A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Velika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Velika. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 23., kedd

Balkán bicajtúra 2010.07.20. kedd 7. nap

Balkán bicajtúra. Hatodik nap

Körbe-körbe karikába


Velika-Pec nagyobb térképen való megjelenítése

Jót aludtam a lócán, miután Bálint nyerte meg a rekamiét pénzfeldobással. Szükség is van a pihentségre, sok szint, és sok kilométer vár ma ránk. Berane és Rožaje között a régi út mellett döntöttünk, ami hosszabb, és felmegy egy kb. 1450-es hágóba is. Cserébe viszont nem kell a forgalmas főút hosszú alagútjában kockáztatni szerkezeti egységünket. Pakolás után elköszönünk az éppen ébredező háziaktól, és belecsapunk a Beraneig tartó könnyű szakasznak. Fogadalmunknak megfelelően kijavítjuk a két hibás közlekedési táblát fekete szigetelőszalag segítségével, ha már a Montenegrói közútkezelő nem tette meg. 

Egy hibás közlekedési tábla szerb nacionalista feliratokkal (Fotó: Őrsi Bálint)
Javítva (Fotó: Őrsi Bálint)

Azért felháborító, hogy egy 2008-as gyártású táblán, majd 10 évvel az út járhatatlanná válása után még hibás információ van.
Az intermezzókkal együtt is 2 óra alatt elérünk a laza szakasz végére, és tízórai után jöhet az első feladat. Rožajeig 40 kilométeren két hosszú emelkedő, és lejtő a lágyan hullámzó tájon (helyi viszonyok között lágyan). 

Tájkép a régi útról (Fotó: Pap Gábor)

Ezek valahogy feküdtek nekem, itt fordult elő a túra során egyedül, hogy várnom kellett Bálintra. Jegyezzük meg, hogy a jó erőnlét részben a félóránként elfogyasztott 2-3 gumicukornak jelentős szerepe lehetett. A környékbeli falvakban egyre gyakrabban találkozunk mecsettel, minarettel. 

Szellősek a települések (Fotó: Pap Gábor)

Sajnos az út menti szemét mennyisége nem csökken, az egyikből épp néhány birka legelészett jóízűen. Biztos jó tőle a tejük… A második emelkedő derekánál Bálint megjegyezi, hogy a szerencsére a lejtőkön nem kell fölfelé tekerni. Jó 4 óra alatt rágjuk át magunkat a második etapon.

Gyűrődés (Fotó: Őrsi Bálint)
Emlékmű a hágóban (Fotó: Őrsi Bálint)

Rožaje hangulata már-már balkánian kaotikus, de még nem az igazi. A buszvégállomás melletti pecsenyesütőnél elfogyasztunk egy kedvező árú helyi hamburgernek is felfogható félbe vágott óriási pitát birka-fasírttal, sok zöldséggel, és joghurttal. Még most is összefut a nyál a számba, ha ezekre a finomságokra gondolok.

Ebéd Rožajeben (Fotó: Őrsi Bálint)

Teli hassal már készen álltunk az emelkedőre, ami kímélet nélkül egyből a közepébe vágott. Alig tudunk kivánszorogni a városból, aztán meg lejtett jódarabon. Na ezt nem szeretem. Ha emelkedik, akkor legyen rendes egyenletes, ne ilyen egyszer elpusztulok úgy emelkedik, aztán meg félholtan gurulok kicsit. 

Rožaje (Fotó: Őrsi Bálint)

Később rendeződik a helyzet, csak itt az úgy emelkedik, hogy elpusztulok és az úgy emelkedik, hogy betojok meredekség váltogatja egymást. Az út nehézségét enyhítendő újra előkerülnek a sugárszennyezett szamócák. Némelyik akkora volt, mint egy közepes méretű eper. Bár mi mindent megteszünk, mégsem tudtunk jelentős károkat tenni a termésben. A helyszínen1500 méterre saccoljuk a hágó szintjét, de utóbb kiderül, hogy 1810 volt. Második pihenőnk jó 200 méterre volt a határátkelőtől, de az emelkedő miatt ezt nem is sejtettük. A pecsétet nincs, úgy látszik sajnálják ránk a tintát, ellenben még kapaszkodhatunk két kilométert a valódi hágóig, a teherautók, és a tehenek között. 

