Alig ír róla valaki pedig pár jó szót megérdemel ez a túra is! 2009 óta nem állt módomban ellátogatni a Bükk+Tardonai-dombság+Upponyi-hegység ezen szegletébe. Merthogy meglehetősen távol esett Győrtől, aztán meg jelentkezett a Kiss Péter emléktúra elszívó hatása. Utóbbit a szervezők is érzékelhették, mert idén egy héttel korábbra hozták a rendezvényt. Büszkén mondták a Tardonai pontőrök, hogy soha ennyi hosszútávos nem volt még. Naivan rákérdeztem, hogy ez mennyit jelent: 45-öt..
Vérmes reményeim nem voltak a futással kapcsolatban, az utóbbi fél év nem erről szólt, amikor lehetőségem volt akkor is kevés szint gyűlt. Tegyük hozzá a lassulást a minimalista cipőben való futás elsajátítása is okozza. Fél év édeskevés a tudás megszerzéséhez, ellenben soha ennyire nem élveztem még a futásokat.
Az útvonalra elég jól emlékeztem, de tudásom dobhattam a kukába. Azzal tisztában voltam, hogy a Köbölicz-tető után ki fogunk kanyarodni a Három-kő felé a kék új nyomvonalán, de a többi változással csak a rajtban szembesültem. Konkrétan azzal, hogy a Csondró-völgy járhatatlansága miatt a Recem-völgyön át a Kapu-bérc érintésével kapaszkodunk fel Szentlélekre, onnan pedig a Látó-kövek, a Mária-forrás és a Czakó-kő érintésével jutunk Tardonára. Volt még egy apróbb módosítás Tardona után, de ez nem volt jelentős, csak az én eltévedéseim, mert abból kijutott szombatra vagy 6 kili. Hangsúlyozom, hogy sem a jelzésekkel, sem a szalagozással nem volt probléma, az itiner is jó (bár egy térkép nem okozna csalódást) csak az én fejemmel nem stimmelt valami. Elsőre a Kapu-bércre vezető szalagozást néztem be és csak a Mária-forrásnál realizáltam, hogy jó, akkor gazdagabb vagyok egy úttévesztéssel, és szegényebb egy igazoló kóddal. Jobb híján a Látó-kövek mentén kocogtam a turistaparkba. Tudtam, hogy ha így megyek haza akkor egy évig fog izgatni a bénázásom, ezért fogtam magam és az útvonallal szemben haladva felkerestem a pontot, majd leereszkedtem addig a kanyarig ahol figyelmen kívül hagyva a szalagozást továbbmentem a sárgán. Pár kilométer meg az időm bánta, de a bérc látványáért és a remek kilátásért megérte. Tardonáig aztán semmi gond nem volt leszámítva, hogy az elhagyott szőlőhegyen jókora gané volt. Végül is szerencsének érezhettem magam egészen idáig fagyott volt a talaj, innen meg csak 17 km a cél (gondoltam én az újabb eltévedés előtt).
Tardonán nagyon megkívántam az alkoholmentes sört. Jót tett, szépen lelazult az izomzatom tőle és jókedvűen vágtam a maradéknak, hogy aztán a Nyír-völgy bejáratánál szembesüljek egy újabb tévedéssel. Az emlékeim ugyan jók voltak, csak épp a útvonal változott meg, baktathattam vissza a horgásztóig (szerencsére aszfalton). Ezzel a kirándulással be is értek időlegesen Jucusék.
Az utolsó szakaszra fel voltam készülve lelkileg. 10 km agyölés egy kilátás nélküli gerincen hullámozva, vegyítve a sár mindenféle megjelenési formájával egészen robbanásveszélyes elegyet tud alkotni. A sár jött is annak rendje és módja szerint, valaki(k) alaposan elbánt(ak) az úttal. Érdekes, hogy a rossz viszonyok között egész hatékonynak bizonyult a minimalista futáshoz még csak ímmel-ámmal alakult stílusom. Persze többletenergiát igényelt a mozgás, de se megcsúszás, se esés nem volt, pedig délelőtt két méreteset is zakóztam sík talajon. Valahogy a kedvem sem hagytam el, jókedvűen váltottam pár szót a beért gyalogosoknak. A szigorított terepviszony végül alig 5 km-t tartott, aztán egész tűrhető lett, kivéve az Ebeczki-tetőről lefelé, mert ott sársíelés volt, de az már csak a korona. Végül felejthető idővel, de egy jó alapozó futással a zsebemben értem haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése