2013. február 28., csütörtök

Felsőszinevértől Tatár-hágóig ötödik nap 2012.07.09.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig negyedik nap


Felsőszinevértől Tatár-hágóig ötödik nap 2012.07.09. nagyobb térképen való megjelenítése


Hajnalban megint valamivel korábban kelünk. Mikor kinézek a sátorból egy jókora karfiol alakú felhő tetejét világítják meg a nap első sugarai. Hogy került ide ez és miért? Mire összecihelődünk szemmel láthatóan közelebb ér, már hangja is van. Nem valami felemelő érzés egy kitett gerincen várni, hogy lecsapjon ránk a vihar.

Hajnalban ez a szép felhő köszöntött minket (Fotó: Pap Gábor)

A törpefenyvesnek nevezett szívás háromnegyede még hátravan és nem számítunk sok jóra. A napfelkelte viszont látványos, hangulatos képek készülnek és eleinte néhány rét is megkönnyíti a dolgunk. Különös érzés, hogy szétnézve egyetlen település sem látszik. Légvonalban 25km az első lakott terület. Sűrűbb részeken a gépem is elrakom, mindkét kezem kell a mászáshoz. Az elhagyatottság érzését megtöri néhány, a fenyőkön fönnakadt polifoam és esőkabát darab, meg egy kifeszített női bugyi. Verának felajánljuk  de nem kell neki. Nem is értem.

Napfelkelte a Puszta-havason (Fotó: Pap Gábor)

Az első napsugarak (Fotó: Pap Gábor)

Itt olyan lazán ölelt a törpefenyves, hogy elővettem a gépet fényképezni (Fotó: Pap Gábor)

Jó két órával később hátunk mögött már látszik az esőfüggöny. A vihar csak átrobog felettünk nem egész fél óra alatt. Néhány villámmal és éles dörgéssel megússzuk. Már épp fellélegeznénk, mikor dél felől (tőlünk jobbra) a Kraszna-havas irányából újabb sötét felleg közelít. Ez is hamar átrobog az előzőhöz hasonlóan. Feri egyre jobban megszereti a villámokat...

Na, ezt most megkapjuk a nyakunkba (Fotó: Pap Gábor)

Vihar után a Berettye közelében (Fotó: Pap Gábor)

A viharok elmúltával fülledt meleg köszönt ránk, rengeteg repkedő lénnyel. Bálint gépe meg békében kileheli lelkét. Elérjük a Berettyét, ahol a gerinc derékszögben északra fordul. Alig egy kilométer a pokoljárás vége. Az úgy másfél óra. A hegy rúg belénk még egy őszintét. Kivergődünk az erdőhatárra és egy kidőlt fán megebédelünk. A holmikat addig is kiterítjük száradni. A táskámat szemügyre véve feltűnik, hogy az egyik pánton elszabadult a varrás. Elég ijesztő, ha elszakad, nem tudom mihez kezdünk. Gyors ereszkedés következik egy becsapós töréssel. Csak a kövek hiányából tűnt fel, hogy rossz helyen vagyunk. A kövek tetején a törés iránya be van vésve, csak figyelnünk kellett volna. A lejtő alján egyre több áfonyával találkozunk. Időnként lehajolunk csipegetni, végül kényszerpihenőt kell elrendelni. Nem lehet idegileg bírni, hogy ennyi érett áfonya között csak úgy elsétáljunk, késes ide, vagy oda. 
Csemegézés után újra nyakunkba vesszük az életünk és a kilátást nélkülöző erdőben csak egy víztöltés erejéig állunk meg. A gerincen nincs forrás, szokás szerint le kell ereszkedni egy alkalmasabb hajlatban stabil vízfolyásért. Ebből szerencsére nincs hiány. Késő délután egy újabb mesés áfonyával teli rétre érünk. Valahol itt aludtunk volna tegnap. Tetemes hátrányt halmoztunk fel az elmúlt két napban, ugrani látszik az extra Hoverla-Pietrosz túra. Újra megtöltjük hasunkat gyümölcsel és ismét dörgés üti meg fülünket. Megbolondult az időjárás? Ez már a harmadik áztatás lesz. Megyünk amíg csak lehet. Valahol egy keskenyebb gerincen az eleredő eső hatására döntünk a táborverés mellett.

Sátor határkővel (Fotó: Pap Gábor)

A közelben kell kezdődnie egy nagyobb emelkedőnek a Konec Gorgan csúcsára. Az már holnapra marad. Beköltözés után újra lecsap a vihar, de ez is inkább gyors, mint heves.

Linkek:
Felsőszinevértől Tatár-hágóig hatodik napTovábbi képek