2017. február 27., hétfő

LeFaGySz Zemplén 2017.02.25



7 éve olyan szép élményeket gyűjtöttem itt, hogy muszáj volt visszalátogatni. Kicsit tartottam tőle, hogy a pénteken átvonuló hidegfront még alkalmatlankodni fog a Zemplénben szombaton, de szerencsére tévedtem, csodás napsütésben szállunk ki a kocsiból.

A szokásos molyolás után negyed kilenc tájékán indítjuk óráinkat Tincával. Sára Peti 10 perce lelécelt, valószínű csak a célban találkozunk. Abban is kételkedem, hogy Tincát tartani tudom. Ilyen-olyan okokból le vagyok lassulva és Kiss Peti túra után volt egy hetes gyomor rontásom. Szóval, majd meglátjuk
Hét ágra süt a nap, de a talaj még fagyott. Alattomos jégfoltok vannak az avar alatt is, nem árt résen lenni, főleg lejtőkön. Lipovecig kényelmesen melegítünk, élvezzük a kilátást, a felújított(!) Füzéri vár látványát, és a felújított(!!!) kék háromszöget. Kíváncsi lennék, hogy végig megcsináták-e, de nem fogom tudni leellenőrizni Kazinczyn.
Nagy-Hársas lejtője nem tragikus, csak figyelős. Van pár megcsúszás, szerencsére az ijedségen kívül más nem történik. Rutinosan mozgunk a Hupcsér-kúti árkok mentén. A fagyos árokparton nem szégyellek guggolva kézzel kapaszkodva leereszkedni. Beérjük Átol Csabiék csoportját, beszélgetünk pár mondatot, aztán Sára Petit magunkhoz ragadva haladunk tovább.

Tolvaj-hegyről már messziről látszik, hogy csúszós havas lesz. Nem is erőltetjük az ügyet, kényelmesen felcaplatunk rajta. Utólag két dolog állapítható meg: 1. az emelkedő kellően hosszú ahhoz, hogy az Achilles nyújtás rejtelmeit kitárgyaljuk, 2. Legyünk hálásak a szervezőknek, hogy nem lefele kell itt jönni. Na nem mintha a piros háromszög lejtője halálra kényeztetne, de azért mégis.

Azt hiszem 1:40-es idővel nyitunk be az Öreg Bencébe. Nem egy veretes idő röpke 13 km-en, 2010-ben biztos jobbat mentem. Felkapjuk a táskákat és indulunk a nagyobbik körre. Füzér környéke már teljesen kiolvadt, így a sár az úr. Az erdőben meg a gallyak, mert a favágók tojtak lehúzni az útról a vágás maradékát. Itt esek a nap folyamán először és utoljára. Muszáj volt, különben nem hinnék el otthon, hogy erdőben voltam :) Hollóházán a rendőrbácsik traffipaxoznak. Nyilván a botrányos minőségű út rendbetételére gyűjtenek.

Felfordulunk a pirosra és séta közben elmerengek azon, hogy anno ezt megfutottam. Vagy hülye voltam, vagy erős. Az erdőbe érve ismét jegesebbé válik a terep, csak úgy szőr mentén lehet csapatni, Hálaisten-tető után meg kár lenne erőltetni az emelkedőt. Beérjük Ciliék csoportját, beszélgetünk kicsit, leadjuk Sára Petit és kettesben nyomulunk tovább. Szurokról lefelé csak azért nem szedek össze tetemes hátrányt, mert Tinca kiáll cipőt takarítani. Most se kicsi az Eszkárosi patak, de botokkal könnyedén átugorható.

Ennyi találkozás után már nem sokkol le az Északi-zöld vonalvezetése: hol vannak már azok az idők, amikor annyira elveszve éreztem magam a végtelenben a Nagy-Hrabó és a Milic között! Most fejből tudom mikor milyen verés vár, hol érdemes belefutni, vagy frissíteni. Megegyezünk, hogy a Drahosi rét és a Nyerges-hegy vége a két legszebb pont. Utóbbinál néhány alakot pillantunk meg a távolban, de csak a Milicen érjük be Anitáék csapatát, küzdve a 7-es átlagért. Meg éppenséggel nem előzzük meg őket, mert megállunk pár falat erejéig.

Lefelé ellenőrizzük, hogy erről az oldalról is megvan-e a helyes rétegrend. Jelentem igen: a tömör hó, jégborda, fagyott talaj, gané sorminta itt is rendben. Bodó-réten beérjük Kohán Balázst, aki épp egy jókora péksüteményt halászik elő táskájából. Hogyléte felől érdeklődve, elpanaszolja, hogy alaposan leesett a vércukra. Nekem inkább a víz szűkös, de a Hideg-kútból nem merek tölteni (nagyon zavaros), marad a takarékoskodás. Füzéren a kutaknál újra próbálkozunk és a harmadiknál végre sikerrel járunk. Feloldom a másodfokú aszálykárelhárítási készültséget és felfrissült lábakkal eredek Tinca nyomába. A várnál egyesítjük újra erőinket.

Belevetjük magunkat a kéjhurokba. Vaskapuig olyan jó az emelkedő szöge, hogy szinte végig kifutható. Megelőzzük Anitáékat, majd Tinca esik jókorát egy bénán felcsapódó ágban. Vaskaputól Milicig a kapaszkodásé a főszerep. A beszakadós mély hó nincs segítségünkre, de a nyiladék szélén azért el lehet evickélni, a kilátótól pedig újra járt a terep.

~7:30-nál pecsételünk. Innen 6 km van hátra, és lejtő, ami könnyen azt sugallhatná, hogy 8 órán belül be lehet érni. Nos a terep ezt nem támogatja. A Csataréti erdészházig az OKT nagyjából toronyiránt halad az erdőben, ami minimum furcsa a többi szakaszához képest. A háztól a Senyánszki-rétig lehet haladni a szalagozott dózeren, utána a faluig megint jeges, csúszós szakasz következik. Nem kekeckedünk, megelégszünk a biztos célba érkezéssel. Végül 8:07-nél nyomjuk le az Öreg Bence kilincsét.

Remek volt, ahogy mindig! Köszönet érte!

Linkek: