"Bicaj" túra 9. nap; Stebleve-Berat nagyobb térképen való megjelenítése
Hosszú ereszkedéssel indítjuk a napot eleinte elég ócska úton, aztán megint útépítésbe botlunk. Nem hiszem, hogy véletlenül sikerült olyan útvonalat kijelölni, ahol úton-útfélen építkezések zajlanak. Megvannak az elmaradhatatlan kisbuszok is, reggel lévén még a legeldugottabb falvak felől is érkeznek járatok. Gyakorlatilag piaci alapú a tömegközlekedés.
 |
| 9. nap Sziklafal a völgyben (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 9. nap Már ezen az elhagyatott helyen is építik az utat! (Fotó: Pap Gábor) |
Librazhdba érve, már farkaséhesek vagyunk, de burek előtt még megnézzük az állomást. Vonat sehol, napi egy pár jár, egyedül egy romos teherkocsi tengődik az egyik vágányon. Az állomás rendben van pár gyanús alakot leszámítva.
A korzó modern házakkal szegélyezett, sok szót nem érdemel, a burek viszont csak 60 Ft-nak megfelelő buznyák. Be is falunk hármat. A paradicsomos-hagymás viszi el a pálmát. Evés közben találkozunk egy mandulaszemű sráccal, aki beszél angolul. Azt hittük eltévedt turista, de nem, két éve itt él. Ez is egyfajta perverzió. Azon ritka alkalmak egyike következik, amikor a jobbik fajtából való főúton tekerünk. Összességében végig lejt, jó sebességgel lehet haladni az eleinte meredek hegyoldalakkal határolt, de lassacskán kinyíló völgyben.
 |
| 9. nap Vasúti híd Librazhd közelében (Fotó: Pap Gábor) |
Kell is, az átlagosnál több a mai táv, és Beratban még szállást is kell szerezni. Bálint készül a vonatlesésre, végül a Tirana felé átkötő út aluljárójánál kerítünk rá sort. Egy dízelmozdonyból, és két alaposan megdobált halberstadti vagonból áll a szerelvény.
 |
| 9. nap A napi egy pár vonat egyik fele (Fotó: Őrsi Bálint) |
Hamarosan már Elbasan aszfaltját tapossuk. A bevezető úton feltűnik egy kerékpárokat is árusító bolt. Próbálunk láncolajat venni, mert készleteink a poros utak miatt erősen fogyatkoznak, de csak indokolatlanul nagy mennyiséget lehetne beszerezni. A bringát árusító boltból már következik, hogy kerékpárosok is vannak. A város egyébként egészen nagy és rendezett. A díszburkolatos főút pálmáival kicsit olyan hangulatot áraszt, mint egy banán köztársaság fővárosa. Hamarosan elérjük a várat, ami útikönyvünk szerint nem túl izgalmas, ma is lakott, de kevés az eredeti épület benne. Ez igaz, nem is időzünk sokat, inkább vásárlunk, és megkeressük az állomást.
 |
| 9. nap Elbasan (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 9. nap Várfal Elbasanban (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 9. nap A vár egyik bejárata bástyával (Fotó: Pap Gábor) |
Pénztár itt sincs nyitva, Bálint nagy bánatára. Némi kerülő árán sikerül bejutni a peronokhoz. A tárolóvágányon két viharvert egykor az Olasz Államvasutak sorait gyarapító vagon árválkodik.
 |
| 9. nap Használatban lévő régi olasz kocsik (Fotó: Pap Gábor) |
Épp csak elkezdünk fényképezni, mikor megjelenik egy biztonsági őr. Vigyáznak arra amijük van. A könnyű oldalon távozunk megcsodálva egy vasutas témájú falfestményt. A vasúti átkelő környéke már nem banán köztársaságos, inkább Bombayos.
Kerülendő a főutat Cërrikig földutas átkötést tervezett Bálint, de nem leljük a letérés. Nem baj, a főút kicsit hosszabb, de csendes. A városban elmellőzünk valami romos erőművet, és az ilyen esetekben jelentősen megszaporodó bunkereket, majd a következő faluban letérünk az aszfaltról az Albán-alföldre, a karszttavak vidékére.
 |
| 9. nap Az Albán alföld (Fotó: Pap Gábor) |
Ha a képeket megnézi valaki azt látja, hogy ez az alföld elég dimbes-dombos, viszont alig 50-150 méterrel vagyunk a tengerszint felett, ezért az alföld kifejezés. A mélyben, vagy nem is olyan mélyen karsztos az alapkőzet, amiben több lefolyás nélküli tó alakult ki. Erdő alig-alig, annál több öntözött szántó. Ez volt talán a legmelegebb napunk, gyorsan fogyott a kulacs tartalma. Sajnálatos módon kocsmákat vendéglők váltották ennek megfelelő árszínvonallal. Az egyetlen bolt, ahol megálltunk hűsölni délidő lévén zárva. A közeli intézményből arany áron hozok innivalót, aztán feltöltekeztünk a közeli kútból. A helyiek pihenő közben megkérdezik, hogy nappal tekerünk, vagy éjszaka? Nekik az éjszaka kézenfekvőbb.
