2010. november 23., kedd

Balkán bicajtúra 2010.07.20. kedd 7. nap

Balkán bicajtúra. Hatodik nap

Körbe-körbe karikába


Velika-Pec nagyobb térképen való megjelenítése

Jót aludtam a lócán, miután Bálint nyerte meg a rekamiét pénzfeldobással. Szükség is van a pihentségre, sok szint, és sok kilométer vár ma ránk. Berane és Rožaje között a régi út mellett döntöttünk, ami hosszabb, és felmegy egy kb. 1450-es hágóba is. Cserébe viszont nem kell a forgalmas főút hosszú alagútjában kockáztatni szerkezeti egységünket. Pakolás után elköszönünk az éppen ébredező háziaktól, és belecsapunk a Beraneig tartó könnyű szakasznak. Fogadalmunknak megfelelően kijavítjuk a két hibás közlekedési táblát fekete szigetelőszalag segítségével, ha már a Montenegrói közútkezelő nem tette meg. 

Egy hibás közlekedési tábla szerb nacionalista feliratokkal (Fotó: Őrsi Bálint)
Javítva (Fotó: Őrsi Bálint)

Azért felháborító, hogy egy 2008-as gyártású táblán, majd 10 évvel az út járhatatlanná válása után még hibás információ van.
Az intermezzókkal együtt is 2 óra alatt elérünk a laza szakasz végére, és tízórai után jöhet az első feladat. Rožajeig 40 kilométeren két hosszú emelkedő, és lejtő a lágyan hullámzó tájon (helyi viszonyok között lágyan). 

Tájkép a régi útról (Fotó: Pap Gábor)

Ezek valahogy feküdtek nekem, itt fordult elő a túra során egyedül, hogy várnom kellett Bálintra. Jegyezzük meg, hogy a jó erőnlét részben a félóránként elfogyasztott 2-3 gumicukornak jelentős szerepe lehetett. A környékbeli falvakban egyre gyakrabban találkozunk mecsettel, minarettel. 

Szellősek a települések (Fotó: Pap Gábor)

Sajnos az út menti szemét mennyisége nem csökken, az egyikből épp néhány birka legelészett jóízűen. Biztos jó tőle a tejük… A második emelkedő derekánál Bálint megjegyezi, hogy a szerencsére a lejtőkön nem kell fölfelé tekerni. Jó 4 óra alatt rágjuk át magunkat a második etapon.

Gyűrődés (Fotó: Őrsi Bálint)
Emlékmű a hágóban (Fotó: Őrsi Bálint)

Rožaje hangulata már-már balkánian kaotikus, de még nem az igazi. A buszvégállomás melletti pecsenyesütőnél elfogyasztunk egy kedvező árú helyi hamburgernek is felfogható félbe vágott óriási pitát birka-fasírttal, sok zöldséggel, és joghurttal. Még most is összefut a nyál a számba, ha ezekre a finomságokra gondolok.

Ebéd Rožajeben (Fotó: Őrsi Bálint)

Teli hassal már készen álltunk az emelkedőre, ami kímélet nélkül egyből a közepébe vágott. Alig tudunk kivánszorogni a városból, aztán meg lejtett jódarabon. Na ezt nem szeretem. Ha emelkedik, akkor legyen rendes egyenletes, ne ilyen egyszer elpusztulok úgy emelkedik, aztán meg félholtan gurulok kicsit. 

Rožaje (Fotó: Őrsi Bálint)

Később rendeződik a helyzet, csak itt az úgy emelkedik, hogy elpusztulok és az úgy emelkedik, hogy betojok meredekség váltogatja egymást. Az út nehézségét enyhítendő újra előkerülnek a sugárszennyezett szamócák. Némelyik akkora volt, mint egy közepes méretű eper. Bár mi mindent megteszünk, mégsem tudtunk jelentős károkat tenni a termésben. A helyszínen1500 méterre saccoljuk a hágó szintjét, de utóbb kiderül, hogy 1810 volt. Második pihenőnk jó 200 méterre volt a határátkelőtől, de az emelkedő miatt ezt nem is sejtettük. A pecsétet nincs, úgy látszik sajnálják ránk a tintát, ellenben még kapaszkodhatunk két kilométert a valódi hágóig, a teherautók, és a tehenek között. 

Kamionok és tehenek a határon (Fotó: Őrsi Bálint)

Mikor felérünk szusszanunk egyet, és öltözködünk, na meg persze fényképezünk. Egyszer csak hallom, hogy kiáltoznak nekünk. Egy koszovói albán nagypapa volt, kérte, hogy fényképezzem le a mamával, meg a kecskével, aztán a feleségével is. Még a címét is megadta, hogy küldjem el a képet.

Koszovói albán család a határ menti hágóban (Fotó: Pap Gábor)
Hágó Montenegró és Koszovó határán (Fotó: Pap Gábor)

Elbúcsúzunk, és egy nagyon súlyos lejtő jött a 10 kilométerre fekvő belépőtetőpontig. Ha jól emlékszem 70 a csúcs némi ellenszélben, de a sok kanyar miatt gyakran kell fékezni.

Lejtő Pec felé (Fotó: Pap Gábor)

Szalagkorlát rongálása nélkül jutottunk be a szerpentinen Koszovóba. Gazdagabbak vagyunk egy egzotikus pecséttel. A Gyors gurulás folytatódik Pec határáig.

A hegygerincen húzódik a határ (Fotó: Pap Gábor)

Kezd időszerűvé válni a szállás kérdése, s miután sátrazásra alkalmas hely nem mutatkozik, megpróbálkozunk a motelekkel. A városon kívül 10 eurót kérnek egy főre, igaz igényes a szoba fürdő is jár hozzá, de mit csináljon az ember egy pusztában. Inkább a városba mengyünk, és találunk is egy kissé igénytelenebb, de számunkra tökéletesen megfelelő helyet a vasútállomás, és Bálint NOHAB-ja mellett.

Norvég mozdony, és átfestett osztrák vagonok az állomáson (Fotó: Őrsi Bálint)


Pec látképe a szállodából. Háttérben a Čakori-hágó (Fotó: Pap Gábor)

Tisztálkodás és mosás után aztán belevetettük magunkat az ország gasztronómiai tengerébe. A közeli étteremben ízletes hústálat rendelünk zöldségkörettel, majd az egészet lefojtottuk egy fél sárgadinnyével. A hosszú nap után nem volt gondunk az alvásra.

Vacsora (Fotó: Őrsi Bálint)