2012. június 22., péntek

Alacsony-Beszkidek 2012 március 17. negyedik nap

Alacsony-Beszkidek harmadik nap



Alacsony Beszkidek 2012. 03. 17 negyedik nap nagyobb térképen való megjelenítése




Szokásos készülődés után hajnalhasadtakor kelünk útra. Az útviszonyok annyiban változtak, hogy éjjel némileg megfagyott a hó teteje. Most teljesen ötletszerűen szakad be a rálépő alatt. A biztos beszakadás nekem jobban bejön. 
A napfelkelte a tisztáson ért minket (Fotó: Pap Gábor)


Csendben topogunk Kamien csúcsa felé, közben van idő magunkban elemezni a hó minőségét és az alkalmazott járásmódot:

Hó osztályzás:
Kásás hó: belelépve addig süllyedünk, míg az annyira össze nem tömörödik, hogy elbírja a versenyzőt. Ez a mélység bokától derékig terjed, nagy átlagban lábszár- középig. Ennek egyik alváltozata, mikor az előttünk haladó nyomába lépve a letaposott hó további tömörödés mellett döntve liftezik a rálépővel.N
Kissé fagyott tetejű hó: Nagyon utáltam. Leggyakrabban a reggeli órákban fordul elő. Az esti hidegben megfagy a felső olvadt réteg, de nem annyira, hogy elbírja a rálépőt, hanem valahol a lépés felénél beszakadt alatta. Mintha egy lépcsőfokra lépve valahol félúton lesüllyedne az. Ilyen esetben érdemes az elől haladónak csapnia a talpát-sarkát beszakítandó a tetőt. Ennek örült is a talp a 3. napon már. Még lehet cifrázni a kásás hónál leírt, úgy döntök tovább tömörödök jelenséggel.
Közepesen fagyott tetejű hó: Kiszámíthatatlan időközönként szakad be, nem csak az elől haladó, de a mögötte érkezők alatt is. Ahogy a hó kedve és teherbírása tartja. Ezen úgy-ahogy lehet haladni. Főleg olyan helyen fordul elő, ahol korábban motoros szánnal, túrasível, vagy hótalppal jártak már.
Fagyott hó: Ez a legjobb. Úgy lehetett járni rajta, mintha aszfalton mennénk. Persze eleinte csoszogsz rajta, mint egy zombi, mert mindig ott lebegett a beszakadás veszélye.

A járás:
Más taktikát követett az ember élen, mint a második/harmadik hullámban haladva. Aki elől megy, az a hó minőségéhez igazodva váltogatja taktikát, az utána jövők, pedig igyekeznek követni az első lépteit. Nem mindig egyszerű, az emberek lépéstávja más és az élen haladó egyensúlyvesztésnél kissé kacsázós a követendő lépés, tehát időnként a hátrébb haladó új nyomot alapít. 10 fő esetén már folyamatos nyom alakulhatott volna ki.
Kásás hó: Az első magas térdemeléssel, nagy léptekkel közlekedik (általában eleve mélyre süllyed). Ebben Bálint messze hatékonyabb nálam, én jellemzően aprókat lépek, de szaporábban és ez itt nem jó. A követők, ha tudtak nyomba lépnek, vagy magasabb hó esetén fél talpnyival előbb teszik le a lábukat , hogy a nyomba havat lökve ne merüljenek olyan mélyre. Néha a hó úgy gondolja, hogy tovább tömörödik, ilyenkor nehéz kikecmeregni a lépésből. Mély és kásás hó esetén Bálint nyomai néha feketelyuknak tűntek, ilyenkor kiléptem a nyomból, de nem jártam jobban.
Kissé fagyott tetejű hó: Az élen haladó igyekszik csapni sarkát-talpát, hogy beszakadjon a hó és ne a terhelésnél liftezzen. Így sem sikerül mindig a mutatvány. A talpak gyorsan zsibbadnak, főleg második-harmadik nap után, mikor már elgyötörtebbek. A követőknek ilyenkor leginkább a liftezés okoz gondot.
Közepesen fagyott tetejű hó: Az élen haladó csoszogva, finom súlypont áthelyezéssel halad (kissé sífutó jelleggel), több-kevesebb sikerrel. Teljesen véletlenszerű a beszakadás, és ez vonatkozik a hátul haladókra is.
Fagyott hó: Maga az áldás. Általában rétek szélén találkozunk vele, hajnalban. Mivel nem tudja az ember, mikor ilyen a terep, ezért ezen is a csoszogó mozgás a jellemző. Néhány percnyi ilyen szakaszra szinte már nosztalgiával gondol az ember.

Kamen oldalában első világháborús sírok sorakoznak, szépen karbantartva. Elgondolkodtat, hogy milyen értelmetlen halált haltak emberek, ezen a jelentéktelen hegyen valami felsőbb magasztos -vagy kevésbé magasztos- eszme nevében. A tetőn leülünk tízóraizni és írunk a majdnem csúcskönyvbe. A főcsúcs lengyel oldalon van, de a könyvet ide rakták ki. 


Első világháborús sírok a Kamien oldalában I. (Fotó: Pap Gábor)


Pihenő a Kamienen (Fotó: Pap Gábor)


Bükkösben (Fotó: Pap Gábor)
Nagycsertészi (Čertižné) hágó előtt a déli oldalon sokat olvadt a hó, néhol a kövek is kilátszanak. Élményszámba megy szilárd talajon járni.
A hágó egy széles mező, közepén bozótos határsávval, esőbeállóval, kereszttel. Teljesen elhagyatott a hely, csak néhány hó-szán nyoma látszik a Duklai-hágó felé.
Adja magát, hogy itt ebédeljünk. Betelepszünk a házikó napos oldalára és leveszem cipőm kicsit szárítkozni.


Nagycsertészi-hágó (Fotó: Pap Gábor)


Kereszt a hágóban (Fotó: Pap Gábor)
Egy a határon eredő bővizű patakon átkelve folytatjuk utunkat. Töltünk a vízből is, de csak aranytartaléknak. Egy tehénszaros legelőn eredő víz nem biztos, hogy iható, mégha folyik is.
A piros sáv nehezen követhető a benőtt határsávon, a sítalpak és szánok nyomai a mezőn tekeregnek, de ott mély a hó és ki tudja merre tartanak, hát küzdünk tovább. Jó órás nyűglődés után visszatérnek a nyomok. Innen végig velünk maradnak. Az eddigiekhez képest járhatóbbá válik az út. Már nem esik jól megállni, mert akkor újra be kell járatódnia a bokámnak. Klin csúcsát egész hamar bevesszük. Javoriny nyeregig tart a következő etap, zömmel lejtővel. Alkonyati fényekben ülünk le uzsonnázni a sárga sáv elágazójában. Készítek HDR képet a hangulat kedvéért, aztán megegyezünk, hogy a következő csúcs után egy alkalmas fenyvesben megalszunk.
Klin csúcsa. Itt már jártabb az út (Fotó: Pap Gábor) 


Javoriny-nyereg (Fotó: Pap Gábor) HDR
A kimondhatatlan nevű Pstrzynska csúcsán sűrű fenyves áll, de a túlsó oldalon megfogyatkozik az erdő, bükkös és fiatal telepítés váltja a tűlevelűeket. Egy kisebb ligetet sikerül csak találni, amit egy elmosódott macinyom keresztez. Nem túl biztató, de megegyezünk, hogy ha szeretett volna itt, akkor hempergés nyomok is lennének. Tegnapihoz hasonló szállást készítünk és nekilátunk vacsorázni. Kicsit szaggatottra sikerül, mert először nekem lesz egy bő órás reszketős-görnyedős önfelmelegítésem, majd Bálinték alszanak be a forró csoki készítés alatt.

Linkek: