Prizren
Éjjel legmélyebb álmomból arra riadok, hogy a vonat vadul dudál, és bevilágítja a sátort. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy a a síneken alszok. Nem, nem ijedtem meg…
Reggel minden csendes. Nyoma sincs a faluból este idehallatszó hangos zenének.
A láthatárt a Saar-fennsík keleti szélét jelző Ljuboten uralja.
 |
| 5. nap Luboten (Fotó: Pap Gábor) |
Végre betérünk egy kicsit a komolyabb hegyek közé, ha jók vagyunk, még mászás is lesz. A hágó felé vezető völgynek alpesi hangulata van, turistásabbnak is néz ki, mint ahol eddig jártunk. Tekerünk fölfelé a változó meredekségű, de jobbára kellemesen tekerhető emelkedőn elmellőzve néhány UCK-s emlékművet.
 |
| 5. nap Albán emlékmű (Fotó: Pap Gábor) |
Számolgatom magamban, hogy ha így haladunk, akkor a hágóba hamarabb érünk a tervhez képest, mikor Bálintnak hirtelen elszakad a lánca. Ennyit az időelőnyről. Elbattyogunk a közeli benzinkútig szerelni. Új a lánc, nem szabadna ilyen terhelésnél szakadnia, talán én hibáztam a vonaton. A benzinkutasok kézmosószert is adnak, hogy lemossam az olajt.
 |
| 5. nap Láncszerelés (Fotó: Őrsi Bálint) |
Egy órával később indulunk tovább. Szerb települések és emlékművek tűnnek fel, errefelé szigetszerűen ők élnek. Brezovicában megállunk pihenni. Eleinte mosolygunk a felvonó látványán, de ez nem vicc, valódi síközpont üzemel a hegyen 5 székes, és 5 csákányos felvonóval, 16km-nyi pályával, FIS minősítésű szlalom, és lesiklópályával. Kár, hogy Koszovó szó hallatán az emberek többsége lemond a látogatásról. Vajon mikor lesz ez az ország kívánatos turistacélpont, ha Bosznia is még nyögi a háború terhét?
A falu felett erdők és kaszálórétek váltják egymást.
 |
| Kaszálórétek mentén, háttérben a Saar-fennsík csúcsai (Fotó: Pap Gábor) |
A kaszálókon idős emberek fiatalokat megszégyenítő mennyiségű szénát mozgatnak meg. Egy pataknál megállunk szusszanni és fényképezni. Az itt sütögető társaság meghív minket egy kis grillkolbászra. A következő réten a forrásnál rengeteg piknikezőbe botlunk. Látszik, hogy vasárnap van. Nincsenek illúzióink a hágóval kapcsolatban, és valóban sokan vannak. Büfések, gagyiárusok, körhinta, zene, mindez 1500 méteren. Mászni már nincs idő, a szembe lévő hegyoldalra pedig nem vezet út. Följebb megyünk a füves domboldalon megenni a sárgadinnyét, és nézelődünk. Elszomorító a szemét mennyisége. A hágó után találkozunk egy kukából legelő bocival, csengővel a nyakában… Ez is az újrahasznosítás egy módja. Lehet egyből zacskós tejet fejnek belőle.
 |
| 5. nap Pihenő a hágóban (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 5. nap Reciklál a boci (Fotó: Őrsi Bálint) |
Kemények a fények, nem készülnek igazán szép képek, pedig a táj adná magát. Már azt hisszük, hogy beérünk Prizrenbe, mikor a völgy összeszűkül, és egy szikla-szoroson vetet át az út, melynek alsó végén vár is áll.
 |
| 5. nap Nem gondoltuk, hogy a város előtt még ilyen vár ránk (Fotó: Őrsi Bálint) |
A folyó menti belváros felé kanyarodunk. Egy olcsóbb étteremben bőségesen megebédelünk, és otthagyjuk a bringákat, míg szétnézünk. A belváros belső része igényesen fel van újítva, de néhány lépéssel odébb már romos, szétlőtt, kiégett, szögesdróttal körülvett házak is vannak. Kísért a közelmúlt. A várhoz nemrég kiépített díszburkolatos út vezet közvilágítással, az út szélén jókora gazzal. Maga a vár nem nagy szám, de a kilátás pompás. Egyik oldalról a Saar-fennsík tornyosul fölénk. Másik irányból Rigómező magasan fekvő síksága, alattunk a város.
 |
| 5. nap Prizren belvárosa (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 5. nap Kísért a múlt (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 5. nap Romba dőlt ház (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 5. nap Úton a várba (Fotó: Pap Gábor) |
Idővel elég jól állunk, ma átlépünk Albániába. Mielőtt még ezt megtennénk, megkeressük a bezárt vasútállomást. A sínek némileg kilátszanak a porból, az aluljáró bejárata is megvan, és az állomásépület is. Kifelé menet egy bevásárlóközpontba botlunk (U.S. Shopping), nem lehet kihagyni. 20 év múlva mindennapos lesz, most még kuriózum. Találkozunk 200 méternyi kerékpárúttal.
A határ felé meglehetősen nagy a forgalom. Vágyakozva nézünk a fennsík szélét jelző hegyek felé, milyen jó lett volna, szétnézni ott, és a vagány átkelőn Macedóniába lépni de, átkelő nincs. Van egy kis bizonytalanság a Kukësi határátlépéssel kapcsolatban is, albán oldalon a határig ér az autópálya. Nem valószínű, hogy van másik út is, de beengednek így?
Az átkelőnél a tengerpartról hazatartó autók kilométeres sorban állnak, hatalmas a szemét, és a bűz. A határőrök nem sokat törődnek velünk.
 |
| 5. nap Határátlépő Albániába. Szembe az autó sok, itt a szemét (Fotó: Pap Gábor) |
Tekerünk az autópályán az alkonyatban, és keresünk egy alkalmas helyet, ahol lejuthatunk tőlünk jobbra lévő a Kukësi-tóhoz. A második lehajtó elvisz minket a meredek és szemetes partig. Letesszük a cuccokat fürdünk és mosunk, közben feltűnik egy csendesen evező csónak Koszovó felől.
 |
| 5. nap Meredek a part, és elég szemetes a víz, de tisztábbak lettünk (Fotó: Őrsi Bálint) |
Mikor felkapaszkodunk a laposabb füves-bokros részre, két embert látunk dohányozni egy furgonnal. Kezd összeállni kép. Megkérdezzük őket, hogy nem baj, ha a környéken alszunk. Csak albánul értenek, de azt mondják nem. Kb. 200 méterre egy alkalmas helyen elkezdünk lepakolni, mikor egyikük jön, hogy bárhol alhatunk, de legalább 1 km-re innen. Nem akarunk balhét a csempészekkel, gyorsan fölpakolunk és megyünk az autópálya felé. Jóval odább letérünk egy lerágott legelőre és beljebb, néhány bokor takarásában verünk sátrat. Vacsora után a sötétben épp teregetünk a holdfényben, mikor látjuk a furgont lámpa nélkül fölfelé araszolni.
További képek
Brezovicai síparadicsom honlapja
"Bicaj" túra 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése