Balkán bicajtúra. Hetedik nap
Fel a Rupa-rétre
Pec-Rupa nagyobb térképen való megjelenítése
Taktikai okokból mára csak a Gjeravica alatt fekvő Rupa-rétig tervezünk felmenni (Jobb reggel, még tiszta időben felérni a csúcsra), ami csak 30-40 km, igaz tekintélyes szintemelkedéssel. Ebből kifolyólag 7-ig húzzuk a felkelést, aztán szétnézünk kicsit a városban.
 |
| Szállodaszoba (Fotó: Őrsi Bálint) |
A hangulat nyüzsgő és kaotikus, ez időtájban az üzletek alkalmazottai serényen pakolják az árut, és mossák a boltok előtti utat. Mindenhol szennyes víz csordogál az úton. Szétnézünk a piacon, veszünk Koszovós pólót, majd egy pékségben reggelizünk.
 |
| Piac (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Itt bármit megkaphatsz (Fotó: Pap Gábor) |
Elsőre alaposan mellényúlok, és veszek egy pite kinézetű kukoricaprószából sütött kenyeret. Elég fancsali képet vágtam, mikor az első falat a számba került. Másodjára viszont életem legfinomabb sajtos burekjében volt részem, felesben Bálinttal. A kenyér nem vész el, ebédre jó lesz, ha addigra nem szárad ki annyira, hogy verekedni lehessen vele. Visszafelé a szállásra még bevásárolunk, és meglessük az érkező vonatot.
 |
| Vonat indulásra készen (Fotó: Őrsi Bálint) |
11-kor hagyjuk el a várost, és Decani felé kormányozzuk bringáinkat. Kifelé a városból végre csökken a forgalom, és vele együtt a bűz is.
 |
| KRESZ-tábla (Fotó: Őrsi Bálint) |
Út közben egy magyar rendszámos KFOR terepjáróval találkozunk. Decan is hozza a kaotikus balkáni hangulatot. A Visoki kolostorhoz vezető út fel van bontva, a terelőút nem látszik, de mi leleményesek vagyunk. Azt tudtuk, hogy a kolostort olasz KFOR katonák őrzik a támadásoktól, de nem gondoltuk, hogy lesz útzár, homokzsákból emelt lőállás, páncélozott őrbódé, és torony.
 |
| Ellenőrző pont a dVisoki kolostor előtt (Fotó: Őrsi Bálint) |
Elgondolkodtató látni, az őrbódé páncélozott üvegén a találatok nyomát. Most a fegyverek nem, csak az ég dörög, de ez nem akadályoz minket abban, hogy meglátogassuk az objektumot. Útlevél lead, bicaj letámaszt, hosszúgatya, és már bent is vagyunk. A gazdagon díszített templomon kívül nincs sok látnivaló, az ajándékboltban pedig nincs kedvünkre való képeslap, így mindössze fél órát töltünk el odabent.
 |
| Visoki kolostor (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| A kolostor temploma. Sajnos bent tilos volt a fényképezés (Fotó: Pap Gábor) |
Indulhatunk a rét felé.
Az időjárás még szeszélyeskedik kicsit, de aztán vihar helyett csak borult ég lesz osztályrészünk. A útnak mondott vonalas létesítmény borzalmas, a bélcsavarintó fajtából való. Lassan jutunk csak előre. Azt nem értjük, hogy komoly település híján miért van ekkora járműforgalom.
 |
| Patak az út mellett (Fotó: Pap Gábor) |
Jó két óra zötykölődést követően ebédet rendelünk el. Előkerül a kukoricakenyér, meg a füstölt kecskekolbász, aminek nyers hús a belseje. Finom, de azért gyomorfertőtlenítőt eresztünk utána. Tömős a kenyér, energiapótlásra jó. Továbbhaladva feltűnik egy sziklára festett étterem hirdetés, 3km-el följebb. Meg is találjuk a vízmű mellett, saját pisztrángteleppel. Nagyon jó konyhának kell lennie, hogy ezen az úton ember feljárjon, ide a semmi szélére.
 |
| Hogy ezek miből élhetnek? (Fotó: Őrsi Bálint) |
Néhány kanyarral feljebb egy kecskenyájba, és pásztorba botlunk, akit szintén lefényképezek.
