Igazából nincs sok időm írni, de ez a túra megérdemli, hogy említést tegyek róla.
Kazinczy után számomra megkezdődött a kvázi uborkaszezon. Az év első fele ezzel a "versennyel" lezárult, október elejéig nincs újabb tervben. A futásokkal persze nem álltam le, de most újra inkább a technikázásé és a hosszú futásoké a főszerep, beiktatva néhány teljesítménytúrát. Ilyen volt ez a Patai Mátra is, mely a Balatoni kék alternatívájaként került képbe.
A több napja tartó hőhullám miatt kemény menetre készültem. Ha most nem hullok porba, akkor megtanultam melegben futni. Némi szerencsém azért volt, mert péntek este vihar frissítette kissé a levegőt és vékony felhők tartottak árnyékot, mikor kiszálltam a kocsiból.
Elővéve a kellékeket megállapítottam, hogy ivótartályom kilyukadt és ütemesen pisil. Király, külső hűtés biztosítva, a belső bizonytalan. 8 előtt 10 perccel lépek ki az iskola kapuján.
Ez a túra azon kevesek egyike, ahol előre átnéztem a térképet. Kellett is, mert a falu határáig elég szerény a jelzettség és a szalagozás is. Hamarosan már a Kecske-kő oldalában kocorászok. Valaki előttem biztosra ment és vastagon lepermetezte magát Chemotoxal. Majdnem engem is hatástalanított vele.
A tetőn szavanna jellegű kisült rét fogad, meg jó kilátás. A nap még felhők mögött. Remek, remek maradjon még egy darabig! Könnyű csapatás vissza a falun és a pincesoron át. Próbálom beazonosítani, hogy merre jöttünk Mátra115-ön, de aztán a meredekebb részen már inkább a lábam elé nézek. Vár-hegyen újabb kilátás.
Gyorsan fölszalad a pulzusom, pedig könnyű a terep Fajzatig. Ezt a meleg számlájára írom, de jobb lesz figyelni. Nadrágom már tiszta víz a lyukas tartálytól. A sima úton méregetem hogy s mint jöttünk másfél hónapja a sötétben, hátha jövőre hasznát veszem a helyismeretnek.
Diós-kútnál töltök a zsákba. Fele már kiürült, pedig még egy órája sem jövök. Letérve a széles murvás útról nehezebbé válik a levegő. Akad némi sár is, de csak mutatóba. Találkozok Lacival és Jucussal, együtt kocogunk be Fajzatra, aztán elzavarnak, hogy ők nyugdíjas kiránduláson vannak.
Káva felé óvatosan kikocogható az emelkedő, persze most 10km van még csak a lábamban, nem 100. Feltűnik a láthatáron Áron és Olcsák Józsi. Beszélgetek velük pár percet, aztán megyek a dolgomra. Ránézek az órára és látom, hogy a 6 órás menetidő bőven tartható, sőt. Különösebben nem motivál, inkább leállok beszélgetni az ismerősökkel, most olyanom van.
Tót-hegyese sem fizikailag, sem tájékozódásilag nem okoz gondot, egyedül vizem fogy ki. Reménykedve futok a zöld kereszt gerincútján elmellőzve néhány szép kilátást adó tarvágást. Hála az égnek a rajt óta megindult a Hideg-kút, így ihatok kedvemre. Elkényelmeskedek jópár percet, majd Bell Sanyiékkal találkozva állok le beszélgetni úgy negyed órát. Itt fent a Mátrában egész kellemes a hőmérséklet.
Nyikom-nyereg után lehet választani, hogy az unásig ismert piros sáv, és a ritkábban járt, lassabb piros kereszt között. Utóbbit választom, mert élvezni akarom a technikásabb terepet. A vízesést gyakorlatilag kiszáradt, a kövek között csillog csak némi víz.
Mátrakeresztesen amatőr ralira készülnek. Ezt onnan sejtem, hogy lokálisan igencsak megszaporodik ennek az ökoszisztémának az indikátorfaja: a telimatricázott kocka Lada.
A pontnak otthon adó kocsmában beülök egy üveg alkoholmentes sörre, meg egy kávéra. Teli tartállyal távozom.
Kezd előbújni a nap, innen meleg lesz. Még a nyereg előtt találkozom Nagy Attiláékkal, velük is beszélgetek negyed órát, aztán a zöld négyzet előtt ellépek. Nappal persze ez az avaros út is könnyen követhető.
Világos-hegyen keményen tűz a nap, cserébe csodás a körpanoráma. Talán ez a legszebb Mátrai csúcs. Tartályom kifolyt, így jobb híján tömény izómból kortyolok. Fajzatig immár ismerős úton poroszkálok. Kezd kissé fáradni a lábam, a minimalista cipőben, jobban kell koncentrálni a lépésekre. Számítottam rá, sőt inkább csodálkozom, hogy 5 óra után jön csak elő.
A ponton alaposan feltankolok vízből, meg barackból. Kb. 10km van hátra, meg a Havas. Ez egész könnyű oldala. Még akkor is ezt kell mondanom, ha olyan sokan kókadoznak is az út szélén, mert az inkább a melegtől van. Lefelé már nem vagyok túl dinamikus, itt érződik a leginkább, hogy elfáradt lábam.
Nincs szalagozott letérés a sárga keresztről, így arra tippelek, hogy a Puskaporos-forrás után szekérúton vezetnek be minket Patára, némi többletet adva a kiírt távhoz. Így is van, a Mész-Pest poros lejtője után egyenletes ereszkedésbe fogunk a pincékig. Még 1-2 kanyar a faluban, aztán 6:14-es idővel besétálok az iskolába. Bár nem tudtam róla de ez most kupát ért, Nosza Gabit alig 1 perccel előztem be. A túra kupa nélkül is igen élvezetes, jó útvonalú és ellátottságú. Bevéstem a naptáramba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése