2010. november 18., csütörtök

Balkán bicajtúra 2010. július 15. csütörtök 2. nap

Balkán bicajtúra első nap

Zötykölődés Golesig


Goles-Dobrun nagyobb térképen való megjelenítése

A belgrádi személyvonat meglepetésünkre pontosan elindul. Ez persze nem jelenti, azt, hogy pontosan is érkezik. Tudtunkkal nincs kerékpárszállításra lehetőség a Szerb vasúton, viszont a kalauz ad jegyet a bringákra. Alkudni is lehet. Igyekszünk minél kisebb helyet foglalni a peronon. A táskák és az első kerekem a fülkébe kerülnek, kormányomat elforgatjuk, úgy pókozzuk ki a bringákat az első vagon homlokátjárójához. Mindössze 10%-ot veszünk el.

Alig foglaltak helyet kerékpárjaink az átjáróban (Fotó: Pap Gábor)

Sokan szállnak fel a vonatra, megtelik a mi fülkénk is. Kb. 1 óra késéssel érjük el a főpályaudvar elhanyagolt épületét. Megvesszük életem első burekjét joghurttal, melyet még számos fog követni.

Mozdony a belgrádi pályaudvaron (Fotó: Pap Gábor)

Megnézzük a tárlóvágányon álló nosztalgia vagonokat, végül felfedezünk, egy gazdátlan szappant egy közcsapnál. Kapva kapunk az alkalmon, és az utazóközönség nagy örömére felsőtest-lábmosást rendezünk. Extraként a szivacsomat is bevetem. Nem számítottam rá, hogy ez után öt nap érlelés következik majd.
Ideje felszállni a montenegrói határig közlekedő személyvonatra. Új kalauzunk nem örül felhőtlenül kerékpárjainknak, de látva, hogy igyekszünk minél kevesebb gondot okozni megenyhül. Még jegyet sem kell váltanunk.

A vagonok lelakottak, de kényelmesek (Fotó: Pap Gábor)

Alaptalanok voltak előzetes félelmeink, az ukrán csöves-szatyor nem került bevetésére, csak a helyet foglalják.
Menetrendünk továbbra is tájékoztató jellegű. Már Belgrádon belül van 20 perc késésünk, mely nyolcvanegynéhány alagúttal, kb. ugyanennyi híddal, és néhány liter elvesztegetett nyállal (a táj miatt) odább jó 2 órára duzzad.

A Belgrád-Bar vonal egyik látványos része (Fotó: Pap Gábor)

Célpontunk a méltán híres és közkedvelt Goles, a Boszniai Szerb Köztársaságban, valahol az isten háta, és a nagy semmi között félúton. A pedál és a küllők jól összegabalyodtak, csak némi szerencsétlenkedés árán sikerül leszállni a megállóban.

Leszállás Golesben (Fotó: Őrsi Bálint)

Valószínűsítem, hogy a vasútvonal építése során gazdasági okokból racionalizálhatták annak idején a költségvetést, mert a megálló és a falu közé nem épült út, csak egy keskeny ösvény vezet le a meredek hegyoldalban, fedezve a napi adrenalin szükségletünket.

Innen jól látszik milyen meredek a domboldal (Fotó: Pap Gábor)

A völgyben már remek aszfaltút visz a 400 méterrel magasabban lévő hágóba. Jó bemelegítés ez a későbbiekre, bár valami kíméletesebbet is el tudtunk volna képzelni kezdésnek.
A táj felháborítóan szép, ezt fényképekkel is tudjuk bizonyítani. A hágóba épített templomnál kicsit megpihenünk, majd indulunk lefelé.

Kilátás a nyeregből (Fotó: Pap Gábor)

Ideje volna valamiféle sátorhelyet találni, de egyszerűen nem akad.

Sziklafalak Dobrun felé (Fotó: Pap Gábor)

A szürkületben még megnézzük a Kusturica film által híressé tett Mokra Gorai kisvasutat, majd egy rét szélén néhány ház szomszédságában lesátrazunk.

További képek
Emir Kusturicáról a Wikipedián
Az élet egy csoda c. filmről a Wikipedián (angol) (rendezte:Emil Kusturica) 
Bosznia-Hercegovináról a Wikipedián
Boszniai Szerb Köztársaságról a Wikipedián
Délszláv háborúról a Wikipedián