A Kör. Első bejárás Királyrát-Nagy-Hideg-hegy-Királyrét 2015.05.09

Jó lesz ez! Sok vacsorával és kevés alvással lehet igazán szépet borulni. Mai terv egy hosszú futás a Csanya-Don Razzino féle  Körön. Pardon egy részén. Allaga Tamással 6:10 felé találkozunk és néhány elbénázott útkereszteződéssel később Királyréten állítom le a kocsit. Parkolóőr még nincs, ember is kevés, pedig szép az idő. Biztos még alszanak.

Némi molyolás után indítjuk az órákat. A zöld sáv Kisinócig nem nagy durranás, kellemes kocogás az erdőben. Kell is a bemelegedéshez, mert sem a combom, sem a gyomrom nincs a helyzet magaslatán.

Elérve a Pokol-völgyi-patakot északnak fordulunk a völgyben. Egy darabig még altat az út aztán szépen nekiindul a hegynek, Jól jönnek a botok, egyenletesen oszlik el a terhelés. Tamás szerint Szép-bércre vezető sárga háromszög susnyás volt legutóbb, de most botlás nélkül járható az ösvény. Klassz a kilátás Márianosztra (dél) felé.

Szép-bérc háttérben a Nagy-Gallával

Szép-bérc

Ezt a látványt még leellenőrizzük pár helyről. Könnyű szakasz jön Kisirtásig. Terepileg mindenképp. Jelzésileg is elfogadható, de a Kis-Inóc hegy alatt a dózerút bal kanyarjában található a nap egyik legszenyóbb jelzés letérése. A tisztásnál nem szabad bedőlni az út csábításának, egyenest kell tartani a gezemicésbe. Jel sehol, nyom alig. Ha nincs Tamás tapasztalata, nagy lendülettel benézem.

Egy darabig semmi különös nem történik, terep jelzés rendben van. Érsek-tisztás után a zöldön kicsit susnyásabb az ösvény. Főleg ereszkedésekkor lassítanak. Megérkeznek a bogarak is, szerencsére nem csípősek. Nagy-Sas-hegyet kihagyjuk, helyette a Sós-hegyről és a Kopasz-hegyről nézünk szét alaposabban.

Kilátás a Sós-hegyről déli irányba

Kopasz-hegy

Márianosztra a Kopasz-hegyről

Béna telefonommal készítek pár képet, csak a dokumentáció kedvéért. A képek nem adják vissza de igazán szép a Börzsöny: minden üde zöld, még a sziklagyepek is, és mindenfelé virágok nyílnak. Igazán kellemes így futni. Apropó futás: Szép visszafogott tempóban megyünk. egyenlőre csak izón élek, pedig már több mint két órája úton vagyunk. Lent Márianosztrán azért megkezdek egy kókuszrudat, ne legyen csoffadás. Lábam és gyomrom idő közben felvette a ritmust.

Márianosztráról a régi zöldet követjük. Ez a Kör új nyomvonalán tuti nem így lesz, de azt még nem ismerjük. Száraz a dózer, de nincs illúzióm, eső esetén röfögnénk a ganéban.

Galla alatt átvágunk a réten, amit oly nagyon kedvelek. A Kazinczy 200 3. szakaszáról a Mala Marovkai rét jut eszembe róla. Ott persze meg a Galla-tisztás :) Kifejezetten könnyű a zöld háromszög, a túloldali kék párja sokkal kíméletlenebb. Lefelé sem valami döngetős a bokrok miatt. Koppány nyeregig a Börzsönyi kék régi nyomvonalát járjuk, onnan a kék keresztet. Szép kilátás fogad a Nagy-Koppányon is.

Nagy-Galla a Galla-tisztásról

Nagy-Galla a Galla-tisztásról

Nagy-Koppány füves teteje

Aki eddigre már unná a "Márianosztrai medence megtekintése minden irányból" mozgalmat, annak jó hír, hogy ez az utolsó ilyen hely. Bevesszük magunkat Nagybörzsönyig az erdőbe. Nagyirtásig a kék keresztnek van egy eléggé és egy mérsékelten trükkös letérése a dózerútról. Mivel újak a festések, ezért követhető a dolog, tévedés bambulás esetén lehetséges. A sárga kereszt általában kissé kopottas, de alapvetően rendben van. A gerinc csendesen hullámzik lefelé, kilátás csak helyenként akad a környező dombhátakra. Tamás kicsit félt, hogy elunjuk magunkat, de némi beszélgetéssel hamar elérjük Nagybörzsönyt.

Az első kutat letartóztatjuk és feltöltjük a készleteket. Fülledt az idő, kell a víz. Bekeverem utolsó adag izómat, de kaját nem eszek. Ennek kicsivel később látom kárát. A kisvasút végállomása egész forgalmas, hamarosan szerelvény indul, mi meg neki a Hegyes-oromnak. Meredekebbre emlékeztem, de lendületesen járható a kissé benőtt ösvény. Félúton kezdek elfogyni, szerencsére egy kókuszrúd darab helyre rak. Emlékeimmel szemben semmilyen kilátás nem nyílik a csúcsról. Kérem haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.

Lefelé a kék háromszög nyomvonala elég elhanyagolt, sikerül is egy kővel lezúzni a bokacsontom.

Vasedény kulcsosháznál újra töltünk, ez már ki kell tartson a végéig. Felhígul a tartályomba lévő izó, ezért rá kellene állnom a bővebb étkezésre, de simán elfelejtem.

Vasedény kulcsosház

A kék négyzettől lassú hanyatlásba kezdek, egyre nehezebben tartom a lépést Tamással. Nem ismerem fel a helyzetet, a gyomromra/alváshiányra gyanakszom. NHH-n nem időzünk sokat, épp csak lefényképezem a házat. Egy testes ember fekszik a felvonó alatt az árnyékban. Rettentő vörös, párja tanácstalanul áll fölötte. Megkérdezem, hogy segíthetek-e, de szerinte minden ok. Húha, milyen az, mikor rosszul van?

Nagy-Hideg-hegyi turistaház

Kilátás a Nagy-Hideg-hegyről dél felé

Felpattanunk a csúcskőhöz megnézni a kilátást, aztán jön egy könnyű szakasz a Rakodón át az Oltár-kőig. Klassz ki ösvény a piros háromszög, kellemes szintút, és a szikla is mutatós.

Oltár-kő

Fészkelődik a gyomrom, elvonulok a könyvtárba. Kicsit jobb, de nem a igazi. Eszek, gyümölcspépet. Jól emészthető, csak kevés benne a szénhidrát, márpedig azt kellett volna adnom a rendszernek. Elhagyjuk a kék háromszög becsatlakozását, innen letérünk a kör nyomvonaláról, a Csóványos irányába. Könnyedén felérünk, készítek egy utolsó képet, aztán indulás tovább a kéken a Sajkúti bércnek. Persze mehettünk volna a kék kör-kék négyzet kombón is, hogy bejárjuk az utolsó szakaszt is, de időkeretem vészesen fogy. Foltán-keresztig van néhány szép kilátás, de már nem állok meg fényképezni. Egyre gyengébbnek érzem magam, végül eljön a pont hogy le kell ülni, mert szédülök-szétdűlök és álmos vagyok. Bocs Tamás, most én vagyok béna! Agonizálok egy ideje, mikor szól Tamás, hogy van nála banán. Ki tudja? Leerőltetek egy felet. Össze van szűkülve a gyomrom, minden falatnál hányingerem van. Iszok, aztán várok. Érzem, ahogy töltődik vissza az erő, a mutatók újra normál tartományba érnek. Aha, akkor megvan a gond! 

Nemsokára feltápászkodok, és óvatosan kocogni kezdek. Pulzus folyamatosan emelkedik. Béla-rétnél a zöldre térve már egészen jól vagyok. sőt, nagyon jól! Ilyen feltámadásom még nem volt :) Vár-hegy környékén könnyedén megtaláljuk az összes trükkös törést-letérést és hamarosan a Királyréti aszfalton kocogunk. Tulajdonképpen sajnálom, hogy vége, még mennék. Jó volt megtapasztalni, hogy van visszatérés a csoffadásból.