2013. június 14., péntek

Nagyzsákozás a Csergő-hegységtől a Dunajec-áttörésig harmadik nap


Pünkösdi hátizsákozás 2013.05.18. harmadik nap nagyobb térképen való megjelenítése


Éjjel esett pár csepp, de reggelre nyoma sincs, csak kissé hűvös az idő és fúj a szél. Hátizsákozáshoz ideális. Orlovska Maguráig kilátást nélkülöző erdőben haladunk. A csúcson sem lehetne látni igazán semmit, de az ott lévő átjátszó állomás kerítésén hatalmas lyuk tátong, adja magát a torony létrája. Nyugaton a látóhatárt már a Magas-Tátra uralja, ez jellemző lesz a következő napokra.

Magas-Tátra az Orlovska Maguráról (fotó: Pap Gábor)

A többi irányban lágyan hullámzó erdős hegyhátak és rétek. Kellemes látvány szemnek és léleknek. Kiérve az erdőből rétek között folytatjuk. Szükség van a hosszú ujjú pólómra, különben gyorsan leégnék.

Kereszt a hágóban (fotó: Pap Gábor)

Szepesi Magura (fotó: Pap Gábor)

Szepesi Magura (fotó: Pap Gábor)

A jelzettséggel továbbra sincs gond, errefelé már rájöttek arra, hogy ha nincs hova festeni, akkor oszlopokat kell lerakni. Matysovát (Mátét) félig megkerülve érünk az Ólubló feletti rétre. Idén húsvétkor Bálint eddig járta be nyugati irányból a Szepesi Magurát, tehát a küldetés alapfeladatát teljesítettük.
A késői indulás ellenére ma is jól állunk. Ebéd közben megbeszéljük, hogy kihasználva az időt kitérőt teszünk az Ördög-sziklához és a Berkenyédi szurdokhoz. Buszunk csak alkonyatkor indul. A Poprádremetei főút után térünk csak le a gerincről. Hamarosan feltűnik a szikla. A szelíd rétek szélén némi erdős bokros sáv után meredeken leszakadás következik. Érdekes látvány, kár hogy épp akkor borult be mikor ott vagyunk. A sziklakibukkanások és meredek szirtek innen újra szerves részei a tájnak, mozgalmasabbá téve azt.

Szepesi Magura (fotó: Pap Gábor)

Szepesi Magura (fotó: Pap Gábor)

Ördög-szikla (fotó: Pap Gábor)

Egy bájos kis kápolnát érintve leereszkedünk a szurdokba. Nem számítunk látványos dolgokra, de kellemes meglepetésben van részünk, A jelzés ugyan épp a legérdekesebb résznél kikapaszkodik a völgyből, mi viszont nem vagyunk restek és alaposan körbenézünk. A legszebb rész alig 2-300 méter hosszú, de kisebb medencékkel és zúgókkal tagolt. Az összhatást rontja a szurdok alsó végénél nyitott kőbánya.

Kápolna az Ördög-szikla közelében (fotó: Pap Gábor)

Távlatok (fotó: Pap Gábor)

Berkenyédi-szurdok (fotó: Pap Gábor)

Berkenyédi-szurdok (fotó: Pap Gábor)

Innen már nem vár ránk izgalom, ki kell jutni a főút melletti buszmegállóba. Az alsóbb rendű úton az első és egyetlen arra járó autót leintjük. Ólublóig visznek minket. Tetszik, hogy errefelé a busz és vasútállomás általában közel van egymáshoz. bár most egyben a város szélét jelenti. Halódik a vonal, de Bálint nagy örömére épp egy dízel Flirt szerelvény érkezik be. A kihalt buszmegállomás mellett egy kocsma üzemel, néhány részeggel felszerelve. Kofolájuk nincs, csak boruk. Azt nem kérünk. A padoknál ülve nézzük végig, hogy a kocsma közönsége etnikai csoportokra oszolva vegzálja egymást. Némi pofozkodás után egymás sértegetve válnak szét. 

Ólubló vára a buszmegállomásról (fotó: Pap Gábor)

Buszunk pontos és szellős, sötétedésre Vöröskolostorba (Červený Kláštor) érünk. Elsétálunk a Dunajec kempingbe és bejelentkezünk. Az ár kedvező, igényes a vizesblokk, és van konyha is. Két napra ez lesz a szállásunk. Rákérdeznek, hogy tutajoznánk-e (itt ez a fő látványosság) de nekünk a 9 euró borsosnak tűnik, kihagyjuk. Ha igazi rönkből lett volna talán belemegyünk, de így nem hangzik olyan izgalmasnak. Elfoglaljuk egy népesebb magyar társaság által otthagyott tábortüzet és megvacsorázunk. Éjfél tájban kerülünk ágyba, de megint óra nélkül kelünk, könnyű napunk lesz holnap. Ez már szinte luxus túra