2010. november 22., hétfő

Balkán bicajtúra 2010.07.19. hétfő 6. nap

Balkán bicajtúra. Ötödik nap

Meglepetés a hegyen


Limi-Čakor nagyobb térképen való megjelenítése



Reggel borult az ég, és hűvös is az idő, de szerencsére csak a reggeli ködfelszakadás ijesztgetett minket. Talán jobb is, hogy szürkületben fürödtünk és mostunk, így nem láttuk, hogy milyen barnás a folyó színe. Remélem azért ez csak a hegyekben éjjel lehullott eső hatása…

Táborhely a Lim mellett (Fotó: Őrsi Bálint


Beraneig megszondázunk néhány helybelit átkelő ügyben. Angolul nem értenek, de lelkesen magyaráznak. Sokra nem jutunk velük. Mindegy, a városig biztosan el kell mennünk, ott majd megkérdezzük a rendőröket, azok biztos információforrás, aztán vagy irány a Čakori hágó, vagy a forgalmas hosszú alagutas úton Rožaje.

A tegnapi eső után ragyogó idő köszöntött ránk (Fotó: Pap Gábor)

A településen egy sikertelen vasútkeresést követően a rendőrökkel is felsülünk. Ők sem tudnak angolul, de valami olasz KFOR katonákról beszélnek, meg arról, hogy ők nem tudják van-e átkelés. Ez is több a semminél. Betízóraizunk burekból és úgy döntünk megpróbáljuk Čakort. Ha valóban olaszok vannak ott, csak meg lehet őket dumálni.

Lim völgye Andirejevica felé (Fotó: Pap Gábor)


Kőház (Fotó: Pap Gábor)

Andrijevica nem túl méretes településéig egyenletesen lehet haladni a folyó mentén. A városban -miközben én a bevásárlást intézem- Bálint megpróbálja lerázni Béla bá’-t, a félrészeg helyit, aki mindenkép vissza akar fordítani minket. Mentünk tovább, mert hitünkben két közlekedési tábla is megerősített. 

Eddig jók vagyunk! (Fotó: Őrsi Bálint)

Találkoztunk egy Cseh bringással is, de neki a Vermoshi-völgyben jelzett hibásan egy átkelőt a térképe, onnan tartott visszafelé. Murinótól rátérünk az egyenletes kedvező emelkedésű jó minőségű keskeny aszfaltcsíkunkra. Szép az idő, és szép a táj is. Forgalom gyakorlatilag nulla. 

Út Čakor felé (Fotó: Pap Gábor)

Velikán, az Isten háta mögött 2-vel elhelyezkedő településen (3-al a hágó van) egy kocsmaboltnál kiáltozásra leszek figyelmes. A helyiek kiabáltak nekünk, kérdezték merre megyünk, és ha már ott voltunk be is hívtak minket egy kis üdítőre, meg sütire. 

Csoportkép. A bal szélén álló lány Zorka (Fotó: Pap Gábor)

Nem terveztünk megállást, de mindig érdekesek az ilyen beszélgetések, hát elfogadtuk. Szerencsére Zorka a tulaj lánya tud angolul, így a nyelvi akadályok is egy csapásra elhárulnak. Ők úgy tudják, hogy a hágó le van zárva, és a határőrök mindenkit visszafordítanak. Mi szeretnénk mindenről a saját szemünkkel és fülünkkel meggyőződni, meg különben is már csak a szint fele van hátra, így a továbbmegyünk.

legelő a hágó felé (Fotó: Őrsi Bálint)

Az út kétharmadánál elfogyott az aszfalt, de a murvás úton is lehet haladni. Ötszáz méterrel a hágó előtt újra találkozunk a Sedloban megismert Lengyel autós társasággal. Ők is szóról szóra ugyan azokat az ellentmondásos információkat gyűjtötték be az átkelésről, az olasz KFOR alakulatról a montenegrói mindenkit visszafordító határőrökig. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk a határra, úgy talán hatásosabb. 

Érkezés a hágóba (Fotó: Őrsi Bálint)

Fent meg is láttuk a határőröket terepjárójukkal, és az is, hogy a Lengyelek továbbhajtanak autójukkal. Már majdnem feltekertük az eufóriaméterünket, amikor a közeg lehűtötte a kedélyeket. Elmondása szerint az utat 1999-ben felrobbantották, és aláaknázták. Semmilyen lehetőség nincs az átkelésre. olasz KFOR alakulat hetente egyszer jön föl ide helikopterrel egyeztetésre.
Mindent megpróbáltunk, de elbuktunk. Nem volt túl lelkesítő gondolt, hogy buktuk a napot, és holnap egy több mint 100 km-es kitérő vár ránk nem kevés szinttel. A kilátás viszont fantasztikus, a közeggel beszélgetve érdekes dolgokra derül fény, és készítünk vele, meg a Lengyel ismerősökkel egy közös fotót is.

Csoportkép a határőrrel, és lengyel ismerősökkel (Fotó: Pap Gábor)

Emlékmű (Fotó: Pap Gábor)

Mikor már nem nincs miről beszélgetni elindulunk vissza a kocsmabolt felé, hátha tudnak ajánlani sátorhelyet, vagy szállást. 

Délutáni fények (Fotó: Pap Gábor)

Velika (Fotó: Pap Gábor)

Ezzel kisebb bonyodalmat okoztunk nekik, mert azt hitték vannak igényeink. Pedig ha tudták volna… Jó pár perc gondolkodás után bezsuppolnak a nagyfater házába, amiben jelenleg senki nem lakik, annyira szegényes.

A nagypapa háza (Fotó: Pap Gábor)

Volt bent egy rekamié, egy lóca, és még 1-2 bútor. Nekünk ez maga a csúcs. Nehezen hiszik. 

Szoba a házban. Bálint nyerte a kanapét (Fotó: Pap Gábor)

Vacsorára kapunk finom főtt krumplit gomolyával, és savanyúsággal, Kicsit még beszélgetünk, de aztán Zorka ment Andrejevicába bulizni. 

Vacsora (Fotó: Őrsi Bálint)

Azért érdekes, hogy az emberek mindig másra vágynak, mint amiben élnek. A falusi városban lakni, a hegyen lakó síkon, és fordítva. Mi azért most élvezzük ezt a hegyi-falusi létet.


Balkán bicajtúra. Hatodik nap