A Devoll-völgyéből egy frappáns meredek emelkedővel kapaszkodunk ki. Ehhez igazán értenek. Most már Sokoró jellegű dombok között tapossuk a pedált, megjelenik némi erdő is, kellemes árnyékot tartva fölénk.
 |
| 9. nap A karszttavak egyike (Fotó: Pap Gábor) |
Leereszkedve a dombról egy vízkivételi duzzasztóba botlunk, majd hamarosan feltűnik a Kuçovë széli olajmező is.
 |
| 9. nap Öntözési célú duzzasztómű (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 9. nap Olajkút Kuçovë határában (Fotó: Pap Gábor) |
Már nem működik, csak egy rakás rozsdás torony és szivattyú roncsa égtelenkedik a paradicsomágyások, és melegházak között némi olajszaggal. A várost egyébként csak 1991 óta hívják így, előtte Stalin volt. Igazi lepattant ipari város. Az egyik oldalon a már említett olajmező, a másikon romos erőmű, és az Albán Légierő központi repülőtere. A kettő között kopott kockaházak, szépen karbantartott oldtimer buszok.
 |
| 9. nap Buszmegálló Kuçovëban (Fotó: Pap Gábor) |
Megdinnyézünk a külvárosban, aztán célba vesszük a nap utolsó flúgos átkötését, az autóstérkép által is jelzett földutat, ami keresztülvisz a katonai reptér kifutóján. Nekem nagyon megmozgatta a fantáziámat az Albán Légierő, olyan perverzül hangzik, hogy egy ilyen szegény ország harci gépeket üzemeltessen. Wikipedián utánanéztem, és jó volt a sejtésem, a légierő inkább csak nevében létezik. 2005 óta nem repülnek harci gépek, csak helikopterek, igaz előtte is az ötvenes években kifejlesztett Mig15-17, illetve azok kínai koppintását repülték. A légierő története az újkori albán történelem hű lenyomata. Aki bővebbet akar, annak lent belinkelem a bejegyzést, érdekes.
A keresztezésnél semmi nincs, drótkerítéssel elkerített széles betonfelületen gurulunk át. A távolban megcsillan néhány gép alumínium borítása, ennyi. a helyiek üzemszerűen használják az utat.
 |
| 9. nap A katonai repülőtér gurulóútja, hátul a tárolóbunkerekkel. Albániában 2005 óta nincs üzemelő vadászgép (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 9. nap Ezt az utat jelölte az autóstérkép (Fotó: Őrsi Bálint) |
A másik kifutónál Bálint gondolkodik, hogy bemenjen-e a düledező szögesdrótokon keresztül fényképezni, de letesz róla. Szerencsére, mert kisvártatva megjelennek az őrök is. Beratig hátralévő 10 km-t hamar bedaráljuk. A belváros közelében keresünk szállást, könyveink alapján. A felújított SzOT-üdülő kinézetű Hotel Gegajban találunk kétágyas légkondis szobát. A 30 eurós árat Bálint jól lealkudja 24-re. Lett volna egy öreg bringás szállásadó is, de már megegyeztünk mire leszólít. A szoba kicsi, de rendes. Zuhanyzunk, mosunk, és még alkonyatkor elindulunk a városba. A korzón épp beindult az élet. Errefelé is az a szokás, hogy 7-8 felé, mikor már kellemesebb az idő előbújnak az emberek, és megelevenedik a város.
 |
| 9. nap Berat alkonyatkor (Fotó: Pap Gábor) |
Lefényképezzük a hídról az óvárost, és beülünk vacsorázni. Bálint javaslatára kipróbáljuk a Tirana sört, ami elég hamar beüt. Minek iszik az, aki nem bírja... Még jó, hogy az étel korrigál. A bőséges vacsorát sült kukoricával folytjuk bámulva az autós felvonulást. Visszatérve a szállodába mély álomba zuhanunk.
További képek
Elbasanról a Wikipedián
Albán légierőről a Wikipedián
Beratról aWikipedián
"Bicaj" túra 10. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése