2012. december 26., szerda

Kraszna-havas 2012. május 25-26. 1-2. nap


Kraszna-havas második nap 2012.05.26. nagyobb térképen való megjelenítése

A május betetőzése. Ezt gondoltam, mikor fölszálltam a vonatra. A lakásfelújítás kezdete óta nem volt olyan, hogy több egymás utáni hétvége túrán talál engem. Itt volt a Terep 100 és a Kinizsi, most jön a Kraszna-havas. És még nincs vége! Jövő héten Mátra 115, a túrázás piros betűs ünnepe. Utána héten lenne Bálint túrája, de annak már a pénztárcám szab határt. 
Kicsit más most ez a túra, szokásunktól eltérően viszünk sátrat. A súlytöbblet nem érezhető, a túra viszonylagos rövidsége miatt. 
Keletiben bőséges átszállási időm helyfoglalásra fordítom. Kell is, a Tisza két ülőhelyes kocsijában gyorsan fogynak a helyek. A vonat útvonala különlegesnek számít, a Szolnoki vonal felújítása miatt Miskolc-Tokaj irányban teszünk kitérőt. Mivel Miskolc után sötét lesz, a látvány helyett marad a tudat. 
Záhonyban nem veszünk kishatárforgalomba nemzetközi jegyet, helyette megkenjük a kalauzt. Retúrban megérné de haza Tiszaújlakon át jövünk. 
Csapon megejtjük a szokásos bevásárlást az éjjel-nappaliban. Szomorúan veszem tudomásul, hogy kopnak a teafüvek. Itt is hódít a filter. Az azeri fekete tea már csak szép emlék...
Van még pár óránk a Lemberg-Csap-Aknaszlatina vonatig, ezt jobb híján a váróban csoffadással tervezzük eltölteni. Épp csak leülünk a váróban, mikor egy lány lép hozzánk:
-Helló, sziasztok! Nincs nálatok dezodor? Mer’ nagyon beizzadtam!
E lendületes köszönés után már csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb megszabaduljunk hívatlan vendégünktől.
-Nincs, mi szeretünk büdösek lenni.
-És hova utaztok?
-Kraszna-havas.
-Húú, de az nagyon messze van, és mivel mentek? én voltam ott egyszer eltévedtem az erdőn át. de ez az a falu ahol van egy nagy tó a közepén, nem? a tóban nagyon vigyázzatok ám, sok a cápa, megtámadtak engem is...
…és még mondta tovább, de mi már nem hallottuk. Összenézünk Bálinttal és egymás tekintetéből azt olvastuk ki, ideje indulni. Még talán követett minket egy darabig, de valahogy leráztuk. Szabadnap lehetett az elmegyógy és intézetben. 
Rövid sétával átmegyünk a belföldi vasúti váróba. Még egy jó óránk van indulásig, azt a padokon bebóbiskolva töltjük. Később a bolond lány megjelenik újra, de mielőtt még újabb élménybeszámolóba bonyolódott volna, felszállunk a vonatra. 
Egylégterű vagonunkban orrfacsaró szagok és tömeg az extra szolgáltatás. Egy ablak melletti kettes hely még épp szabad. Ledobjuk táskáinkat és kabáttal takarózva elalszunk. Nagyjából öt óra áll rendelkezésre.
Az ablak csak szűri a menetszelet, de sebességünk sem jelentős, így nem zavar. Huszt tájékán adom föl utolsó álomba merülési kísérletemet, inkább reggelizünk és térképet nézegetünk. A tömeg nem akar oszlani, inkább még fokozódik is a helyzet a fonott kosárban ropogós cseresznyét szállítókkal.

Egylégterű vagon (Fotó: Pap Gábor)

Taracköz békebeli állomás hangulatát árasztja. Néhány leszálló, csivitelő verebek, falusi hangok. Egy-két szakadt taxi vár utasára, kisbusz sehol. Máshol kell keresni fuvart. Elindulunk északnak Dombó felé. Stoppolnánk, ha jönne valaki. Egy idő után kifognunk egy zöld Nivát, sportos sofőrrel. A fiút szemmel láthatólag nem zavarják az Ukrán Közútkezelő által sűrűn kihelyezett kátyúk, lelkesen rángatja közöttük a kormányt. Hátul már azon töröm a fejem, hogy nem romlott-e el a fék, mikor egy templomnál erősen lassítunk. Vezetőnk keresztet vet, és megyünk tovább, mintha mi se történt volna. Más templomnál is megismétlődik a műveletsor. Ez a hit alapú sebességkorlátozás.

Lemberg-Csap-Aknaszlatina gyorsvonat (Fotó: Pap Gábor)

Kápolna (Fotó: Pap Gábor)

Nagykirva széléig jutunk, onnan elválnak útjaink. Megyünk tovább gyalog. Stoppolnánk, ha jönne valaki. Jó fél óra és több sikertelen kísérlet után felvesz minket egy kisbusz. Ez már Dombóig megy és extra szolgáltatásként hordozható DVD lejátszó került elhelyezésre a műszerfal tetején. Abból szólnak a nyugati popszakmától képi és hangvilágban 5-10 év lemaradásban lévő ukrán slágerek. Hogy a műsor mennyire vonja el a sofőr figyelmét, azt ne firtassuk.
Dombó főterén raknak ki. Kissé feljebb indulnak kisbuszok tovább északra, Királymező felé. Mi alig 10 km-t mennénk Krasznáig. Hamar találunk elfogadható árú sokszemélyes járgányt. Elfoglaljuk helyünket a csomagtér előtt, míg a többi utas pakol és alkuszik. Egyszercsak nyílik a hátsó ajtó és egy jókora zsákot raknak be. Hamarosan az egész utasteret átható bűz lepi el. Összenézünk Bálinttal, hogy melyik felszálló mosakodhatott utoljára a múlt évben, mikor fojtott röfögés és visongás érkezik hátulról. Kismalacok vannak a zsákban! Az utastérban fonott kosárban velünk utazó tyúkokról és kacsákról már nem is teszek említést.

Főtér Dombón (Fotó: Pap Gábor)

Alig fél óra múlva elhagyjuk a menetrend szerinti élőállat szállító járatot és megkezdjük a kirándulást. Első feladat a faluból felvágni a gerincre. Ez nagyjából 300 méter szintet jelent. Út nem nagyon látszott GE felvételeken, de valami gyalogút csak van. Volt. Valami. Mi meg valahogy felkepesztettünk rajta fától fáig. Máskülönben visszacsúsztunk volna. A gerinc kezdetét jelző adótoronytól már járt szekérút vezet, zömmel kaszálókon, legelőkön. Eleinte néhány pásztorszállással és szénatárolóval is találkozunk, jelezve a falu közelségét. Egyik-másik ház nyitva áll. Egyikbe kíváncsiságból bekukkantunk, ugyan mi van benne? Két ágy, asztal, létra, pár szerszám. 
Gerincünk több, kb. 200 méteres lépcsővel emelkedik. Ahogy emelkedünk, úgy nyílik ki a környező táj. Egyre jobb kilátásunk van a keletre (hátunk mögött) fekvő Fagyalosra, majd a Kraszna-havas gerincére is. Becsapósak a fények, közepes magasságú gomoly, és nagy magasságú fátyolfelhőzet keveredik. Hol tiszta, hol szűrt a napsütés, hol árnyék van. Bevetem a HDR fényképezést, ami egészen jó megoldást ad.

Felvágás a hegyre (Fotó: Pap Gábor)

Szénatároló I. (Fotó: Pap Gábor)

A völgy túloldala már a Fagyalos (Fotó: Pap Gábor) HDR

Pásztorszállás belülről (Fotó: Pap Gábor)

Kelemen-havas nyergénél becsatlakozik a Királymező felől érkező piros sáv. Egy cseh típusú iránytábla adja ezt tudtunkra. Átvágunk a lovak között és nekilátunk az emelkedőnek. Feltűnik, hogy Bálint lemarad. Ez nem így szokott lenni! Rá fog férni az esti alvás. Jelzés csak elvétve akad, de a gerincen haladó gázpászta és út elég egyértelmű helyzetet teremt. Könnyű trekkingterep, kezdő nagyzsákosoknak is kiváló. Nemrég olvadhatott el a hó, a fű még igen zsenge, de az állatokat már fölhajtották. Ami feltűnő, az a fenyves öv hiánya. Bükkös után egyből havasi legelő következik.

Tinó (Fotó: Pap Gábor)

Felhők-árnyékok (Fotó: Pap Gábor) HDR

Kelemen-havas II. (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W

Végig szekérút vezetett a gerincen (Fotó: Pap Gábor) HDR

Megpihenve a Kelemen-havas csúcsán a távolban füstre leszünk figyelmesek. Ég a Rózsa-hava oldala. Hogy gyújtogatás, vagy természetes, nem tudhatjuk, de reméljük holnapra kialszik. A nyeregbe lefelé felfedezünk egy forrást. Ritka dolog ez a gerincen, meg is töltjük a palackokat. A nyeregben keresztezünk egy kisebb erdőfoltot. Ide terveztük az alvást, de egy pásztorszállás és a hozzá tartozó dühös kutyák ezt másként gondolják. Jó egy kilométerrel távolabb találunk egy alkalmas helyet a hegyoldalban. Korán van de már túl is teljesítettük a napi tervet. Kényelmesen tábort verünk és nekilátunk főzni. Még világosban nyugovóra térünk. Bálint fél perc múlva mély álomba zuhan. Hamarosan én is követem.

Szusszanás a Kelemen-havason (Fotó: Pap Gábor) HDR

Kraszna-havas (Fotó: Pap Gábor) HDR, B&W

Kilátás a táborhelyről I. (Fotó: Pap Gábor) HDR

Táborhely I. (Fotó: Pap Gábor) HDR

Linkek:
További képek
Kraszna-havas második nap