Kamionok és tehenek a határon (Fotó: Őrsi Bálint)

Mikor felérünk szusszanunk egyet, és öltözködünk, na meg persze fényképezünk. Egyszer csak hallom, hogy kiáltoznak nekünk. Egy koszovói albán nagypapa volt, kérte, hogy fényképezzem le a mamával, meg a kecskével, aztán a feleségével is. Még a címét is megadta, hogy küldjem el a képet.

Koszovói albán család a határ menti hágóban (Fotó: Pap Gábor)
Hágó Montenegró és Koszovó határán (Fotó: Pap Gábor)

Elbúcsúzunk, és egy nagyon súlyos lejtő jött a 10 kilométerre fekvő belépőtetőpontig. Ha jól emlékszem 70 a csúcs némi ellenszélben, de a sok kanyar miatt gyakran kell fékezni.

Lejtő Pec felé (Fotó: Pap Gábor)

Szalagkorlát rongálása nélkül jutottunk be a szerpentinen Koszovóba. Gazdagabbak vagyunk egy egzotikus pecséttel. A Gyors gurulás folytatódik Pec határáig.

A hegygerincen húzódik a határ (Fotó: Pap Gábor)

Kezd időszerűvé válni a szállás kérdése, s miután sátrazásra alkalmas hely nem mutatkozik, megpróbálkozunk a motelekkel. A városon kívül 10 eurót kérnek egy főre, igaz igényes a szoba fürdő is jár hozzá, de mit csináljon az ember egy pusztában. Inkább a városba mengyünk, és találunk is egy kissé igénytelenebb, de számunkra tökéletesen megfelelő helyet a vasútállomás, és Bálint NOHAB-ja mellett.

Norvég mozdony, és átfestett osztrák vagonok az állomáson (Fotó: Őrsi Bálint)


Pec látképe a szállodából. Háttérben a Čakori-hágó (Fotó: Pap Gábor)

Tisztálkodás és mosás után aztán belevetettük magunkat az ország gasztronómiai tengerébe. A közeli étteremben ízletes hústálat rendelünk zöldségkörettel, majd az egészet lefojtottuk egy fél sárgadinnyével. A hosszú nap után nem volt gondunk az alvásra.

Vacsora (Fotó: Őrsi Bálint)

2010. november 22., hétfő

Balkán bicajtúra 2010.07.19. hétfő 6. nap

Balkán bicajtúra. Ötödik nap

Meglepetés a hegyen


Limi-Čakor nagyobb térképen való megjelenítése



Reggel borult az ég, és hűvös is az idő, de szerencsére csak a reggeli ködfelszakadás ijesztgetett minket. Talán jobb is, hogy szürkületben fürödtünk és mostunk, így nem láttuk, hogy milyen barnás a folyó színe. Remélem azért ez csak a hegyekben éjjel lehullott eső hatása…

Táborhely a Lim mellett (Fotó: Őrsi Bálint


Beraneig megszondázunk néhány helybelit átkelő ügyben. Angolul nem értenek, de lelkesen magyaráznak. Sokra nem jutunk velük. Mindegy, a városig biztosan el kell mennünk, ott majd megkérdezzük a rendőröket, azok biztos információforrás, aztán vagy irány a Čakori hágó, vagy a forgalmas hosszú alagutas úton Rožaje.

A tegnapi eső után ragyogó idő köszöntött ránk (Fotó: Pap Gábor)

A településen egy sikertelen vasútkeresést követően a rendőrökkel is felsülünk. Ők sem tudnak angolul, de valami olasz KFOR katonákról beszélnek, meg arról, hogy ők nem tudják van-e átkelés. Ez is több a semminél. Betízóraizunk burekból és úgy döntünk megpróbáljuk Čakort. Ha valóban olaszok vannak ott, csak meg lehet őket dumálni.

Lim völgye Andirejevica felé (Fotó: Pap Gábor)


Kőház (Fotó: Pap Gábor)

Andrijevica nem túl méretes településéig egyenletesen lehet haladni a folyó mentén. A városban -miközben én a bevásárlást intézem- Bálint megpróbálja lerázni Béla bá’-t, a félrészeg helyit, aki mindenkép vissza akar fordítani minket. Mentünk tovább, mert hitünkben két közlekedési tábla is megerősített. 

Eddig jók vagyunk! (Fotó: Őrsi Bálint)

Találkoztunk egy Cseh bringással is, de neki a Vermoshi-völgyben jelzett hibásan egy átkelőt a térképe, onnan tartott visszafelé. Murinótól rátérünk az egyenletes kedvező emelkedésű jó minőségű keskeny aszfaltcsíkunkra. Szép az idő, és szép a táj is. Forgalom gyakorlatilag nulla. 

Út Čakor felé (Fotó: Pap Gábor)

Velikán, az Isten háta mögött 2-vel elhelyezkedő településen (3-al a hágó van) egy kocsmaboltnál kiáltozásra leszek figyelmes. A helyiek kiabáltak nekünk, kérdezték merre megyünk, és ha már ott voltunk be is hívtak minket egy kis üdítőre, meg sütire. 

Csoportkép. A bal szélén álló lány Zorka (Fotó: Pap Gábor)

Nem terveztünk megállást, de mindig érdekesek az ilyen beszélgetések, hát elfogadtuk. Szerencsére Zorka a tulaj lánya tud angolul, így a nyelvi akadályok is egy csapásra elhárulnak. Ők úgy tudják, hogy a hágó le van zárva, és a határőrök mindenkit visszafordítanak. Mi szeretnénk mindenről a saját szemünkkel és fülünkkel meggyőződni, meg különben is már csak a szint fele van hátra, így a továbbmegyünk.

legelő a hágó felé (Fotó: Őrsi Bálint)

Az út kétharmadánál elfogyott az aszfalt, de a murvás úton is lehet haladni. Ötszáz méterrel a hágó előtt újra találkozunk a Sedloban megismert Lengyel autós társasággal. Ők is szóról szóra ugyan azokat az ellentmondásos információkat gyűjtötték be az átkelésről, az olasz KFOR alakulatról a montenegrói mindenkit visszafordító határőrökig. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk a határra, úgy talán hatásosabb. 

Érkezés a hágóba (Fotó: Őrsi Bálint)

Fent meg is láttuk a határőröket terepjárójukkal, és az is, hogy a Lengyelek továbbhajtanak autójukkal. Már majdnem feltekertük az eufóriaméterünket, amikor a közeg lehűtötte a kedélyeket. Elmondása szerint az utat 1999-ben felrobbantották, és aláaknázták. Semmilyen lehetőség nincs az átkelésre. olasz KFOR alakulat hetente egyszer jön föl ide helikopterrel egyeztetésre.
Mindent megpróbáltunk, de elbuktunk. Nem volt túl lelkesítő gondolt, hogy buktuk a napot, és holnap egy több mint 100 km-es kitérő vár ránk nem kevés szinttel. A kilátás viszont fantasztikus, a közeggel beszélgetve érdekes dolgokra derül fény, és készítünk vele, meg a Lengyel ismerősökkel egy közös fotót is.

Csoportkép a határőrrel, és lengyel ismerősökkel (Fotó: Pap Gábor)

Emlékmű (Fotó: Pap Gábor)

Mikor már nem nincs miről beszélgetni elindulunk vissza a kocsmabolt felé, hátha tudnak ajánlani sátorhelyet, vagy szállást. 

Délutáni fények (Fotó: Pap Gábor)

Velika (Fotó: Pap Gábor)

Ezzel kisebb bonyodalmat okoztunk nekik, mert azt hitték vannak igényeink. Pedig ha tudták volna… Jó pár perc gondolkodás után bezsuppolnak a nagyfater házába, amiben jelenleg senki nem lakik, annyira szegényes.

A nagypapa háza (Fotó: Pap Gábor)

Volt bent egy rekamié, egy lóca, és még 1-2 bútor. Nekünk ez maga a csúcs. Nehezen hiszik. 

Szoba a házban. Bálint nyerte a kanapét (Fotó: Pap Gábor)

Vacsorára kapunk finom főtt krumplit gomolyával, és savanyúsággal, Kicsit még beszélgetünk, de aztán Zorka ment Andrejevicába bulizni. 

Vacsora (Fotó: Őrsi Bálint)

Azért érdekes, hogy az emberek mindig másra vágynak, mint amiben élnek. A falusi városban lakni, a hegyen lakó síkon, és fordítva. Mi azért most élvezzük ezt a hegyi-falusi létet.


Balkán bicajtúra. Hatodik nap