2013. március 24., vasárnap

Felsőszinevértől Tatár-hágóig nyolcadik nap 2012.07.12.

Felsőszinevértől Tatár-hágóig hetedik nap


Reggel élénk szél fúj, és nyugatról felhő érkezik. Még van egy fél órám, lefényképezni a völgyekben megülő párát, aztán teljesen beborul.

Sátrak a barátka alatt (Fotó: Pap Gábor)

Napfelkelte a Barátkáról (Fotó: Pap Gábor)

Légköri inverzió (Fotó: Pap Gábor)
Mire útnak indulunk már alig látunk az orrunknál tovább. Csendben dacolunk a törpefenyvessel. Az egyik csúcs után forrásra leszünk figyelmesek. Hogy hogyan került a gerincre, nem tudom, de nem is érdekes. A lényeg, hogy megoldódott a vízhiány. A felhőzet néha feljebb emelkedik, ilyenkor van némi kilátás. Ferivel kicsit gyorsabban haladunk, és időnként összevárjuk egymást. Egyik ilyen bevárásnál csak nem akarnak megérkezni Bálinték. Elkezdünk hahózni, de semmi válasz. Hová lehettek? Egy gerincen nem olyan könnyű eltévedni. A telefonok természetesen kikapcsolva. Fél óra és több hahózás után hallunk valamit. Ez Bálint hangja! De miért előröl. Elindulunk és negyed óra múlva találkozunk. Egy párhuzamos ösvényen elkerültük egymást. Innentől biztos ami biztos látótávolságon belül maradunk.

Párában a csúcsok (Fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Fekete-ágról (Fotó: Pap Gábor)
A Barátka-gerinc utolsó nagyobb csúcsát, a Fekete-ágat egész tiszta időben érjük el. Még az is lehet, hogy ki fog sütni a nap. A határsáv itt merőlegesen északra törik. A határkövön látszik az iránymutatás, de út nincs. Nekivágunk és még egyszer utoljára belénkrúg a törpefenyves, de úgy istenesen. A köveket nem látjuk, csak nagyjából tartjuk az irányt. Leérve az erdőhatárra sokáig kell keresgélni a következő követ, mert ösvény az nincs. Átvergődünk mégy egy vizes-susnyás réten aztán egy sűrűbb erdőben úgy döntünk ideje ebédelni. Kicsit kisüt a nap, de hűvös van, alig 10 fok.

Ki(nem)látás kelet felé a Fekete-ág oldalából (Fotó: Pap Gábor)

Teli hassal minden könnyebben megy, ha nem is járttá, de követhetővé válik a határsáv, és a napi vihar is elmarad. Helyette beborul és hol jobban, hol kevésbé esik az eső. Az egyik irtáson leszüreteljük idei első málnáinkat. Igen ízletesek. Elérkezünk a Sima-kő lábához. Erős kaptató vezet fel rá, toronyiránt. Még táskák nélkül is szuszognánk rajta becsülettel. A csúcs környékén üde rét van, a szomszéd gerincen több házból álló pásztortanyával. Az emberek és kolompok hangja idehallatszik. Hátranézve látszana a Barátka gerince, de az most újra felhőbe burkolózott.

Virágos rét a hegyoldalban (Fotó: Pap Gábor)

Bálint pihen a hegyoldalban. A Barátka gerincére innen szép kilátás lett volna tiszta időben (Fotó: Pap Gábor)

Felérve a csúcsra minket is ellep a köd. Fényképezésre esélyünk sincs, illetve lehet hogy mégis? Míg Verára várunk az erős szélben valami megcsillan észak felé a távolban. A szemünk láttára kezd kitisztulni a láthatár. Fél órán belül áthajtja a gerincen a felhőt a szél és egy furcsa fényekkel megvilágított kép tárul szemünk elé. Készítek néhány HDR képet, talán valamennyire visszaadja a látottakat, de igazából videón lenne látványos. Hideg van és Vera már nagyon morcos, ideje továbbállni. A felhők továbbra is a gerincen buknak át és ahogy jobbra nézek, látom, hogy elérték a Barátkát. Bármi volt ez, gyorsan átvonult rajtunk.

Páraátbukás a gerincen (Fotó: Pap Gábor)

Gyorsan kitisztult az idő (Fotó: Pap Gábor)

Pásztorszállás az oldalgerincen. Háttérben az alacsony felhőzet épp a Barátka gerincén bukik át. (Fotó: Pap Gábor)

Alig 4 km a napi cél és innen már réteken, széles nyiladékban haladunk megfelelő tempóban. Még egy ismeretlen jelzés és néhány kiránduló is előkerül. Megnyugtató érzés, hogy ugyan Ferivel a Hoverla-Pietrosz extra túrát elbuktuk, de a rendes programot be tudjuk fejezni. Egy alkalmas rét szélén letáborozunk és elindítjuk a napi rutint. Valahonnan egy földszintes fekete kutya is előkerül, és szemmel láthatólag hozzánk akar csapódni. Nem örülünk neki, de nem tágít.

Linkek: