2013. március 20., szerda

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap 2012.07.11.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hatodik nap


Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap 2012.07.11. nagyobb térképen való megjelenítése

Végül nem volt hideg éjjel, alig esett 2-3 fokot a hőmérséklet hajnalra. Ködös párás időben kezdjük a napot. 8-9 ig így is marad. Most olyan ködpamacsokban sétálunk, amilyeneket a Pap-ágyáról nézegettünk. A légió hágóban felhő bukik át a gerincen. Igen sejtelmes a látvány, lehet így érdekesebb, mint tiszta látási viszonyok mellett. A keresztnél ukrán és lengyel nyelvű tábla állít emléket valaminek, de nem értjük. Annyit tudunk a hágó történetéről, hogy egy lengyel légió épített itt utat az Első Világháború alatt harcolva az oroszokkal. 
A hágó túlsó végében pásztorszállás fürdik a napfényben. A párás levegőnek köszönhetően néhány hangulatos kép készül. Következő megállónk a jellegtelen Pántor-hágó. Még csak rét sincsen, vagy tábla. Mindössze egy elhagyott bakancs jelzi, hogy járnak erre emberek.

Légió-hágó (Fotó: Pap Gábor)

Pásztorszállás a Légió-hágóban (Fotó: Pap Gábor)

Hatásvadász kép (Fotó: Pap Gábor)

Főkő a Pántor-hegyen (Fotó: Pap Gábor)

Nem hiányzik valakinek? (Fotó: Pap Gábor)

Elmellőzve néhány lovat szintes szakasz következik. 1100 méterről 1700-ra emelkedünk, a Bolond csúcsára. Az első 400 szint a legnehezebb, onnan törik az emelkedő és szép lassan kiérünk az erdőből. Lassan szétnyílik a fenyves, majd boróka és törpefenyő keveréke következik. Meglepetésként ér minket, hogy az ösvényt nemrégiben tisztították. Lelkileg már készen álltunk az újabb pokoljárásra. Hamarosan itt is lesz turistajelzés? A Barátkán már van, és a Légió hágóban is, logikus lenne a lépés. 
A Bolond csúcsán leülünk ebédelni, pont kettő óra, háromkor úgyis vihar lesz, ezt a megnövekedett gomolyfelhőzet is jelzi. Kiteregetjük a holmikat száradni, és felfedezünk egy harcálláspont maradványát. Mire továbbindulunk teljesen beborul és valahol a távolban halk morajlás hallatszik. Igyekezni kell, hogy előbb érjük el a Barátkát, mint a zivatar minket. Tervünk szerint fennhagyjuk a táskákat és kiszsákokkal, meg flakonokkal leugrunk a Fekete-Tisza forrásához, de addig elég kitett a gerinc. Versenyt futunk az idővel, végül éppen elérjük a csúcsot. Az egyik gödörben elrejtjük a táskákat és sietve összeszedjük a motyókat. A szél már erősen fúj, enyhén szemerkél is, és nem messze villámlik. Ferinek ez a kedvence, igyekszik kiélvezni minden percet...

Szemben a Bolond (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Bolondról. Nem lepődnék meg, ha a romok egykori harcálláspontok lennének (Fotó: Pap Gábor)

Szárítkozás és ebéd (Fotó: Pap Gábor)

Godros (Fotó: Pap Gábor)
Könnyedén baktatunk le a meredek lejtőn, 4km-en 500 szintet vesztünk, zömét az első 1,5km-en. Valahogy elkerül minket a vihar, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk. Némi áfonyázás után az elképzeltnél lassabban érjük el az Aklos-hágót és a forrást. Egészen hűvös van, és a víz is hideg. Minden nemzet, melynek területén keresztülhalad a Tisza, elhelyezett egy emléktáblát. Fényképezkedünk, töltünk, üzenünk a hétvégi teljesítménytúra résztvevőinek és üldögélünk kicsit az egyik pavilonban. Visszatérve a rétre nyugat felé látványos viharfelhőt figyelhetünk meg.

Fekete-Tisza forrás (Fotó: Pap Gábor)

Emléktáblák a forrásnál. Minden érintett országnak egy. (Fotó: Pap Gábor)

Csoportkép a forrásnál (Fotó: Pap Gábor)

Viharfelhő a forrás fölötti réten (Fotó: Pap Gábor)

Fölfelé előresietek, hogy néhány képet készíthessek még naplemente előtt. Kár lenne veszni hagyni ez a kilátást, ezeket a fényeket. Feri jön velem. Jó fél óránk van még gyönyörködni a látványban. 
Valamivel később Bálinték is megérkeznek, ők is szétnéznek aztán keresünk valami szélvédett táborhelyet. Az északi oldalin találunk megfelelőt. Hűvös van és ez az esti szél sem jelent sok jót, elképzelhető, hogy változni fog az idő.

Sziluett (Fotó: Pap Gábor)

Barátka csúcsa (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Barátkáról észak-nyugat felé (Fotó: Pap Gábor)

Bálint fényképez a felhők kölött (Fotó: Pap Gábor)

Táborhely a Barátka alatt (Fotó: Pap Gábor)

Este főzésnél mondom Ferinek, hogy használjunk most az ő vizéből először. Őszintén néz rám, és mondja, hogy ő nem hozott a forrástól. Lefagyok. 4 literünk van holnapra főzéshez iváshoz, a szokásos 8 helyett (amit fel is használunk rendszerint). Pár pillanatig habozok, hogy mondjak-e valami gorombát, de látom, hogy nem kellene a lelkivilágába taposni, mert őszintén sajnálja. A vihartól való félelem nagy úr. Végül annyit nyögök ki, hogy kicsit jobban kellene koncentrálni. Ennél nem tudtam diplomatikusabb lenni. A harag elszáll, de az este további része nyomott hangulatú.

Linkek: