Kysucká stovka (Kiszucai százas)

Hatan verődtünk össze az év első százas túrájára: Vándorcsillag, Bubu, Rushboy, Tinca, Sétálósbácsi, és én. A rajtot megelőző napokban aktív levelezést folytattunk a főszervezővel, g**gle fordító segítségével. Ennek nyomán lett szállásunk, és útvonalleírásunk is.

Jó dolog a fordítósdi, mulatságos mondatok kerekedtek ki az útvonalleírásból :)

Kedvencem: „Mi sétálni a toll, amely tartott szarvasmarhák, lovak” Egy kis logikával azért könnyen el lehetett igazodni, ráadásul az angol változat sokkal jobb volt.

Bubumobil tele üzemmódban közlekedve jutott Kiszutcaúlyhelyre, míg én Győrből indulva, autóval kiváltva a rajkai átkelés bonyodalmait Oroszvártól tömegközlekedtem. Zsolnán feltűnt néhány erősen kirándulóra hasonlító egyén, akikkel aztán együtt toppantam be a Kiszutcai állomás restiébe. Gyorsan letudva a formaságokat Kofolamámorba süppedve vártam a többieket.

Rajt az állomás restijében

A rendezők negyed kilenc tájékában összegyűjtötték az indulókat (30fő) közös fénykép az állomás lépcsőjén, majd séta a célként és szállásként szolgáló családi házba. Nagytáskák lerak, és az indulók a szervezővel közösen végigtekintették az útvonalat a térképen. A családias hangulatra nem lehetett panasz! 9:10-et mutatott az óra mikor együtt útnak indultunk a város utcáin kelet felé.

Csoportkép

Néhány szót ejtenék a túra által érintett vidékről:

Papíron a Külső Északnyugati-Kárpátokban járunk, utunk során érintve a: Kiszucai-hegységet, Magas-Beszkideket, Jávornikot. A tájra egységesen jellemző a nem túl magas, de annál meredekebb csúcsok, a bükkel kevert fenyvesek (főleg luc), és a gyakori kaszálók, rétek. Főleg a Beszkidekben találkoztunk apró településekkel, melyek telis-tele voltak rönkházakkal, fából épült haranglábakkal.

Az első szakaszt jelzések híján közösen teljesítettük, többször bevárva a megfontoltabban haladókat. Hamar kikapaszkodtunk a településről, a Vreteň-ek nyergébe. Már azt is tudjuk mit keresett a leírásban: „A jobb oldalon egy kis orsó, balra nagyorsó”

Eddigre a nem túl erősen, de kitartóan hulló hó már komoly vastagságú lett. Gondolkodtunk is mi lesz, ha a továbbiakban is ilyen marad az intenzitás, de az időjárás nem akart megbüntetni bennünket, csak még szebbé varázsolta a tájat. A fehérségben kinyílt az éjszaka sötétje, és mi élveztük táj kontúrját háttérben az Kis-Fátrával.

Elérve a zöldet, szó nélkül feloszlott a csapat, mindenki felvette maga tempóját. Tinca, Sétálós, Rushboy és én együtt maradva folytattuk az első nagy kanyart. Horný Vadičov időről-időre feltűnt a völgyben, de csak 25 km-nél, az első ellenőrzőpontnál tettük tiszteletünket a sípályánál. Papíron némileg kicsúsztunk a nyitvatartási időből, de a késői rajt miatt ennek nem volt jelentősége, egyébként is csak hárman jártak előttünk. Jót falatoztunk a mákos, diós, és túrós kalácsokból, a töpörtyűs és zsíros kenyerekből, de a meleg tea jelentette a legtöbbet a barátságtalanul hideg időben.

Már ránk fért egy kis ellátmány, így újult erővel vághattunk neki a túra legmeredekebb emelkedőjének, a L'adonhora (jéghegy) oldalának. Nem telt bele sok idő és már senki sem panaszkodott a hidegre. Eleinte egy meredek völgyben kapaszkodtunk, majd kikepesztettünk a gerincre, és a hóban meg-megcsúszva értük el a 3x9-es csúcsot. Tiszteletünkre még a hold is kisütött a csúcson ezüst fénybe öltöztetve a tájat. E mellett már nem lehetett elmenni fénykép nélkül.

Éjjel a L'adonhorán 2.

A meredek csúszós emelkedőt hasonló jellegű lejtő váltotta, bár ez jóval rövidebb volt, csak az enyhén lejtő keskeny gerincre kellett lebajlódni. A gerinc végén már látszott Kiszutca, de mi huszáros jobbkanyarral a hegy árnyékában ismét keletnek vettük az irányt „Az út súlyosan megsérült erdészeti technológián”. Eleinte tolerálható volt a minőség, csak Klubina előtt kezdte kiverni bennünk a biztosítékot a széttrancsírozott út. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy elég monoton szakasz volt települések nélkül, ráadásul hajnalodott, amikor az emberek fokozottan csoffadás veszélyesek. Apróbb problémát okozott, hogy befagyott az ivózsák csöve a szigetelés ellenére, így a továbbiakban az ivás a tartály kupakjának lecsavarásával történt. Nem bántuk, hogy csak a végén világosodott ránk, elég elgyötört tarvágásos tájban volt részünk.

Klubinát valamikor hét tájékában értük el. 52km újabb ellenőrzőpont, és milyen jókor!

Reggelire értünk Klubinába (52km)

Az őrök lekváros ökörszemmel, kaláccsal, és meleg teával kedveskedtek, az útravalóul müzli szeletet, és energiaitalt adtak. Jól belakmároztunk. A kalács mindegyik formája nagy sikert aratott körünkben, jókedvvel vágtunk neki a legmagasabb csúcsnak, a szlovák-lengyel határon fekvő Nagy Račának.

Klubina feletti dombon

Jó 10 km hosszú egyenletes emelkedő várt ránk, a sípályáig jelzetlen utakon. Nagy örömünkre nem volt teljesen borult az idő, helyenként szép napsütéses téli tájban volt részünk.

Téli hangulat

Téli hangulat III.

Kilátás a sípályától (HDR)

 Fent a csúcson tartotta magát a köd, és elég hűvös is volt. Életemben először léptem át Lengyelországba.

Nagy Rača csúcsa alatt (B&W)

Kissé megpihentünk a menedékházba, és ittunk is egy jó forró teát. Bizony kezeink és lábaink erősen fáztak, nem vártuk a kilépést a házból.

Megpihentünk egy teára

Gyors ereszkedés keleti irányban gyakorlatilag Piláig, helyenként jó kilátással. Talpam kezdett felázni, most kezdett megbüntetni azért, hogy nem kentem hét közben.

Ereszkedés az Kysuca folyó völgyébe (B&W)

A völgyben várt ránk Slavo és a bezárt étterem. A falu másik étterme kissé lejjebb volt, mi pedig nem voltunk restek betértünk egy jó ebédre, időnk volt bőven.

Kb. egy óra nyammogással odébb ismét úton voltunk. Természetesen egy kellően meredek emelkedő gondoskodott a megfelelő temperálásról, de ez nem okozott gondot, főleg Daninak aki elég vékonyan öltözött, és még a kabátja cipzárja is tönkrement. A gerincen fenyvesek, legelők és apró gerendaházas falvacskák váltogatták egymást, mintha egy óriási skanzenben jártunk volna.

Rönkházak Kýčerában (B&W)

Kýčerai rönkház (B&W)

 A felhők mögé bújt napocska is tiszteletét tette ismét, jó fotótémát biztosítva. A vártnál jobb tempóban haladtunk, csak 90 km tájékában kellett lámpát kapcsolni.

Fenyők a délutáni fényekben II.

Délután a Kysucké Beskydyben II. (HDR)

Črchľa alatt (HDR-B&W)

Némileg nyomasztóan hatott, hogy a végén még meg kell másznunk majd a Tábor hegyet, de az aggodalom fölösleges volt, könnyedén feljutottunk, és megláttuk a város fényeit. A lefelét nem értékelte szegény talpam, de már közel volt a cél. Még néhány kanyar Kiszutcában, és 6:45 tájékán beértünk a családi házba. A szervezők nagyon megörültek nekünk, mi pedig elismerésünket fejeztük ki a pompás szervezésért és útvonalért.

A tisztálkodás élménye felülmúlhatatlan, ahogy a kapott kolbász és tea is. Megtudtuk, hogy Csilla 54km-ig bírta a hideget, így Bubu onnantól egyedül folytatta hosszúra nyúló útját. Már nem tudtuk megvárni ébren, erősebb volt nálunk a álmosság.

Mit írhatnék még zárásként, ha nem azt, hogy: Köszönjük az élményt!

További képek

A túra honlapja

Martin Drozd képei a túráról