"Bicaj" túra 15. nap 07.20. szerda

"Bicaj" túra 14. nap

Görög jelzésben soha ne bízz!

"Bicaj" túra 15. nap Gamila túra nagyobb térképen való megjelenítése

Negyed órás csúszással ébredünk, ami az indulásra fél órára duzzad (5:30). Van aki már útra kelt, hamarosan utol is érjük őket. Kis zsákkal persze könnyű. Egészen jó a jelzettség, az ösvény is mutatja az utat.

15. nap Templom Mikro Papingoban. A bringákat itt hagytuk a fákhoz kötve (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A legkisebb falvaknak is városias hangulata van (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üde gyep, hátul az Astraka csúcsa. Mielőtt még valaki meggyanúsítana, nem piszkáltam a színeket :) (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kúrna-forrás (Fotó: Pap Gábor)

Mire felérünk az Astraka menedékházhoz, felkel a nap is. Erős a szél, eddig ezt nem éreztük. Betérünk a házba pecsétért, de itt olyan nincs. Megkérdezzük az időjárást, a pultos szerint szép napos lesz. Kint még lefényképezném a házat az Astraka tömbjével, de egy hirtelen haragú kutya utamat állja. Nem, igazából nem is ijedtem meg, különben is csak a hasamig ért.

15. nap Astraka menedékház (Fotó: Őrsi Bálint)

Egy órával hamarabb értünk föl a kalauzidőnél, így vesszük magunknak a bátorságot, és beiktatjuk a programba a Drakolimnit is. Először le kell ereszkedni egy kőfeliratokkal díszített időszakos tómederbe, át a lapályon a lovak között, majd egy kisebb emelkedőn föl a hegység északkeleti leszakadásának közelébe.

15. nap Ereszkedés a kőfolyáson, az Astraka menedékház után (Fotó: Pap Gábor)

Érdekes, hogy ebben a tóban bőven van víz, míg az előző sokkal mélyebben lévő száraz.

15. nap Drakolimni (Fotó: Pap Gábor)

Fényképezzük, és fürkésszük az eget, hogy mi vár ránk. Baljós felhők jelennek meg az égen, ebből még bármi lehet, végül eső nincs, csak homályos, szűrt napsütés, mint porvihar idején. Visszatérünk a menedékház alatti tóhoz, és folytatjuk utunkat a Gamilára.

15. nap Astraka (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üzenetek a tófenéken (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Időszakos tó az Astraka alatt (Fotó: Pap Gábor)

A jelzettség itt már sokkal gyengébb. Látványos fennsík féleségre érünk, a lemezes karsztos kőzet leírhatatlan formákat ölt. Hol hatalmas kőtömbökön lépkedünk, melyek pikkelyszerűen aprózódnak, hol mélyen barázdált karrmezőn, hol pedig kőfolyáson. Nem találjuk a főcsúcs felé vezető jelzést, de a kőemberek, és Nagy Balázs leírása alapján lehet tájékozódni.

15. nap Lemezes szerkezetű mészkő (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A hágótól jobbra van a Gamila (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Karrmező (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kőfolyás szélén vezet az út a csúcsra (Fotó: Pap Gábor)

A már említett leszakadás szélén sorakoznak a legmagasabb csúcsok, közvetlen közelről csodálhatjuk meg a szédítő mélységet. Leülünk, és élvezzük kicsit a látványt, majd, ha már itt vagyunk, átsétálunk a közeli Gamila II-re is. Talán innen a legjobb a rálátás a sziklafalra. Azon morfondírozunk, hol ereszkedhet le az O3 turistaút.

15. nap Kőember a Gamila I-en (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsfotó (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Keleti leszakadás a Gamila I-ről. Hidegfront betörés miatt furcsa fények voltak, ezért fekete-fehér sok kép (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsok a Gamila II-ről (Fotó: Pap Gábor)

Visszatérünk a fennsíkra, kerülve a tehéncsordával való túl közeli kapcsolatot. Jöhet a mai nap Achilles sarka, a Megos Lakkos. Az irány egyértelmű a leírás alapján, a pásztortanyáknál ígért kutyafalka ezúttal elmarad. Balázs nem ígér sok jót, út nem lesz, de ha jól tudom, ő nagy zsákkal jött erre. Kicsivel talán mi is átvergődünk valahogy. Eleinte csak 1-1 nagyobb térlépcső okoz gondot, egyébként a mederben viszonylagosan lehet haladni szikláról sziklára, ugrálva. Ilyenkor a lejtés sem túl nagy. Az egyik lépcsőnél egy döglött tehénbe botlunk, illetve először inkább a szagába. Szóval ők is tudnak hibázni.

15. nap Tájkép a pásztorszállásoknál (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Kisebb-nagyobb lépcsők nehezítették a dolgunkat. Ez itt egy nagyobb (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Jól járható szakasz (Fotó: Őrsi Bálint)

Ebédelünk egy csőkekszet, aztán megyünk tovább. Megint fogytán a viz, nem volt forrás út közben. A völgy egyre inkább összeszűkül, egyre nehezebb a járás, a kövek mellett a növények is egyre jobban akadályoznak. Egy kanyar után aztán kezdődik az igazi fekete leves. Lépcső lépcső hátán, hol van víz a mederben, hol nincs. Már érezzük a bokákat, és a tenyereket. Váratlanul megjelenik a piros pötty jelzés egy áthatolhatatlannak tűnő lépcsőnél. Követjük egy darabig, az oldalba de nyomtalanul eltűnik. 20 percen át keresgélünk, a lejáratot. Bálint utólag bevallja, félt tőle, hogy vissza kell fordulni. Nekem ez eszembe se jutott, csak azt láttam magam előtt, hogy itt valahogy le kell jutni. Rettentően várjuk a szurdok végét, már minden kanyar végén ott sejtjük, de rendre csalódunk.

15. nap Ehhez hasonló lépcsők miatt hat óra alatt jutottunk előre 10 km-et (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Ki és miért tette ide ezt a jelet? (Fotó: Őrsi Bálint)

Vizünk elfogyott, szánk tapló száraz. Bálint már olyan vizet keres, ami folyik, abból inna, én kitartok. Még egyszer föltűnik egy állított piros rombusz jel, de folytatás nincs. Tanulság: görög jelzésben soha ne bízz! Még egy jó óra a Vikos-szurdok.

15. nap Vikos-szurdok fenekén (Fotó: Pap Gábor)

Két órás csúszással érünk a torkolatban lévő Klima-forráshoz, ami a vizét a Megos Lakkosból egy slagon át kapja. Jó, hogy eddig nem ittunk. Hét óra, és itt a szurdokban korábban sötétedik. Iszunk egy nagyot, és szedjük a lábunkat, hogy minél tovább jussunk világosban. Vagány kőtornyok őrködnek a szurdok felett, de már alig van fény, egyet azért lefényképezek.

15. nap Szirtek (Fotó: Pap Gábor)

Elkezdünk kimászni. A lámpaoltás Vikos falu magasságában ér minket. Legalább nem a szurdokban. Valamiért igen jó lett a jelzettség a Vikos-szurdoktóltól. Rájövünk, hogy a hétvégi terepfutó verseny jelzései ezek. 40km-en 2500 szint becsületes. Tíz után érünk vissza a bringákhoz. A folyó helyett újra a kápolnához megyünk aludni, de a korláton törülközők lengedeznek már. Nem baj, a fa alatt megalszunk majd. Lábujjhegyen megyünk tisztálkodni, nehogy felébresszük az alvókat. Már épp mosom le magam, mikor fények jelennek meg a kanyarban. Nafene. Ezek meg kik? Magam elé kapom jelképes törülközőm. Kell is, a száradó törülközők tulajdonosai tértek vissza a faluból, akik történetesen lányok. Na szép, megint én meztelenkedek, Bálint persze már kész. Miután elrendeztem magam még beszélgetünk velük. Megosztozunk a helyen, övék a kápolna, miénk a fa környéke.

További képek

Tymfi-hegységről a Wikipedián

"Bicaj" túra 16. nap

"Bicaj" túra 13. nap 07.18. hétfő

"Bicaj" túra 12. nap

A nem is oly távoli viszontlátásra?

"Bicaj" túra 13. nap Pagri-Aristi nagyobb térképen való megjelenítése

Ez az utolsó napunk Albániában. Vagy nem. Ki tudja, majd a Gamila után kiderül. Kivételesen reggeli nélkül indulunk. Egy óra ide Përmet, ott majd eszünk örök sláger bureket. Otthon nézegetve a GE-t sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd tekerni a Nemërçkë-gerinc alatt. Hát nem semmi az a 2000 méter fölé törő széles hát. Elsőre olyan, mint egy jól lakott dombhát, jól álcázza magát.

13. nap Nemërçkë-gerinc (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Vjosë (Fotó: Pap Gábor)

Elérve a főutat aszfaltra váltunk, hol jobbra, hol rosszabbra. Gyorsan elérjük a hatalmas sziklájáról nevezetes várost. Átmegyünk a Vjosë hídján, és a belvárosban egy burekes mellé leparkoljuk a bringákat. Lecsúszik öt egységnyi élelmiszer. Én már négynél rendbe voltam, de Bálint még evett volna. Az ízek között megjelenik a cukkinis is. A szomszéd háztartásigép bolt angolul beszélő tulajdonosa gondjaira bízzuk a bringákat, mi pedig nyakunkba vesszük a várost. Első a hagyomány. Megyünk a postára képeslapot feladni. Kétféle van, az egyik Tiranába készül, a másik az Albán-Alpokban. A környékről még véletlenül sincs. Maradunk a gagyi Alpokos képnél, végül is nem ez számít. Bálintnak némi segítséggel igazán szívhez szóló levelet sikerül írnia nagyszüleinek. Ha jól emlékszem olyan 60 Ft volt a lapfeladás ára. Nem voltunk meggyőződve, hogy valaha viszontlátjuk, de nem egész egy hét alatt megérkezett. Bálint megpróbálkozik az ingyen nettel, de nem működik. 

Szétnézünk az apró óvárosban, és megcélozzuk a Përmeti-sziklát. Benézünk az útba eső boltokba tusfürdőért és naptejért. Az egyikben veszünk egy Szír gyártmányú tusfürdőnek látszó sampont, de naptej csak gagyi van.

13. nap Templomtorony az óvárosban (Fotó: Őrsi Bálint)

13. nap Kilátás a hegyekre kőpalatetős házzal (Fotó: Pap Gábor)

A szikla a város nevezetessége, de nem fordítanak rá túl nagy figyelmet, pedig állítólag erről a sziklától vetette magát a mélybe a névadó Perm, az ókori hős, hogy az ellenség kezére ne kerüljön. Némi keresgélés után a gaztenger közepén megtaláljuk a felvezető lépcsőt. Fent nemsokkal korábban leégett növényzet üszkös látványa, és néhány középkori falmaradvány fogad. Elszomorító, mert nem állna sokból rendben tartani, a városka többi része rendezett.

13. nap Përmeti szikla (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Város a szikláról (Fotó: Pap Gábor)

Lemászunk, és végigjárunk pár gyógyszertárat, mire az utolsó retró hangulatuban egy elég elég erőset találunk.

Boltban veszünk fügés glikót, ezt a tényleg albán terméket. A könyv alapján nem más, mint tömény cukorszirupban elrakott füge, narancs, zöld dió, vagy szilva. Az ízét majd meglátjuk. A Vjosë mentén haladunk fölfelé a görög határra. Hullámzik az út, de jó minőségű. A folyó változó mélységgel vájta be magát a lemezes kőzetbe. Időnként megállunk fényképezni a kék vizet, és a hegyeket, közben feltűnik a Maja e Papingut, ezer méteres sziklafala. Ez alatt van egy névtelen vízesés, amit meg fogunk nézni.

13. nap Látványos híd a Vjosë felett (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Sziklafal a Maja e Papingut alatt (Fotó: Pap Gábor)

Átkelve a függőhídon, a faluban keresünk egy házat, ahova beadhatjuk a bringákat. Egy idős házaspárt találunk. Még barackkal, sörrel, vízzel is ellátnak minket. Eleinte úton megyünk fölfelé, aztán egy vadcsapáson bekeveredünk a tüskés bozótosba. Keserves az előrejutás, inkább visszatérünk az útra, majd felkapaszkodunk a kőfolyáson.

13. nap Google Earth-ön véletlenül fedeztünk fel itt egy névtelen vízesést (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Nálunk világszám lenne, a vízesés, itt tán neve sincs (Fotó: Pap Gábor)

Igazán látványos a vízesés, és kellemes hűvös van a közelében. Látszik, hogy járnak ide, van némi szemét, és a vizet is mindjárt egy csatornába terelik. Bálint fürdik a hideg vízben, én csak mosdok. Valahol föl lehet jutni a vízesés tetejére, mert egy slagcső érkezik le onnan. Megmozgatja fantáziámat ez a Nemërçkë-gerinc, érdekes lenne végigjárni egyszer, de szinte biztos, hogy nem olyan könnyen járható, mint ahogy kinéz. Amennyiben egyáltalán felszerelés nélkül mászható. Az úton pusztuló házak között térünk vissza a faluba.

13. nap düledező épület (Fotó: Őrsi Bálint)

A háznál sehol seni, Összepakolunk, és kicsit tanácstalanok vagyunk mi legyen, mikor a néni felébredve a sziesztából kijön. Még megvendégelne minket, de köszönettel hárítunk.

Útra kelünk a határ felé, a hegy látványa még sokáig elkísér, de mi eleinte a kacskaringós útra koncentrálunk. Eszembe jut András-Bandrás barátom hogy élvezné ezt motorral. A hágó után már látszik a Gamila tömbje, és a Vikos-szurdok.

13. nap Közeledik a határ, háttérben már a Tymfi-hegység, holnapi célpontunk (Fotó: Pap Gábor)

Az út szélessé, egyenessé, és lejtősre vált. Gyors etap következik. A határ közeledte a bunkerek számának gyarapodásából jól lemérhető. Bálint megkérdezi, hogy ugye én sem nyomtattam görög ábécét. Nem. Milyen jó is az, hogy egyikünk sem ismeri, csak azokat a betüket, amiket matek és fizika órákon használtunk...

A három híd nevű átkelőnél átlépünk Görögországba. Az Albán határőr pecsét helyett először a söréért nyúl. Az gyakrabban kerül kézbe. Késő délután van, mi pedig nekikezdünk a nap utolsó kemény és hosszú emelkedőjének a 20-as útig. Szemtelen legyek keringenek körülöttünk, nem hagynak koncentrálni. A déli láthatárt már teljesen a Gamila foglalja el. Alkonyat előtt elérjük a főutat, és letérünk egy átkötő földútra, ami nem is olyan sokára aszfaltosra vált. Forgalom nincs, viszont van egy jó rét szép kilátással a hegységre.

13. nap kilátás a sátorhelyről. Fantasztikus a Vikos-szurdok sziklafala (Fotó: Pap Gábor)

Maradunk. Fürödni nem tudunk víz hiányában, így marad a popsi és egyéb törlőkendő gyorssegélynek. A hegyen megcsillan egy fény, talán az Astraka-menedékház lesz az. Az irány stimmel. Lefekvés előtt még valamilyen állat ólálkodik a sátor körül, de bajt nem okoz.

További képek
Përmet a Wikipedián
Nemërçkë-hegységről a Wikipedián
"Bicaj" túra 14. nap