Bicaj túra 2011 4. nap Batlava-Gurez nagyobb térképen való megjelenítése
Indulás után röviddel erős kaptatón vánszorgunk a gerinc felé, helyenként tolva a bringákat. Fent váratlan aszfaltút fogad minket, meg egy új építésű dzsámi (sok új épült szerte az országban). Távolabbról úgy tűnik a semmi közepén áll az imaház, de ahogy feljebb kapaszkodunk, előkerülnek a házak.
A hosszan elnyúló gerincről szép kilátás nyílik nyugat felé a Kopaonik 1500 métert is meghaladó csúcsai zárjak le a látóhatárt.
 |
| 4. nap Távolban a Kopaonik (Fotó: Őrsi Bálint) |
Északon a Radan-hegység, melyet tegnap szeltünk át, keletre –amerre tartunk- és délre pedig a Koznica és a Goljak. Mai hegységünk kellemes kis dombságnak néz ki, hiába 1000-1200 méter körüliek a csúcsok, a völgyek, és maga Rigómező síksága is viszonylag magasan fekszik.
 |
| 4. nap Mint egy dombság (Fotó: Pap Gábor) |
Az aszfalt olyan hirtelen ér véget, ahogy elkezdődött, de az út tűrhető marad. Állatokat hajtanak ki a legelőre, színesítve a képet. Néhány dombbal odébb azt vesszük észre, hogy az út kiszélesedik, félkész vízelvezetők, szegélyek jelennek meg. Ezt bizony építik. Hamarosan munkásokkal, aszfaltozókkal is találkozunk. Nem egészen értem, a térkép nem is jelöli az utat. Hamarosan egy üdítőüzemet mellőzünk el a semmi közepén. Felérve a főút előtti utolsó dombra katonai megfigyelő tornyot veszünk észre. A tehénlepényekből ítélve nincs elaknásítva a környék, úgyhogy beóvakodunk, és fölmászunk. Szép a kilátás, látjuk Pristina egy részét, és a város szmogfelhőjét.
 |
| 4. nap Elhagyott katonai őrtorony (Fotó: Pap Gábor) |
Rövid ideig főútra térve ereszkedünk a völgybe, hogy aztán egy olyan mellékútra térjünk, melyet részben nem is jelez a térkép, de GE-n látszik, hogy létezik. A főút remek minőségű, lehet döngetni, a mellékút, meg még azt is felülmúlja talán, leszámítva egy csúnya suvadást, és egy falut, ahol egy 200 méteres szakasz nincs leaszfaltozva. A miértre senki ne várjon értelmes magyarázatot. A kétnyelvű (albán, szerb) táblákon a szerb felirat általában kékkel le van fújva, még ott is, ahol teljesen azonosan az írás… Mramos után újra főúton tekerünk, de ezen sem vészes a forgalom. Egy kisebb hágó felé térünk le újra. Kopaszak a hegyek errefelé, egy-két mementó arra utal, hogy bányák vannak/voltak a környéken. A hágóban bemenekülünk egy kis erdőfoltba tízóraizni. Annyi a hangya, hogy nem lehet leülni. Könnyed ereszkedés után erős emelkedőt kapunk a jó esztétikai érzékkel elhelyezett várig. De most tényleg mintha egy fantasy, vagy kalandregény lapjai elevenedtek volna meg. A kopasz kiemelkedő hegy tetején már messziről jól látható.
 |
| 4. nap Novo Brdo vára (Fotó: Pap Gábor) |
Mivel Wikipedián csak angolul találtam bejegyzést, ezért pár szóban összefoglalom a vár történetét. A név szerb eredetű, új dombot/halmot jelent. A kialudt vulkáni kúpon épült vár legrégibb írásos említése 1326-ból való. Vladislav Középkori Bolgár író itt született 1410-1415 között. A külső gyűrű alakban épült várfal fennmaradt bástyáin a szürkés kőbe vörös kőből kereszt alakú berakások láthatóak. Fontos része volt a Szerb birodalomnak, a 15. században 6-7000 lakos élt itt. A környéken arany, ezüst, és vasbányák, kohók voltak. Novo Brdo volt az utolsó erődítés, mely az első török hadjáratban kitartott, 1441-ben esett el, majd 1443-ban egy szerződés értelmében visszakerült a szerbekhez. 1455-ben foglalták el végleg a törökök.
Távolról úgy tűnt komolyan rákészültek a turisták fogadására, aszfaltút, irányítótábla, majd közeledve a várhoz díszburkolatos út. Gyanakodtunk, hogy belépti díj lesz, de mikor felértünk, a piciny faluba látjuk, hogy tévedtünk. Egy elaggott esőbeállón, és információs táblán kívül nem volt semmi, csak buja növényzet. A gyengén kitaposott ösvényen felballagunk az egykor impozáns méretű erődbe. Délidő lévén elég kemények a fények, nem éppen fényképezésre való. Körülöttünk a reggel már felsorolt hegységek vonulatai -jobbára kopasz, füves csúcsok- északra egy jókora bánya, ami talán bezárt, mert a csillesorát -ami közvetlen a vár mellett haladt el- már elbontották. Látogató alig-alig. Megkapó a bástyákon vörös kövekből kirakott kereszt, bár szerintem ez nem a külső fal volt, inkább a fellegvár fala, mert kijjebb is vannak töredékeket.
 |
| 4. nap A belső vár falmaradványai (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 4. nap Kereszt a falban (Fotó: Pap Gábor) |
Visszatérünk a bringákhoz, és egy darabig arra gurulunk, amerre jöttünk, aztán egy kis átkötés kedvéért letérünk az aszfaltról helyenként alig létező földutakra. Így tudjuk meg azt, hogy mindent lehet reciklálni, még szélerőműveket is. Igaz még csak a földön hevert kettő szétszerelve, de komolynak tűnt a szándék.
 |
| 4. nap Reciklálásra váró szélerőművek (Fotó: Őrsi Bálint) |
Pár kilométernyi halovány szekérút után egy skanzenszerű faluba érünk. A déli verőfény, és a száraz, poros idő sokat ront a készített képeken, de igazán idilli lehet a hely kiadós eső után, mikor kitisztul a levegő, és felfrissülnek a növények. Elérve az átkötés célját, az aszfaltutat, megpihenünk a kocsmánál néhány traktor, és traktorista társaságában. Ez éppen egy szerb falu. Megint kólát iszunk, és egy zacskó hülyeséget eszünk, már kezd sok lenni, de Gjilan még messzi van, kell az erő odáig. Ott majd eszünk meleget. A boltban egyébként lehet magyar termékeket is kapni. A Vénusz olaj rendben van, de kinek jutott eszébe Tolle trappistát idehozni?
 |
| 4. nap Déli pihenőn traktor és ember (Fotó: Pap Gábor) |
Nincs árnyék az úton, de jó a burkolat, meglepően hamar a hágóban vagyunk, onnan meg rettenetes sebességű ereszkedést hajtunk végre gyakorlatilag a városig. Ez részben jó, részben rossz. Időt spórolunk, de még tele vagyunk. Ugrott a meleg kaja. Megjelennek a számunkra oly kedves kócos villanyoszlopok.
 |
| 4. nap Kócos villanyoszlop (Fotó: Pap Gábor) |
Maga a település modern, de a belvárosban van egy szépen gondozott árnyas sétány padokkal, asztalokkal. Rengetegen vannak, sokan sakkoznak. Veszünk kenyeret és joghurtot, mielőtt leülnénk. Azt nem tudtam, hogy a pékségben berettát is árulnak, ráadásul ingyen. A mögöttem érkezőnek a pult alól adtak egyet...
 |
| 4. nap Sakkozó férfiak (Fotó: Pap Gábor) |
Elindulunk a forgalmas főúton. Egy kékvillogós szirénázó autó oda-vissza megelőz minket. Villogója, és az autó kinézet alapján nem vagyok biztos benne, hogy nem önjelölt az illető. Egy újabb átkötés vár ránk, aminek megtalálása nem is olyan egyszerű. Egy út széli árustól tájékozódunk, aki megkérdezi: Are you tourist in Kosovo? Bringával és csomagokkal mik lehetnénk még?
A mellékút kellemes aszfaltos, de Bálintnak még van 1-2 trükk a tarsolyába. Olyan földutakra térünk, amik gyakorlatilag nem léteznek.
 |
| 4. nap Az aknaveszély miatt ne térjenek le az épített utakról! (Fotó: Pap Gábor) |
Egy idő után már tehéncsapáson haladunk a fák között, majd feltűnik az áhított aszfaltút a láthatáron. Kihasználva az utolsó bokros részt megállok technikai szünetre. Hallom, hogy bringám eldől, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz a végszó a kitámasztómnak. Lenyűgöző, hogy kifelé 90 fokban elgörbült a fém tartója. Kuka az egész. Kár érte, olyan jól sikerül a javítás otthon.
Kiérve az aszfaltra, Kaçanik határáig tekerünk. Fontos vasútlesési pont, ez a Macedóniába vezető fővonal. Bálint megnézi a menetrendet, és teljesen elvarázsolódik, nemsokára jön a freedom movement train. 0,5 euróért bárhonnan bárhová eljuthatsz vele. A megálló nem alkalmas fényképezésre, áttekerünk a közeli állomásra. Itt még nagyobb szerencse éri, Bent áll egy Kennedy vontatta szerelvény. Beszélünk a vasutasokkal, és mondják, ellenvonatra vár. Bálint már a mennyekben jár. Mikor meghalljuk a kürtöt, kimegyünk a bejárati jelzőhöz, és látjuk ám, hogy a legújabb mozdonya az a Koszovói Vasutaknak. Ez volt Bálintnak a Nirvána. A freedom movement train ugyan csak egy motorvonat, és nem Nohab, de a boldogságot már senki nem ronthatja el.
 |
| 4. nap A Koszovói Vasúttársaság legújabb büszkesége (Fotó: Pap Gábor) |
Tekintettel arra, hogy a vasút menti patak szennyvízszagú, Bálint megkérdezi mosakodhatunk-e az állomás előtti slagból. Lehet, úgyhogy azonmód egy szál alsógatyában nekilátunk a dolognak a tehervonat mellett. Elégedetten indulunk vissza, szemünkkel alkalmas táborhelyet keresve. A vasút melletti kis rét személyében meg is leljük, amit kerestünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése