud ingyenes strandról, a legolcsóbb 5 euró. Aha, én is ezt mondanám, ha a tengerpartból élnék, de ha ez igaz, akkor nem fürdök. 20 percre szeretnék belemenni a vízbe, nem kellenek fölösleges szolgáltatások, úgy mint napernyő, nyugágy stb. Na majd keresünk mi ingyeneset, a helyiek is csak fürödnek valahol! A boltok árai szerencsére nincsenek elszállva.
Tekerünk tovább a forgalmas tengerparti úton. Elég széles és van kapaszkodó sáv is, így nem érezzük magunkat elütendő tárgynak. Svati Stefanig feltűnően sok, tengerparti sziklaszirtre épített ízléstelen apartmannal találkozunk. Részt kellene vennem valami esztétikai „kurzuson”, hogy szépnek láthassam ezeket az épületeket.
 |
| Zsúfolt tengerpart (Fotó: Pap Gábor) |
Az egyik lejtő alján partizán kempingre leszek figyelmes a parton. Lemegyünk, és bár a köves, de nekünk tökéletesen megfelel. Életemben először fürdök az Adriában. Büszkén elmondhatom, hogy eddigi életemben két tengernél jártam, összesen két alkalommal, mindkétszer kerékpárral.
 |
| Kalóz fürdőhelye |
Felfrissülést követően Sveti Stefan piciny szigetéhez teszünk egy kis kitérőt, pár fénykép kedvéért. Régen halászfalu volt a szigeten, de az 1950-es években, miután utolsó lakója is elhagyta, luxushotellé alakították. A környék is igen felkapott, sok villa épült a Titói időktől kezdve. A környék tényleg szép, a fények jók, a biztonságiak meg mogorvák. Nem számít.
 |
| Sveti Stefan (Fotó: Pap Gábor) |
Utunk elhagyja a tengerpart legzsúfoltabb szakaszát, sőt, egy időre a tengerpartot is, csak Sutomorenál térünk vissza, ahol a vasút is mellénk szegődig. Burek társaságában benézünk az állomásra, és ebédelünk, majd megyünk tovább Barba. Ingyenes partszakasz van erre is, hegymászás után, hazautazás előtt még lehet fürödni.
Bar városa még az útikönyvek szerint sem túl érdekes. Ezt csak megerősíteni tudom, itt a vasút a teherkikötő, és az olajraktárak a fő bevételi forrás. Csak vásárlás és pénzváltás erejéig maradunk, aztán jön a nap feladata, fölmászni a Rumija alá. Nem gyenge, még a korábbi mászások fényében sem, de várakozásainkkal ellentétben szinte végig aszfaltos. Először találkozunk a túra során olajfa ligetekkel.
 |
| Mali Mikulići felé (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Meredek emelkedő vezetett a hegy alá (Fotó: Őrsi Bálint) |
Fent már inkább a mediterrán cserjés-bozótos uralkodik, de egy legelő kinézetű viszonylag sík terület sátrazásra alkalmasnak találunk az út mellet. A kilátás sem utolsó a Rumija tömbjére.
 |
| Rumija-heg |
Épp arra jár két pásztor, akiktől engedélyt kérünk a sátrazásra. Maradnak kicsit beszélgetni is, mi pedig megkínáljuk őket Rakival. Búcsúzás után sátrat verünk, a zöld pólómat kirakom egy közeli kőre száradni, mi meg beülünk levest főzni.
 |
| Letáborozt |
Miközben fogom a palackot, hogy ne dőljön el, hirtelen szuszogásra figyelünk fel, és arra, hogy mozog a sátor oldala. Egy bika szaglászta. Járkál körbe, aztán megjelenik egy másik. Majd még kettő. Nagyot néztünk, nem tudtuk mit csináljunk. Csak a sátrat, és a pólót ne bántsák. Bálint nem mer kimenni összeszedni a cuccot. Épp elmesélem, hogyan szedtek szét ismerősömnél a kacsák egy műanyag vödröt, csak mert zöld volt, amikor krákogásra leszünk figyelmesek. Bálint egy szál kisgatyában késsel a kezében megy rendet teremteni. Az ostoba tehene, hát nem megette a pólómat! Épp akkor kérődzte föl! Bálint kirakott nadrágját is megkóstolták, de ahhoz hozzá lehet nyúlni kézzel, a pólómat, viszont csak boton meri bemutatni. Csupa nyál. Na szép, kuka! Visszatérnek a pásztorok, Bálint pedig nevetve meséli nekik mi volt, találomra rámutatva az egyik tehénre. A pásztorok erre jól megdobálják azt kővel. És elhajtják őket messzire. Ezt hívják kollektív büntetésnek. Még jó, hogy a sátor egyben maradt…
További képek
Budváról a Wikipedián (angol)
Sveti Stefanról a Wikipedián (angol)
Barról a Wikipedián (angol)
Rumijáról a Wikipedián (angol)
Balkán bicajtúra. Tizennyolcadik nap