 |
| Birkapásztor (Fotó: Pap Gábor) |
Ő is megadja a címét. Úgy látszik szeretik az emberek a képeket errefelé. Elhagyjuk a főbbnek mondott utat, és a rossznak hitt útnál még rosszabb jön, nem csak meredély ügyileg. Az 1-es fokozaton kívül más szóba sem jöhet. Több helyen keresztezzük a patakot, néhol hídon, néhol csak úgy, de van, hogy a patak az úton folyik. Néha le kell szállni tolni, annyira járhatatlan, pedig keréknyomok vannak, tehát valaki, vagy valakik járművel közlekednek ezen valahova.
 |
| Néhol az úton folyt a patak (Fotó: Őrsi Bálint) |
Egyszer csak két láthatóan kiöltözött parfümillatú fiú jön szembe. Szívesen megkérdezném, honnan jönnek, hova mennek, és miért?
Tovább felfelé. Ismét keresztezi utunk a patakot. Érezhetően hideget lehel a víz. A gyaloghíd megközelíthetetlennek tűnik elsőre, és járhatatlanak is. Türelmetlenül lekapom cipőm-zoknim, felrakom a kormányszarvra, és belegázolok biciklistől a vízbe.
 |
| Türelmetlen voltam az átkelést illetőleg (Fotó: Őrsi Bálint) |
Eleinte nincs gond, nem olyan erős a sodrás. De az egyik nyálkás kövön megcsúszok, és megdőlök. A bringa a csomagok felével megmártózik. Nincs időm foglalkozni a bringával, mert szökik a cipőm. Gyorsan utánakapok, és kidobom a partra, majd mentem ami menthető. E közben Bálint átóvakodik a gyaloghídon száraz lábbal. Kezdődik a kárfelmérés, közben a lábam már fáj a hidegtől. A kormánytáska, és az egyik hátsó táska a benne levő holmikkal csurom víz, kivéve a hálózsák, ami vastag nejlonba van csomagolva. Ez a szerencse. A csomagtartó felső táskája félig elmerült. Ebben volt a napló, és a tengerparti térkép. A napló megúszta, a térkép nem. Miközben pakolok, és nejlonozok mindent, jön egy közönséges teherautó, és billegve ugyan, de átkel a gázlón.
 |
| Bezzeg neki sikerült... (Fotó: Őrsi Bálint) |
Az emberek döbbent tekintetéből arra következtetek, hogy biciklist ma még nem láttak erre.
Ostoba voltam a rét alig 20 pernyire volt már csak.
 |
| Rupa (Fotó: Pap Gábor) |
A rét szélén a hegyoldalban megbújva egy szegényes pásztorszállást látunk, körülötte gyerekeket, egy öregasszonyt, és egy fiatal srácot. Bálint engedélyt kér tőlük a sátrazásra, de vonakodnak. Végül a legtávolabbi sarokban ütünk tanyát. Épp csak kirakom száradni ruháim, mikor megjelennek a tehenek, és velük együtt az öreg családfő. Tőle is engedélyt kérünk. Német tudása a ja, és a gut-ra korlátozódik, de ennyi is elég. Megmutatjuk a sátrat, meg hogy nem zavarunk, és megkínáljuk hazai pálinkával. A tisztelettudás eredményre vezet, nem csak maradhatunk, hanem még kávéra is meghív a házba minket. Leültet a nagy közös gyapjútakarós ágyra, és ott ül az egész család. Különleges a hangulat, beszélgetünk, és remek törökkávét fogyasztunk, baklavával. Érezni a családfő méltóságát, és hatalmát. Mondjuk neki, hogy a csúcsra tartunk, ő ránk néz, és azt mondja 3 óra alatt felérünk (fillérre annyi lett). Javasolja, hogy a faházuk fedett előterébe tegyük le felszerelésünket, ott jó helyen lesz. Felelősséget vállal csomagjainkért. A kávézás végén megkérdezem, hogy lefényképezhetem-e őket. Ettől teljesen bezsongnak.
 |
| Családfő feleségével (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Gyerekek (Fotó: Pap Gábor) |
Külön kép a családfőről egyedül és a feleségével, a gyerekekről. Furcsán hangzik, hogy van e-mail címük, itt a semmi közepén. Az öreg még visszakísér minket a sátorhoz, majd elbúcsúzunk.
 |
| Sátor a réten (Fotó: Pap Gábor) |
Mi még eszünk egy levest, majd gyorsan nyugovóra térünk. Holnap 3:30-kor ébresztő. Vár Koszovó csúcsa.
