2012. szeptember 2., vasárnap

Szlovák Paradicsom

Sok idő eltelt azóta, hogy a cserkészcsapatomban többnapos róverportyán vettem részt. Lehet, hogy a legutóbbi pont az a  2008-as túra volt, ami szintén Szlovák Paradicsomot célozta. Meg is fordult a fejemben, hogy nem lehetne-e mást választani, annyi mindent nem láttunk még Szlovákiában. Aztán arra jutottam, hogy nem is olyan rossz a választás, sőt! 

  • A társaság többsége még nem járt itt, nagyzsákozni szintesebb/technikásabb terepen még sok lenne nekik
  • a legtöbb szurdok (Káposztafalvi rész) kényelmesen bejárható a rászánt négy nap alatt, kiegészítve egy Dobsinai jégbarlang látogatással
  • volna mit ügyködni ott fénykép szakmailag.

Előnye még a helynek, hogy a szurdokok jól kiépítettek, nagyobb kockázat nélkül végigjárhatóak még kissé tériszonyos embereknek is.
Fizikai túlterhelés nem volt várható, így most a fényképezésre lehetett helyezni a hangsúlyt. Lamentáltam is egy sort túra előtt, mert annó túra után nem voltam maradéktalanul elégedett.

  • Túl sok képet készítettem és túl sokat kellett kidobni: 
    Sokszor a kompozíció még jó is lett volna, de csupa fenék volt a kép. Nem voltam elég türelmes... Mostanában egy ismerős témánál már nagyjából tudom mi az, amit meg tudok csinálni és mire kár pazarolni a képet, meg a nyer kép helyigénye erős korlátozó tényező. 
  • Irreálisan élénk színek: 
    Mára nagyjából levetkőztem, a gép beállításaiban a képkarakter évek óta alapon áll telített helyett
  • Bebukott, túl sötét részek, túl erős kontraszt:
    Nem tagadom a kontrasztos képeket kedvelem ma is, de inkább a fekete-fehér képeimnél. Az alapképnél egy viszonylagos egyensúlyra törekszem a bebukott és kiégett részek között, vagy megpróbálkozom a HDR-el (Hogy mi is ez, arról itt olvashatsz)

2008 óta sokat fejlődtem, gyűlt a tapasztalat is. Akkoriban még JPG-be dolgoztam, ami valljuk be korlátozza az utólagos feldolgozás mozgásterét, a HDR pedig új reneszánszát éli nálam. Utóbbira alapoztam tervem. A szurdokokban rettentő erős fény-árnyék viszonyok uralkodnak, ami kihívás minden képérzékelőnek. Duplán igaz ez, mikor reggel lapos napállásnál indulunk egy K-Ny-i fekvésű szurdoknak természetesen a nap irányába (Nagy-sólyom, Piecki, Hernád-áttörés). Ezt a nem túl kedvező helyzetet lehetne esetleg tompítani egy 3/5 képes HDR-képpel. Persze nem feltétlenül siker a dolog. Hosszabb záridejű kép állvány nélkül bemozdulhatnak meg az egyes alapképek is elmozdulhatnak egymáshoz képest annyira, hogy azt már nem tolerálja a célprogram. Igen ám, de még akkor is megmarad a lehetőség, hogy a legjobb alapképet meghagyjam. 
Persze, ha fotós túrát akarnék tenni (ahhoz alább kellene hagynia a kalandvágynak), akkor állvánnyal felszerelkezve dekkolnék naphosszat egy szurdokban keresve a legjobb szögeket és fényeket.
Na, de akkor térjünk a lényegre: 
Hatan verődtünk össze a túrára. A bérelt kisbuszban kényelmesen terpeszkedhettünk 2-2-2 elrendezésben. Az út azért így is épp elég hosszú vagy öt órás, de helyenként kifejezetten szép részen vágott át. Leginkább a Garamfői (Telgárt) hágó volt tetszetős a Király-hegyel (Kráľova hoľa).

Király-hegy/Kráľova hoľa (Fotó: Pap Gábor)
A parkolóban pár perces szópárbajt vívtunk a csak szlovákul értő ellenben igen durcás parkolóőr nénivel -aki puszta köszönésre is már a rendőrség kihívásával fenyegetőzött- de végül csak bejutottunk a kempingbe. A délutáni zápor éppen elállt, minden adta magát, hogy sátorverés helyett először bejárjuk a Suchá Belá-t.
Pénztáros már nem volt, ezt a kört ajándékba kaptuk. Eleinte több troll is szembe jött (tilos folyásirányban haladni a szurdokokban, kivéve a Hernád-áttörést, az kétirányú), szerencsére nem vált tömegessé. Eső után felfrissült levegő, a szurdok béli enyhe pára emelte a hangulatot. Kb. annyi víz volt a mederben, mint 4 éve, talán még kicsit több is. Úgy látszik itt nem volt akkora szárazság. Fél öt körüli indulás miatt már a szinte szürkületiek voltak a fényviszonyok, biztos kéz kellett a képekhez, embereket pedig gyakorlatilag csak álló helyzetben volt szabad lekapni. Persze az ég ilyen helyzetben lazán kiég, de nem különösebben számított, fölfelé nagyjából szembe volt a nap, fakó volt az egyébként is.
A segítségek továbbra is jó állapotban vannak, úgy tűnik jut rájuk a Nemzeti Parki belépődíjból. Az már inkább zavaró volt, hogy minden kicsit takartabb helyen papír-zsebkendők hevertek szanaszét. Nem, nem az orrukat fújták ki bennük az emberek...
Mivel rajtunk kívül alig-alig voltak, így könnyedén felértünk 1,5-2 óra alatt Merítettünk a forrásból, pihentünk a padoknál, aztán lebattyogtunk a jelzésen.

Száraz-Fehér-völgy szurdok / Suchá Belá (Fotó: Pap Gábor)

Száraz-Fehér-völgy szurdok / Suchá Belá (Fotó: Pap Gábor) 

Száraz-Fehér-völgy szurdok / Suchá Belá (Fotó: Pap Gábor) 

Száraz-Fehér-völgy szurdok / Suchá Belá (Fotó: Pap Gábor) 

Száraz-Fehér-völgy szurdok / Suchá Belá (Fotó: Pap Gábor) 
Alkonyatra értünk a kempingbe, még pont maradt annyi időnk, hogy sátrat verjünk. Eléggé tele volt a kemping, látszott még tart a nyár. Vacsora után kipróbáltuk a zuhanyzóblokkot, ami azért hagyott kívánnivalót maga után. Friss felújítás ellenére a folyosón állt a víz, bent a zuhanyzóban dettó. Az érmével működő zuhanyzó (nem az érmés megoldás baj, sőt) tojt meleg vizet adni, legfeljebb nem fagytunk le tőle. Nincsenek nagy igényeim, de a zuhanyzóvízért külön fizettünk a kempingdíjon felül. Ennyi erővel a csapban is csutakolhattam volna ingyen... 

Pénteken fél hatkor keltünk, hogy a tömeg előtt kezdjük a napot, meg boltba is kellett menni délután, ja és időben le kell feküdni. Jó érzés volt, hogy mindenki kitett magáért és időben elindultunk. kiváltandó az uncsi oda-vissza szakaszt átgurultunk Pilába (Két óra megtakarítás) és a korábbról ismerős parkolóba raktuk le a kocsit. Már épp indultunk volna, mikor odaért a parkőr bácsi. Befizettük a beugrót, ő pedig heves kézmozdulatokkal mutogatta hova álljunk a jószággal. Azért nem bánnánk, ha legalább egy kicsit tudnának az őrök más nyelven, mint szlovák.
Napi túránk útvonala megegyezett a négy évvel ezelőtti szombati túranappal, Pilából elsétálunk a Nagy-Sólyom szurdokon át a Glac-tetőre, onnan leereszkedünk a Hegyizár tározóhoz, majd a Fehér-patak völgyén keresztül megközelítjük és bejárjuk a Sólyom-völgyet, végül a Kis-füves rét mellett eloldalogva visszasétálunk Pilába. Mint említettem a völgyek java egyirányú, ez nagyban behatárolja a tervezést. Elég jól emlékszem a korábbi túra mozzanataira, ezek most szépen visszaidéződtek. Többször azon kaptam magam, hogy az akkori és mostani fényviszonyokat hasonlítom egymáshoz, vagy épp ráleltem az akkori fotós pontomhoz. Teljes egyezőség nem lett, most más objektívvel voltam, de ha lesz időm és kedvem, akkor csinálok néhány akkor és most képet. Jó tempóban haladt a csapat, én meg ha lemaradtam, futva  felzárkóztam. Meglepő volt, hogy futócipőm milyen klasszul tapad a vizes mészkövön is, ha lehet maradok is a típusnál, jól bevált.

Nagy-Sólyom szurdokvölgy / Vel’ky Sokol (Fotó: Pap Gábor)

Nagy-Sólyom szurdokvölgy / Vel’ky Sokol (Fotó: Pap Gábor) 

Nagy-Sólyom szurdokvölgy / Vel’ky Sokol (Fotó: Pap Gábor) 

Nagy-Sólyom szurdokvölgy / Vel’ky Sokol (Fotó: Pap Gábor) 

Nagy-Sólyom szurdokvölgy / Vel’ky Sokol (Fotó: Pap Gábor) 
Glac-tetőn többiek tízóraiztak egyet a , nekem még korai volt az evés az erős reggeli után. 
Hosszú lejtő következett a Sólyom-völgy bejáratáig, ami a Hegyizár tározóig elég meredek is. Kivételesen lehetőségem nyílt arra, hogy teszteljem fejlődtem-e HDR terén. (4 éve készítettem innen egyet). Szerintem sikerült előrelépni kevésbé telítettek a színek és valósághűbb a kép. Lefelé elmerültünk a csapat ügyeinek megbeszélésében, de nem feledkeztem meg arról, hogy a Fehér-pataknál volt egy számomra kedves kép, amit szerettem volna újra elkészíteni jobb minőségben. Bő fél óra múlva elértük a Sólyom-völgy bejáratát, ahol már némileg megélénkült a forgalom.
Hegyizár tározó / Klauzy (Fotó: Pap Gábor)

Fehér-patak völgye / Tomásovská Belá (Fotó: Pap Gábor)
Kedvenc szurdokommal volt elszámolni valónk fénykép ügyileg. HDR-nek egy idő közben fölénk szemtelenkedő felhő miatt nem volt sok értelme, de a RAW formátumban történő fényképezés miatt volt remény előrelépesre. 
Ez utóbbiról legyen annyi elég, hogy ez egy nyers képformátum, ami tömörítetlenül (ezért nyers) tárol minden adatot a képről. Ahhoz, hogy bárki által megtekinthető kép legyen át kell konvertálni más, mondjuk JPEG formátumba. Előnye, hogy a számítógépes utómunka kisebb minőségromlást okoz, nagyobb az alkotói szabadság. Hátránya óriási mérete, és az, hogy foglalkozni kell vele mielőtt más is megnyithatná (minimum konvertálni). Nekem az öreg 10 megapixeles gépem 4-6 megás JPEG és 14-16 megás RAW képet készít.
Lényeg, hogy Sólyom kartárs hozta a formáját, a kb. 80 méteres szintemelkedést (vízesés) áthidaló középső szakasz még mindig vagányul néz ki. Nem itt van a legnagyobb magasságú létra (az asszem a Pieckiben van) de ez a legnagyobb esésű szurdok. A felső pihenőnél meglehetősen sokan voltak, inkább gyorsan továbbálltunk, és a völgyfő közelében lévő faház asztalainál uzsonnáztunk.
Sólyom-völgy / Sokolia dolina (Fotó: Pap Gábor)

Sólyom-völgy / Sokolia dolina (Fotó: Pap Gábor)

Sólyom-völgy / Sokolia dolina (Fotó: Pap Gábor)

Most már rendszeresen találkoztunk emberekkel, főleg a Kis-Füves tető tájékán.

Kis-füvestető / Malá Pol’ana (Fotó: Pap Gábor)
Nem volt tragikus a zsúfoltság, viszont innen már sejthető volt, hogy szombat-vasárnap a központi részeken tömeg lesz. Vásárlás alatt nagyjából megúsztunk egy heves záport, ami kellemesen felfrissítette a levegőt. Meleg vizet továbbra sem sikerült előcsalogatni a zuhanyzóból.
Szombat reggel hasonlóan kezdődött, mint a pénteki, kivéve azt, hogy betermeltük az otthonról hozott dinnyét. Mára is két szurdok jutott, a Piecki és a Savanyú (Kysel'). Utóbbinál egy új részt is bejártunk, a Velky Kysel' ágat, ami térkép alapján érdekesebbnek tűnt a Maly-nál. Könnyed nap, én még szívesen megnéztem volna a Kolostor-szurdokot is (útba esett volna), de nem kell túlzásba esni, jobb ha ma kicsit többet pihen a társaság, holnap Hernád-áttörés és hazaút vár ránk. Ennek megfelelően kényelmesen fölsétáltunk az első völgyön, alaposan szétnézve, aztán fent némi pihenő után átsétáltuk Vöröskolostorhoz.

Piecky szurdok / Piecky (Fotó: Pap Gábor) 

Piecky szurdok / Piecky (Fotó: Pap Gábor)

Piecky szurdok / Piecky (Fotó: Pap Gábor)
Na, itt már tényleg sokan voltak, főleg az étteremnél. Persze épp ebédidő volt. A romok megnézése után mi is leültünk falatozni a réten.

Vörös kolostor / Klástorisko (Fotó: Pap Gábor)

Vörös kolostor / Klástorisko (Fotó: Pap Gábor)
Jöhetett a csonka szurdok. Az alsó szakasz pont a leglátványosabb szakaszon szakad félbe, mikor le kellene mászni egy zuhatagsor mellett, szemben egy hatalmas sziklafallal. Még látszott néhány tálca is lefelé. A torkolat sem lenne már messze. Kár, jó lenne végigmenni de legalább ennyi bejárható. Fölfelé a Nagy ágat választjuk. Nem számítottunk sok érdekfeszítő dologra, de kellemesen csalódtunk. Nyitottabb a szurdok, mint a többi, van vannak benne látványos szakaszok. Az itt készített HDR képek sikerültek a legjobban. A fejrész közel esik a Sólyom-szurdok felső végéhez, így a visszaút azonos a tegnapival.

Savanyú szurdok / Kysel’ (Fotó: Pap Gábor)

Savanyú szurdok / Kysel’ (Fotó: Pap Gábor)

Savanyú szurdok / Veľký Kyseľ (Fotó: Pap Gábor)

Savanyú szurdok / Veľký Kyseľ (Fotó: Pap Gábor) 
 Réka kicsit túlfáradt, vagy kijött rajta valami betegség, mert rendesen belázasodott mire a kempingbe értünk. Kapott is lázcsillapítót estére. Mivel korán végeztünk, így volt idő egy kis ejtőzésre és csapat ügyek firtatására is.
Vasárnap fél órával korábban keltünk, hogy indulás előtt még elbontsuk a sátrat. Valamivel hét előtt indulunk, de már mások is felkerekedtek. A kemping melletti réten szép kilátás nyílik a Magas-Tátra csúcsaira. Alig negyed óra alatt elértük a Hernád-áttörés bejáratát. Pénztár nincs, megyünk tovább megelőzve egy népes társaságot. Igazság szerint talán ez a legkönnyebben járható szurdok. Alig van szintkülönbség és viszonylag kevés a technikás szakasz is, a néhány folyó fölötti tálcás szakasz viszont tényleg klasszul néz ki. Szerencsére ilyen helyen egyszer sem volt szembe forgalom, ami egyébként főleg a végén élénkült meg. A létánfalvi malomnál bepróbálkozott néhány kéregető gyerek, de nem voltak erőszakosak, hamar leráztuk őket.

Hernád-áttörés / Prielom Hornádu (Fotó: Pap Gábor)

Hernád-áttörés / Prielom Hornádu (Fotó: Pap Gábor) 

Hernád-áttörés / Prielom Hornádu (Fotó: Pap Gábor) 

Hernád-áttörés / Prielom Hornádu (Fotó: Pap Gábor) 

Hernád-áttörés / Prielom Hornádu (Fotó: Pap Gábor) 
 Tamásfalvi kilátóhoz könnyebb volt feljutni a vártnál, de ott aztán rengeteg ember verődött össze, ennek ellenére valahogy sikerült értelmes képeket összehozni.

Tamásfalvi kilátó / Tomásovsky vyhl’ad (Fotó: Pap Gábor)
Hazafelé a Hernád bal partját kísérő vonulatot végigjáró sávot választottuk. Gerincút, de azért hullámzik. Meleg is volt, utolsó nap is, elfáradt a társaság a végére. Zöld-hegy előtt be is kellett iktatni egy kis extra pihenőt. Részemről dicséret illeti a társaságot, nyavalygás nélkül (nem szeretem) bejártunk mindent amit terveztünk.
A kempinget sietősen hagytuk el, hogy elérjük még az utolsó 4 órás dobsinai idegenvezetést. Szerencsére még bőven volt időnk, de csak szlovák nyelvű vezetésre jutottunk be. A környező tablókról azért lehetett tájékozódni. A belépő elég borsos 7 euró, de inkább a 10 eurós fotós jegyet tartom vérlázítónak, főleg úgy, hogy nem engedélyezik az állvány használatát. Nem is vettem jegyet... A barlang emellett szépen ki van építve és érdekes, négy éve nem sikerült bejutni, mert már zárva volt (csak nyári félévben tart nyitva).
Nem maradt más hátra, mint hazaindulni a közelgő záporban. Itt még pár cseppel megúsztuk a kalandot, de aztán Rimaszombattól Koltáig nem volt kegyelem, szakadt rendesen. Nincs is jobb, mint szakadó esőben sötétben vezetni ismeretlen úton :) Végül szerencsésen élményekkel gazdagon értünk haza késő este.

Linkek:
További képek
Szlovák paradicsomról: