2011. április 14., csütörtök

Gerinctúra a Besszádokban 2011. március 12. szombat, 2. nap


Medveď!


Besszádok 2.nap nagyobb térképen való megjelenítése
ól mutatkozott be új hálózsákom, a mínusz egy-két fokos időben. Mostantól bátrabban lehet bivakolni októbertől áprilisig, csak a derékalj kérdését kell megoldani, mert az bizony nem szigetelt tökéletesen. Még elment, de hidegebb talajon már felfáznék.
Táborhely a Ronyva mellett (Fotó: Őrsi Bálint)
Gyors pakolás, a reggelit a vonatra hagyjuk. Az állomás sincs messze, már benn áll motorvonatunk. Homonnán fél óra átszállásunk van a Meggyfalui buszra. A holtidőt Kofola vásárlásra fordítjuk, aztán becsúszik egy kis puncsszelet, meg kókusztekercs is, olyan jó áron kínálják. Egy vén Karosát fogunk ki, mely a Felsőregmeci járathoz hasonló tömöttségű. Járművünk különlegessége a Pr*ktiker támogatásával megvalósult, sofőrt az utasoktól elválasztó kertkapu.
Kertkapu (Fotó: Őrsi Bálint)
Ragyogó napsütés van, de szaporodnak a hófoltok, végül összefüggővé válik a hótakaró, pedig alig ötszáz méteren vagyunk. Igazi világ végi ruszin település Meggyfalu, alig ötven lakossal. Szól a zene a hangszórókból, egy-kért ember ballag az úton. A gerincre vezető sárga sáv elég kopott, és csak a faluban találunk jeleket, de a falusiak segítőkészek, elmagyarázzák merre menjünk.
Meggyfalu (Fotó: Pap Gábor)
Nincsenek nyomok a hóban, de még csak jelzés sem. Nem baj, a térkép szerint jó az irány, a gerinc egyébként is nehezen téveszthető el. Rövidesen már kaptatunk a bedőlt fás ösvényen. Egyszer csak medve nyomokra leszünk figyelmesek.
Nagymaci-kismaci (Fotó: Őrsi Bálint)
Nem tudni mennyire frissek, de sokáig elkísérnek minket. Ha egy mód van rá, nem szeretnénk közeli kapcsolatba bonyolódni vele. Felérve a gerincre előkerülnek a magyar-szlovák határról már olyannyira jól ismert határkövek.
Határkő (Fotó: Őrsi Bálint)
A hó mélysége és minősége változó, van ahol a kemény tetején lehet járni, de van ahol derékig is beszakadunk. Általában mezőkön rosszabb a helyzet. Illendő lett volna hótalpat beszerezni a túrára, vagy legalább botot, de egyikünknél sincs. Türelmesen morzsoljuk a távolságot, átlagsebességünk megálásokkal olyan 2,5 km/h. Napi terv 26 km, tehát ki fogjuk használni a teljes világosságot. A táj hasonló képet mutat, mint itthon középhegységeink, a magasság is 700-1000 méter között változik.
Bükkös gerincen (Fotó: Pap Gábor)
A gerinc folyamatosan hullámozva emelkedik (napi 1400-1500 szint összejön naponta), a csúcs 1300 tájékán lesz majd. Egyenlőre kevés a kilátást adó rét, csak a lomb nélküli erdőnek köszönhetjük, hogy látjuk a környező vonulatokat. Alig párszáz métert megyünk a gerincen, mikor találkoztunk az elveszett sárga sávval. Teljesen máshol jött fel, mint ahogy a térkép mutatta, de nyomok itt sem voltak. Néhány óra elteltével két szlovák terepsíezővel futunk össze. Szavaikból azt hámozzuk ki, hogy láttak medvét. Ez kissé nyugtalanító, de valószínűleg csak a hatalmas lábnyomokra gondoltak, amit hamarosan meg is találunk.
Túrasíelők (Fotó: Pap Gábor)
Nem akarnánk találkozni vele (Fotó: Őrsi Bálint)
Reméltük, hogy a síelők nyomában valamivel könnyebb lesz a haladás, de nem volt észrevehető a különbség. Délben megállunk ebédelni. Bálint beüzemeli gázfőzőjét egy tea erejéig. Jólesik a meleg folyadék, mikor lábunk állandóan a hideg hóban áll. Jó ötlet volt a sűrített tej is, már régen ettem.
Wierch nad Lažem alatt (Fotó: Pap Gábor)

Gmyszów Wierch (Fotó: Pap Gábor)

Visszatekintés a völgy felé (Fotó: Őrsi Bálint)

Jól esett a tea ebédkor (Fotó: Pap Gábor)
Balnica felé teljesen váratlanul nyomok jelennek meg a hóban, köztük hótalpé is. Nem tudni miért addig jöttek ameddig, semmi látnivaló nem volt fordulópontjukon. A gerinc hosszú ereszkedésbe kezd, egészen a kisvasút állomásáig. Nyáron forgalmas lehet a hely, több kép is van az interneten hosszú szerelvénnyel, emberekkel. Most csak egy kutya sétáltatóval találkozunk.
Nyomok (Fotó: Pap Gábor)

Váltó Balnicán (Fotó: Őrsi Bálint)

Balnicai kisvasút (Fotó: Pap Gábor)
Rövid ideig követjük a vasút nyomvonalát. Megállapítjuk, hogy mintha nagyvasutiak lennének a sinszálak (nem nyomtáv, az 750mm) nem olyan kis filigrán keresztmetszetűek, mint itthon szoktak lenni. Keresztezünk egy patakot is, úgyhogy gyorsan feltöltjük apadó víztartalékainkat. Térkép alapján várható még 1-2 további patak, esetleg forrás is, de okultunk a kerékpáros pihenő esetéből. Igazunk lett, nem volt más víznyerési lehetőség, max hóolvasztás. Már erősen lefelé hajlanak a nap sugarai mikor nekikezdünk utolsó emelkedőnknek, a Černiny megmászásának. Naplementére fenn vagyunk.
Naplemente a Černinyn (Fotó: Pap Gábor)
Ez volt a napi minimum terv. Volt olyan ötlet is talonban, hogy rossz időben a 10 km-re lévő Ruské-nyergi esőházban alszunk, de az még négy óra lenne sötétben, kilátás nélkül. Különben a szelet leszámítva szép idő van, úgyhogy nekiállunk figyelni az alkalmas helyeket az északi oldalon (ez volt a szélcsendes). Jó kilométerrel odább egy réten meglátunk egy alkalmasnak tűnő magányos fenyőt. Letapossuk alatta a havat, gyűjtünk fenyő ágakat, és már kész is a kényelmes jól szigetelt fekhely.
Készül a táborhely (Fotó: Pap Gábor)

Nem fáztunk alulról (Fotó: Pap Gábor)
Egy szépséghibája azért volt a helynek, az enyhe idő miatt a fáról csepegett ránk a víz kissé áztatva a zsákokat, hiába terítettünk magunka esőkabátot, nem volt tökéletes a védelem. Mindegy, megmelegítjük a páncélost, aztán már nyolc felé alszunk, hogy háromnegyed négykor fel tudjunk kelni. Fél hatkor már lámpa nélkül lehet gyalogolni. Rövidek a nappalok, minden percet ki kell használni.

Linkek: