Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 27. tizenhatodik nap

Korábban: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra tizenötödik nap


Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.27.tizenhatodik nap nagyobb térképen való megjelenítése

Reggel, a kilátás minőségét tovább emeli a napfény. Igazi aranyos hajnal. A rövid sík szakasz utáni emelkedő már nem esik ennyire jól. Igazából nem is a meredekséggel van baj, hanem az áfonyához hasonlító bokrokkal. Megdolgozza a bokákat rendesen. A csúcson összevárjuk egymást, addig is van idő elmerülni a kilátásban.

Reggeli fények a táborhelyen (fotó: Pap Gábor)

Végeláthatatlan legelők, háttérben a Dobri csúcsával (fotó: Pap Gábor)

Újabb monarciás határkő (fotó: Őrsi Bálint)

Visszatekintés észak felé (fotó: Őrsi Bálint)

Lefelé Egy óvatlan pillanatban elcsúszik és kiesik Tinca kezéből fényképezőgép tokja. Egészen a nyeregig gurul, esély sincs az elkapásra. Megviselte mindkettőjüket a kaland, a gépnek szervizre lesz szüksége. Utolsó csúcsunkra a monarchiás határkővel koronázott Dobriira táskák nélkül mászunk föl. Szemezünk az igazi áfonyából (az ál állítólag mérgező), aztán megcélozzuk a Kozia (nem a hegység, csak egy ilyen nevű csúcs) felé vezető oldalazó ösvényt. Előttünk egyre alacsonyabb csúcsok, erdők, legelők meg egy tározó. Közeledünk a lakott területek felé. Egyre melegebb az idő. Előkerülnek a rég látott rövid ruhák. 

Szomjazik a táj, régen eshetett eső, a sárga kopottas legelőn lovak állnak némán. Némelyik érthetetlen okból a földön fekszik. Nem hiszem, hogy ez természetes helyzetük. A bükkös szélén egy kidőlt fa törzsén bevárjuk egymást. Tinca megint bealszik ültében, de egy éles robbanás felriasztja. Mi is megijedünk. Mi lehet ez Bánya? Lőgyakorlat? Kozia csúcsáig többször megismétlődik a frászt hozva ránk.

Dobrii alatt (fotó: Őrsi Bálint)

Lovak a réten (fotó: Pap Gábor)

Lovak a hőségben (fotó: Őrsi Bálint)

Tározó a völgyben (fotó: Pap Gábor)

Ösvény nélküli meredek lejtőn ereszkedünk a nyeregbe. A csúszós faleveleken 4 esést produkálva érek le. 

Fölfelé kapaszkodva még az erdőben megebédelünk. Egy újabb robbanásnál a kenyeret majd’ kiejtem ijedtemben. Kikapaszkodunk a csúcs környéki legelőre és meglepődve tapasztaljuk, hogy a kőzet teljesen elüt a Godjánétól. Talán vulkanikus lehet, de nem vagyok szakértő. 

Már a hágóról ábrándozunk és arról, hogy lent esetleg lesz bolt. Egymásra licitálunk, hogy ki mit képzel oda, mikor pásztorkutyák zavarnak meg. Elég vad jószágok, csak a kőből értenek. Jókora kanyarral az erdőn átvágva érjük el a nyeregbe vezető utat. A kitérő nem fájt, csak az a töménytelen mennyiségű fehéres színű rovar ne lett volna a fák levelein. Teli velük szemünk-orrunk. 

A kis közjáték után tovább ábrándozunk a hágóról. Már szóba kerülnek a hússütők is. Gondozott kaszálók közé érve málna és vadcseresznye szegélyezi az utat. Utóbbi termése kissé fonnyadt, de jóízű. Alaposan belakmározom belőle. Még egy utolsót frissítünk, egy forrásból, aztán leereszkedünk a nyeregbe. Persze nincs semmi, ahogy az valójában várható volt. Holnapra tolódik a falás.

Kapaszkodás a Koziára, háttérben a Godján vonulata (fotó: Őrsi Bálint)

Kozia (fotó: Őrsi Bálint)

Ereszkedés az Arsuri-hágóba (fotó: Pap Gábor)

Arsuri-hágó háttérben a Koziával (fotó: Pap Gábor)

Fölfelé elvesztjük az irányt (jelzés már a Godján eleje óta nincs) toronyiránt megyünk kertek között.
Hora Mici közelében erdőszelen ütünk tanyát, kivárva míg a gazda hazaindul. Feri és Bálint elmennek tejért, míg a táborban maradók vacsorát főznek. Sikerrel járnak. Patakban hűtött tejjel a puding íze is egészen más.

Linkek:

További képek

Folytatás: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra tizenhetedik nap