"Bicaj" túra 18. nap 07.23. szombat

"Bicaj" túra 17. nap

Reptetés

"Bicaj" túra 18. nap Liapades-Kerkira nagyobb térképen való megjelenítése

Óra nélkül kelünk. Már úgy pakolunk, hogy a hazaúttal minék kevesebb gond legyen. Visszatérünk a faluközpontba, és újra tájékozódunk. Valóban fölfelé kell elindulni az általunk kinézett csendes öbölbe, a zsákutca tábla ellenére is.

18. nap A partra fölfelé vezet az út. Először (Fotó: Őrsi Bálint)

Átbukunk a dombtetőn, és egy meredek lejtő végén egy festői kis öbölre lelünk. Sehol egy lélek. A napot fürdőzéssel, és henyéléssel ütjük el. Talán tíz ember fordul meg az öbölben. Bálint ötletére levest főzünk ebédre tengervízből. Nem kellett volna, ehetetlenül sós lett.

18. nap Eldugott kis öböl Liapades közelében (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Sziklák a parton (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Kilátás az öböl széléről (Fotó: Őrsi Bálint)

18. nap Készül az ebéd (Fotó: Őrsi Bálint)

Már épp pakolunk, mikor tengeri kajakkal egy alacsony szakállas ember száll partra, amolyan vén tengeri medve. Megszólít minket, és egy jó órán keresztül beszélgetünk. Érdekes alak, elvált német, aki Görögországba jött, és egy hajójavító műhelyben dolgozik telente három hónapot, majd a nyakába veszi a világot, és az év többi részét kerékpáron, vagy kajakban tölti. Érdekes lehet bár céltalannak tűnik. 

Elbúcsúzunk, és megküzdünk az emelkedővel, közben azon morfondírozunk, hogy mibe csomagoljuk a bringákat, mert dobozolás, vagy fóliázás kötelező.

18. nap Fürünk, de már nem a tengerben (Fotó: Őrsi Bálint)

18. nap Olajfaliget (Fotó: Pap Gábor)

Az út széli bolt szomszédja szerencsére egy mezőgazdasági üzlet, ahol agrofólia is kapható. Két méter szélesből vásárolunk öt méternyit, illetve széles ragasztószalagot is. Ez már biztosan jó lesz. Rövidebb úton végig lejtőn megyünk Kerkiráig. Jó időben vagyunk, de a város határán föladja a hátsó kerekem, muszáj cserélni. Csak egy sétára marad idő a hangulatos óvárosban.

18. nap Vitorláskikötő Kerkirán (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Erőd (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Kerkira belváros III. (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Kerkira belváros IV. (Fotó: Pap Gábor)

18. nap Belvárosi tér (Fotó: Pap Gábor)

Sok a kiránduló, magasak az árak, ami nem baj, csak kajaszag ne lenne, mikor éhesek vagyunk.Valami harapnivaló után nézünk, és találunk egy elfogadható árú büfét.
Szombat a turnusváltások napja, ennek megfelelően rengetegen vannak a reptéren. Megállunk a főbejárat előtt, és ott helyben elkezdjük a szétszerelést pakolást. Sokan megdöbbennek a látványon, de valamivel ki kellett jönnünk idáig.

Izgulunk, biciklit nem reptettünk még, én még menetrend szerinti repülőn sem ültem. Viszonylag simán elrendeződik minden, sikerül becsekkolni. Ennek örömére innánk egy shake-et, de az ára hallatán inkább iszunk a mosdóba, bármilyen rossz ízű is. Gépünk (Airbus A320) negyed óra késéssel indul. Sötétben nem látni semmit az alattunk lévő tájból, jót mosolygunk azon, hogy most másfél óra alatt tesszük emg azt az utat, amit idefelé jó két hétbe telt. Persze az élmény is több volt.

Éjfél tájékában érünk Pestre. Eső utáni hűvös idő fogad. Összeszereljük a bringákat, és nekivágunk a kihalt utaknak. Az éjszakát Bálintnál töltöm a folyosón, néhány karton rágó társaságában. Isten hozott újra itthon!

19. nap Érkezés Pestre (Fotó: Pap Gábor)

-Vége-

További képek (18. nap)
Tivábbi képek (19.nap)

"Bicaj" túra 17. nap 07.22. péntek

"Bicaj" túra 16. nap

Kecskeösvényen Görögországba

"Bicaj" túra 17. nap Kardhiq-Liapades nagyobb térképen való megjelenítése

Szkander bég reggelre reggel már nem alkalmatlankodott. Szerencsére.

17. nap Reggeli látkép a sátorhelyről (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Pakolás (Fotó: Őrsi Bálint)

A hegy aljáig még élvezzük az aszfaltot, aztán köves úton szerpentinezünk. A meredekség nem nagy, az út is járható, de nem ringatjuk magunkat álomba, ma még fogjuk tolni a bringákat eleget. Fushëbardhë-ig köves út visz.

17. nap Meglepően normális még az út (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Fushë-Bardhë (Fotó: Pap Gábor)

A falu kellemes völgyben fekszik a hegyek árnyékában, csak sajnos meglehetősen szemetes. A település szélén néhány elhagyott vasbeton építmény áll, valaha tán’ bányához tartozott. Elindulunk balra az oldalvölgyben a lerágott réten át. Az éles kövek miatt nem érdemes erőltetni a tekerést, csak tönkremennének a gumik. A rét végén felfedezünk egy nagyon gyenge utat, és egy megbontott hegyoldalt. Lehet ez volt a bánya. Csendesen toljuk fölfelé a bringákat a melegben. Hamarosan a nyomsáv ösvényre szűkül. Érdekes látni, hogy ezt a talán nem is olyan régen épített utat milyen gyorsan foglalja vissza magának a természet.

17. nap A miheztartás végett jelzem, hogy ez út (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Nyugodtan tolja a bringát az ember, ha tudja, hogy ez lesz (Fotó: Őrsi Bálint)

17. nap Pillantás a völgyre (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Talán a bánya útja lehetett valaha (Fotó: Pap Gábor)

 Közeledik a hágó, de még előtte találkozunk néhány gyógynövényt gyűjtő falusival. Olyan növényt szednek, mint aminek a főzetével a Bektashiak kínáltak minket. A hágóban meglepetésünkre emlékmű van, egy kecskenyájjal. A kecskék ahányan csak tudtak behúzódtak az emlékmű árnyékába. Váltunk pár szót a pásztorral, míg isznak a kecskék, közben befut egy másik kecskenyáj, aminek a pásztora nem kutyával, hanem néhány jól irányzott kődobással terel. Majdnem összeverekszik a két csapat, de a pásztorok kiabálással, és kövekkel helyreteszik a kakaskodókat.

17. nap Kecskenyáj a hágóban, emlékművel (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Kecskék az árnyékban (Fotó: Őrsi Bálint)

17. nap Indul a nyáj, mielőtt összebalhézna a másikkal (Fotó: Pap Gábor)

Időben vagyunk, négykor indul csak a komp, de az út lefelé rosszabb. Egy lapályon elbizonytalanodunk, hogy jó helyen járunk-e, de követjük az ismeretlen rendeltetésű vezetéket (szerencsénkre), és hamarosan kibukkanunk Vergo felett. kiégett füvű, helyenként leégett hegyoldalakra nyílik kilátás, nem borzasztó, inkább különleges.

17. nap Mérsékelten járható út (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Kilátás a völgy felé (Fotó: Őrsi Bálint)

17. nap Lassan vége a kecskeösvénynek (Fotó: Pap Gábor)

A falura terv szerint délben érkezünk. Feltűnik egy új út is, de nem sikerül a faluból levergődni hozzá. Találkozunk egy összekötözött lábú csacsival, aki hátborzongató hangon Iázik, szerintem nem is élőlény, inkább az Ufók által idetelepített drón.

17. nap Vergo (Fotó: Pap Gábor)

 Egy darabig a régi úton gurulunk egy érdekes olajfa ligeten át, majd pár kilométer után becsatlakozunk az új útba. Tábla szerint ez a tegnapi építkezés 3. üteme. A kettes ütemnek híre-hamva sincs, pedig így sokat nem ér az egész, csak nekünk jó, gyorsabban haladunk, kivéve az emelkedőket.

17. nap Hegyek (Fotó: Pap Gábor)

Kettőre érünk a nyüzsgő és modern tengerparti városba, Sarandë-ba. Először megvesszük a kompjegyeket, majd ebédelünk, végül megpróbálunk bevásárolni. Ez utóbbi nem is olyan könnyű, főleg, ha szorít az idő, de végül minden sikerül, még egy kis szuvenír is lesz otthonra. A maradék lekeket Bálint nektarinná konvertálja, vagy két kilóra, úgy szállunk föl a kis piros puttyogóra, hajós pecséttel útlevelünkben. Hely hiányában a hajó elejére ülünk ki, a földre, és barackot majszolva élvezzük a tájat, ritkán haladunk úgy, hogy nem kell tenni érte semmit.

17. nap Búcsú Albániától (Fotó: Pap Gábor)

17. nap Jobbra az már Korfu (Fotó: Pap Gábor)

Kerkirán a böhönc tengerjáró luxushajók között kompunk eltörpül. A beléptetés kissé körülményes. Várakozás közben kiderül, hogy ereszt a hátsó kerekem. Pont a végén kell ilyet csinálnia.

17. nap Böhönc a kikötőben (Fotó: Őrsi Bálint)

17. nap Kerkira kikötője (Fotó: Pap Gábor)

Kb. fél órát tart, mire beléphetünk, igyekezni kell, ha világosban akarunk partot érni. A vad robogósoktól kaotikus városban nehezen találjuk meg a Liapades felé vezető utat. Gyorsan haladunk, de a falut csak alkonyatra érjük el. Keressük az eldugott kis öblöt, de nem találjuk, végül minden próbálkozás kudarcba fullad, és egy olajfa ligetben töltjük az estét.

17. nap Naplemente a tengerpart közelében. Végül egy olajfaligetben aludtunk (Fotó: Pap Gábor)

Kár, már jó lett volna fürödni. Estére nagy evészetet csapunk, és három év után megbontunk egy üveg albán bort. Nem erős, mégis megárt. Mély álomba zuhanunk a csillagos ég alatt.

További képek

Sarandë a Wikipedián

Korfu a Wikipedián

"Bicaj" túra 18. nap

"Bicaj" túra 16. nap 07.21. csütörtök

"Bicaj" túra 15. nap

Merre tovább?

"Bicaj" túra 16. nap Mikro Papingo-Kardhiq nagyobb térképen való megjelenítése

Hatra húzzuk az ébresztőt. A csajok még alszanak. Megtehetik, napi tervük az Astraka menedékház alig 6 km innen. Kíváncsi lennék rá sikerült-e elérni céljukat, azt az eldugott kis falut. Jelzésük keresztezi a Megos Lakkost, de mi azon a helyen se jelzést, se ösvényt nem láttunk.
Mikropapingoban találkozunk egy görög bringás sráccal. Jót beszélgetünk vele, aztán leszáguldunk Aristibe. A hidegfront(?) nyomán tiszta a légkör, szépek a fények, de a szél erős és hűvös.

16. nap Kilátás Papingora (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Mikro Papingo reggel (Fotó: Pap Gábor)

Aristi választópont. El kell dönteni, hogy utunk visszavezet-e Albániába, vagy vadregényes utakon maradunk Görögországba. Előző hosszabb, van benne bizonytalan forgalmú főút, és igyekezni kell a kompra, de van benne világörökség részét képező város, és kecskeösvényes átkötés. Utóbbi rövidebb, végig vidéki utakon halad, de az élelmezés bizonytalan. Nem tudunk dönteni mi legyen. Marad a pénzfeldobás, ami a görög útnak kedvez. Elindulunk a fotós napról ismerős emelkedőn. Csomagokkal nem sokkal nehezebb, mint a nélkül, csak a két kutyás affér nem hiányzott. Leérünk a Kalpaki elágazóba, mikor Bálint mondja, hogy mégis inkább legyen Albánia, ha kérheti. Kérheti. 

Hamar leereszkedünk Kalpakiba. Meglátjuk az első és utolsó komolyabb méretű élelmiszerüzletet Görögországban. Nem kell semmi. A határ 25 kilóméterét a szembeszél teszi nehézzé. A két ország határa elég jól érzékelhető. Nem, nem a határállomásra gondolok, hanem a táj jellegére. Görögoszágban zöldellő erdő, a túloldalon elsárgult füves legelők, és felperzselt domboldalak. Valahogy mégsem lesújtó a látvány.

16. nap Görög táj. Már eldőlt, hogy visszatérünk Albániába (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Albán hegyek a hátárról. A füst, és a barnás-fekete szín a kép középső harmadában bozóttűz miatt van (Fotó: Pap Gábor)

Főúton megyünk Gjirokastërig. Az út kiváló, még kilóméterjelző táblák is vannak, de a szembeszél miatt csak sátorosünnepek alkalmával lépjük át a 20 km/h-t. Azért valahogy csak beérünk a kő városába (világörökség része).

16. nap Ennek a képnek hangulata van! (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Régi híd Gjirokastër határában (Fotó: Őrsi Bálint)

A várba vezető emelkedő már sehogy sem esik jól. Nem számít, mert mindjárt töltögetjük bendőnket. A büfést megkérdezzük, hogy hova lehetne támasztani a bringákat, míg mi oda vagyunk. Ő elvisz minket a rokona hentesüzletéhez. A kecskék ma kecskékkel alszanak. Nyakunkba vesszük a várost. Először fölsétálunk a várba. Érdekes objektum, a hegytetőt teljesen elfoglalja, de az egyik fele várfallal egybeépített épületkomplexum. Itt van a már ismerős bektashi rendnek egy kolostora, az árkádok alatt pedig világháborús ágyúkiállítás, és egy fegyvermúzeum. A szabad része érve középkori ágyúcsövek, és egy kényszerleszállást végrehajtott amerikai kémrepülő fogad minket. Még az Óratorony érdemel említést, meg a kilátás.

16. nap Gjirokastër (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Szigorú várfalak az útról (Fotó: Pap Gábor)

16. nap A fellegvár belseje I. (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Óratorony (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Kilátás kelet felé (Fotó: Pap Gábor)

Út közben találkozunk egy kék pólós szőke lánnyal, aki a miatt maradt csak meg bennem, mert tükörreflexes N*konja van. Sétálunk egyet a hagyományos albán építészeti stílusban megépített házak, és villák között. Felkeressük Enver Hoxha szülőházát is. Épp azon mesterkedünk, hogy beleférjen a képbe, mikor odalép az említett szőke lány. Kiderül, hogy Pécsen tanul, és Pec-ett (Koszovó, tavaly jártunk ott) él. Biztos a beszélgetésünk üthette meg a fülét.

16. nap Vár az óvárosból (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Enver Hoxha szülőháza (Fotó: Pap Gábor)

Visszaszerezzük a bringákat, és várunk kicsit a közeli cukrászdánál, hátha kinyit, de nem. Megyünk az új város felé bevásárolni. Na, ott már van cukrászda, itthoni szemmel is igényes. Bevállalunk fejenként 1 szelet tortát, és két szelet sütit. Finomak, de olyan brutálisan tömények, hogy egy szelet sütit el kell rakatnunk. Csinos kis virágos papírdobozba kerülnek a szeletek. Mosolyogva pókozzuk fel a bringára.

Mire elhagyjuk a várost, már valamelyest alábbhagy a szél. Jöhet a kecskeösvény leágazója, ami legnagyobb meglepetésünkre aszfaltos! Tábla szerint, ez a hegy túloldalán fekvő településre vivő út első üteme. Veszélyben lenne a kecskeösvény? Szemmel láthatólag nem solan használják az utat, tehát még építés alatt állhat, vagy nem vezet sehova. Ezt már csak holnap tudjuk meg, mert erősen sötétedik, mi pedig némi vacilálás után a legelő szélén bokrok takarásában ütünk tanyát. Egy közeli öntözőcsatornába még fürdeni is tudunk.Lefekvés előtt megállapítjuk, hogy Skanderbég egy büszke kemény szkipetár...

16. nap Emlékmű a réten (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Vacsora. A Balfi üveg beltartalmáról annyit mondanék, hogy Szkander bég egy büszke szkipetár (Fotó: Őrsi Bálint)

További képek
Gjirokastër-ről a Wikipedián

"Bicaj" túra 17. nap

"Bicaj" túra 15. nap 07.20. szerda

"Bicaj" túra 14. nap

Görög jelzésben soha ne bízz!

"Bicaj" túra 15. nap Gamila túra nagyobb térképen való megjelenítése

Negyed órás csúszással ébredünk, ami az indulásra fél órára duzzad (5:30). Van aki már útra kelt, hamarosan utol is érjük őket. Kis zsákkal persze könnyű. Egészen jó a jelzettség, az ösvény is mutatja az utat.

15. nap Templom Mikro Papingoban. A bringákat itt hagytuk a fákhoz kötve (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A legkisebb falvaknak is városias hangulata van (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üde gyep, hátul az Astraka csúcsa. Mielőtt még valaki meggyanúsítana, nem piszkáltam a színeket :) (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kúrna-forrás (Fotó: Pap Gábor)

Mire felérünk az Astraka menedékházhoz, felkel a nap is. Erős a szél, eddig ezt nem éreztük. Betérünk a házba pecsétért, de itt olyan nincs. Megkérdezzük az időjárást, a pultos szerint szép napos lesz. Kint még lefényképezném a házat az Astraka tömbjével, de egy hirtelen haragú kutya utamat állja. Nem, igazából nem is ijedtem meg, különben is csak a hasamig ért.

15. nap Astraka menedékház (Fotó: Őrsi Bálint)

Egy órával hamarabb értünk föl a kalauzidőnél, így vesszük magunknak a bátorságot, és beiktatjuk a programba a Drakolimnit is. Először le kell ereszkedni egy kőfeliratokkal díszített időszakos tómederbe, át a lapályon a lovak között, majd egy kisebb emelkedőn föl a hegység északkeleti leszakadásának közelébe.

15. nap Ereszkedés a kőfolyáson, az Astraka menedékház után (Fotó: Pap Gábor)

Érdekes, hogy ebben a tóban bőven van víz, míg az előző sokkal mélyebben lévő száraz.

15. nap Drakolimni (Fotó: Pap Gábor)

Fényképezzük, és fürkésszük az eget, hogy mi vár ránk. Baljós felhők jelennek meg az égen, ebből még bármi lehet, végül eső nincs, csak homályos, szűrt napsütés, mint porvihar idején. Visszatérünk a menedékház alatti tóhoz, és folytatjuk utunkat a Gamilára.

15. nap Astraka (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üzenetek a tófenéken (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Időszakos tó az Astraka alatt (Fotó: Pap Gábor)

A jelzettség itt már sokkal gyengébb. Látványos fennsík féleségre érünk, a lemezes karsztos kőzet leírhatatlan formákat ölt. Hol hatalmas kőtömbökön lépkedünk, melyek pikkelyszerűen aprózódnak, hol mélyen barázdált karrmezőn, hol pedig kőfolyáson. Nem találjuk a főcsúcs felé vezető jelzést, de a kőemberek, és Nagy Balázs leírása alapján lehet tájékozódni.

15. nap Lemezes szerkezetű mészkő (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A hágótól jobbra van a Gamila (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Karrmező (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kőfolyás szélén vezet az út a csúcsra (Fotó: Pap Gábor)

A már említett leszakadás szélén sorakoznak a legmagasabb csúcsok, közvetlen közelről csodálhatjuk meg a szédítő mélységet. Leülünk, és élvezzük kicsit a látványt, majd, ha már itt vagyunk, átsétálunk a közeli Gamila II-re is. Talán innen a legjobb a rálátás a sziklafalra. Azon morfondírozunk, hol ereszkedhet le az O3 turistaút.

15. nap Kőember a Gamila I-en (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsfotó (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Keleti leszakadás a Gamila I-ről. Hidegfront betörés miatt furcsa fények voltak, ezért fekete-fehér sok kép (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsok a Gamila II-ről (Fotó: Pap Gábor)

Visszatérünk a fennsíkra, kerülve a tehéncsordával való túl közeli kapcsolatot. Jöhet a mai nap Achilles sarka, a Megos Lakkos. Az irány egyértelmű a leírás alapján, a pásztortanyáknál ígért kutyafalka ezúttal elmarad. Balázs nem ígér sok jót, út nem lesz, de ha jól tudom, ő nagy zsákkal jött erre. Kicsivel talán mi is átvergődünk valahogy. Eleinte csak 1-1 nagyobb térlépcső okoz gondot, egyébként a mederben viszonylagosan lehet haladni szikláról sziklára, ugrálva. Ilyenkor a lejtés sem túl nagy. Az egyik lépcsőnél egy döglött tehénbe botlunk, illetve először inkább a szagába. Szóval ők is tudnak hibázni.

15. nap Tájkép a pásztorszállásoknál (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Kisebb-nagyobb lépcsők nehezítették a dolgunkat. Ez itt egy nagyobb (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Jól járható szakasz (Fotó: Őrsi Bálint)

Ebédelünk egy csőkekszet, aztán megyünk tovább. Megint fogytán a viz, nem volt forrás út közben. A völgy egyre inkább összeszűkül, egyre nehezebb a járás, a kövek mellett a növények is egyre jobban akadályoznak. Egy kanyar után aztán kezdődik az igazi fekete leves. Lépcső lépcső hátán, hol van víz a mederben, hol nincs. Már érezzük a bokákat, és a tenyereket. Váratlanul megjelenik a piros pötty jelzés egy áthatolhatatlannak tűnő lépcsőnél. Követjük egy darabig, az oldalba de nyomtalanul eltűnik. 20 percen át keresgélünk, a lejáratot. Bálint utólag bevallja, félt tőle, hogy vissza kell fordulni. Nekem ez eszembe se jutott, csak azt láttam magam előtt, hogy itt valahogy le kell jutni. Rettentően várjuk a szurdok végét, már minden kanyar végén ott sejtjük, de rendre csalódunk.

15. nap Ehhez hasonló lépcsők miatt hat óra alatt jutottunk előre 10 km-et (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Ki és miért tette ide ezt a jelet? (Fotó: Őrsi Bálint)

Vizünk elfogyott, szánk tapló száraz. Bálint már olyan vizet keres, ami folyik, abból inna, én kitartok. Még egyszer föltűnik egy állított piros rombusz jel, de folytatás nincs. Tanulság: görög jelzésben soha ne bízz! Még egy jó óra a Vikos-szurdok.

15. nap Vikos-szurdok fenekén (Fotó: Pap Gábor)

Két órás csúszással érünk a torkolatban lévő Klima-forráshoz, ami a vizét a Megos Lakkosból egy slagon át kapja. Jó, hogy eddig nem ittunk. Hét óra, és itt a szurdokban korábban sötétedik. Iszunk egy nagyot, és szedjük a lábunkat, hogy minél tovább jussunk világosban. Vagány kőtornyok őrködnek a szurdok felett, de már alig van fény, egyet azért lefényképezek.

15. nap Szirtek (Fotó: Pap Gábor)

Elkezdünk kimászni. A lámpaoltás Vikos falu magasságában ér minket. Legalább nem a szurdokban. Valamiért igen jó lett a jelzettség a Vikos-szurdoktóltól. Rájövünk, hogy a hétvégi terepfutó verseny jelzései ezek. 40km-en 2500 szint becsületes. Tíz után érünk vissza a bringákhoz. A folyó helyett újra a kápolnához megyünk aludni, de a korláton törülközők lengedeznek már. Nem baj, a fa alatt megalszunk majd. Lábujjhegyen megyünk tisztálkodni, nehogy felébresszük az alvókat. Már épp mosom le magam, mikor fények jelennek meg a kanyarban. Nafene. Ezek meg kik? Magam elé kapom jelképes törülközőm. Kell is, a száradó törülközők tulajdonosai tértek vissza a faluból, akik történetesen lányok. Na szép, megint én meztelenkedek, Bálint persze már kész. Miután elrendeztem magam még beszélgetünk velük. Megosztozunk a helyen, övék a kápolna, miénk a fa környéke.

További képek

Tymfi-hegységről a Wikipedián

"Bicaj" túra 16. nap