2013. február 11., hétfő

Felsőszinevértől Tatár-hágóig negyedik nap 2012.07.08.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig harmadik nap


Felsőszinevértől Tatár-hágóig negyedik nap 2012.07.08. nagyobb térképen való megjelenítése

Korábban kelünk a szokásosnál, talán fél négykor. Enyhe az idő, de a szél időnként erős, pedig a szélárnyékos oldalon vagyunk. Reggeli helyett egy tábla csokin osztozunk, az fölvisz a csúcsig. 
Itt az első törpefenyves szakasz. Valamiféle ösvényen haladunk, viszonylag könnyen. Nem telik bele egy óra, kiérünk a kőfolyásra. Míg Vera beér minket készítek néhány hajnali képet. A környező hegyek kékes fátyolba burkolóznak, feljebb hajnalpír van az égen, lent a völgyekben köd ül. Megkapó látvány.

Hajnal a Törpefenyves felett (Fotó: Pap Gábor)

Hajnali pára ül a völgyekben (Fotó: Pap Gábor)

A kőfolyás meredek, de stabil. Éppen napfelkeltére érünk a Pap a Pap-ágyára.
Hűvös szél fúj, a látvány viszont mindent felülír. A csúcs körül felfedezünk egy lövészárkot. Lejjebb is találunk még, sőt az út során szinte végig láthatóak futóárkok, néha lánctalpdarab, és egyéb gyanús, háborúra utaló nyom. Nincs min meglepődni, mindkét világháború alatt folytak harcok ezen a vidéken. Nem szívesen lettem volna itt katona fagyban-viharban. Fényképezünk, majd megejtjük a reggelit.

Pap Ágya ellenfényben (Fotó: Pap Gábor)

Nullázó csúcskő a környező tájjal (Fotó: Pap Gábor)

Csoportkép (Fotó: Pap Gábor)

Bálint nézelődik a csúcs alatt (Fotó: Pap Gábor)

Lövészárok (Fotó: Pap Gábor)
Teli hassal folytatjuk utunkat a soft törpefenyvesben. A nyeregig velünk tart a kék sáv is. Hamarosan elérjük a tervezett táborhelyet. Tűznyomok vannak, tehát nem csak nekünk jutott eszünkbe itt aludni. 
Hogy időt takarítsunk meg kihagyjuk a közeli csúcsra tervezett egy órás kitérőt. Meredek letörésre vezetnek a határkövek, lehet készíteni néhány lépés csak a semmi képeket. Valamiféle szerpentin elmosódott nyomait véljük felfedezni, elképzelhető, hogy valaha ezen hordták föl a katonáknak az ellátmányt öszvéreken. A fahatáron eltűnnek a kövek, nyiladék pedig nem látszik. Lassan ereszkedve kutakodunk merre kell menni, végül belebotlunk a kék sávba, majd a kövekbe. A jelzés szerpentinezve ereszkedik le a meredek részeken, de egy darabig a határsávon velünk tart. Nem tűnik réginek a festés, de a haladást számtalan kidőlt fa nehezíti. Leérve a meredélyről egy nyeregben tesszük le a táskákat. Gyakran használt táborhely, ez a szétdobált konzervdobozok mennyiségén is látszik. A közelben bővizű patakból töltjük fel készleteinket. 
Lágyan hullámzó szakasz következik, az irtásokon és réteken némi kilátással. Az égen ismét megjelennek az első felhőpamacsok, melyek csak nőnek és nőnek. Ma is lesz vihar, nincs kétség. Kettőkor egy szimpatikus rét közelében leülünk ebédelni és vizet keresni, mert háromkor ugye vihar lesz. Bálintéknak meglehetősen mélyre kell ereszkednie, hogy használható patakot találjanak.

Pap Ágya (Fotó: Pap Gábor)

Út a mélységbe (Fotó: Pap Gábor)

Könnyű erdei séta a kék sávon (Fotó: Pap Gábor)

Rét az ebédlőhely közelében (Fotó: Pap Gábor)
A vihar pontos mint mindig, háromkor zendít rá. Szerencsések vagyunk, ma tényleg csak a széléből kapunk. Szeretnék látványos felhőket fényképezni, de még türelemmel kell lenni. Ez a nap nem az a nap. Megkezdjük a Puszta-havas előtti csúcs támadását. A birkák által megtaposott út szintvonalban eloldalog a hegy alatt, mi viszont hűen követve a vízválasztót felkaptatunk a meredélyen. Nincs könnyű dolgunk a méretes zsákokkal, szuszogunk is rendesen. Fent apró tisztás és újabb kőkeresés vár ránk. 
Ereszkedés közben már látszik a Puszta-havas és a rajta terpeszkedő törpefenyves. Átvágunk a füves nyergen egy pásztorszállás közelében. Embereket nem látunk, csak kolompok csörömpölnek a távolban. 
A meredek hegyoldalban nyiladék vezet. Ferivel időnként előre húzunk, aztán fényképezés ürügyén bevárjuk a többieket.
Pihenő a névtelen csúcson (Fotó: Pap Gábor)

Pásztorszállás a nyeregben (Fotó: Pap Gábor)

Nyereg a Puszta-havas előtt (Fotó: Pap Gábor)

Pihenő a kaptatón (Fotó: Pap Gábor)

Bő egy órás mászás után törik az emelkedő. A látvány, ami elénk tárult nem felejtjük el egyhamar. A bolygó neve: törpefenyő. 
Bevetjük magunkat a növényi alapú fekete (pontosabban zöld) lyukba. A pokol bugyrai csak lassanként tárulnak fel előttünk. Eleinte még akad valamiféle ösvény, csak az ágak majdnem összeérnek fölötte. Nagy lendülettel áthatolható és tisztások is akadnak. Később az ösvény gyengül, a ruganyos ágak egymásba fonódva szinte áthatolhatatlan falat képeznek. Rájuk léphetsz, vagy el elhajthatod, de el nem törheted. Nincs könnyebb dolga a hátul haladónak sem, sőt még a szemére is figyelni kell a visszacsapódó ágak miatt. Felrémlenek a tavaszi emlékek, mikor a hóban nagy küzdelmek árán értük el a 1-2 km/h sebességet. Valami hasonló történik itt is, csak most nem fagy le a lábam, ellenben a hosszú ruha elkélne, mert a tűlevelek szúrnak. A Gyorsan fogy az erő mindenkiből. A csúcs utáni nyeregben kedves kis rétet találunk. Ma sem teljesült a napi terv, de -és most lelövöm a poént- a hátrányunk ez után csak nőtt. A kései időre való tekintettel maradunk és Sátorhelyt keresünk. Az elsőre ideálisnak tűnő réttel van egy kis bökkenő, bokáig érő víz lapul a fű alatt. Az ösvényen feljebb találunk egy kis szárazulatot, ahova két sátor cipőskanállal befér. Ideje mosni és mosakodni. folyó víz hiányában egy pocsolyát választunk helyszínül. Nem mondanám, melegnek, de az elmúlt pár évben sokat javult tűrőképességem. A szomszéd tócsából Bálint vizet merít vésztartalékba. A színe emlékeztet az almalére. Beledob fertőtlenítőt, de ezt tényleg csak végszükség esetén isszuk majd meg. Az alkonyati fényekben minden olyan békésnek, harmonikusnak tűnik.

Puszta-havas csúcsa (Fotó: Pap Gábor)

Akkor most elnyel minket a törpefenyves (Fotó: Pap Gábor)

Késő délutáni fények a táborhelyen (Fotó: Pap Gábor)

Gyapjúsás (Fotó: Pap Gábor)

A sátrak szűken fértek el a kevéske száraz helyen (Fotó: Pap Gábor)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése