2013. augusztus 24., szombat

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 17. hatodik nap

Korábban: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra ötödik nap



Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.17. hatodik nap nagyobb térképen való megjelenítése

Reggel kirstálytiszta az égbolt. Csak nagyon lassan indulunk, mindenkinek most akad sürgős molyolnivalója. Kissé nyomott a hangulat, Tartunk a Negoj környékétől. A Lajta-völgyfőben gyorsan lehet haladni, az első nehézséget az Ördög-csorba jelenti.

Sátrak a Kalcin-tó alatt (fotó: Pap Gábor)

Rozsdás irányjelző (fotó: Pap Gábor)

Merész csúcsok felé (fotó: Pap Gábor)

Kalcin-tó ellenfényben, balra hátul a Kis-Lajta (fotó: Őrsi Bálint)

Nem is kicsit. Mindjárt egy meredek hófolton való felmászással kezdünk. Feri el is esik, innentől a szokásosnál is óvatosabban halad. Maga az út egy keskeny hasadékon halad fölfelé, mely lánccal van biztosítva. Már ahol a sziklaomlások nem szakították el, vagy temették maguk alá azt. Lenne kerülő a sárga sávon a Dáma-csorba felé, de azt sem ismerjük. kb. másfél órába kerül megtenni a 150 méter szintet. Kiszsákokkal nem lehet túl nehéz, de most egy 20 kilónyi ide-oda dülöngélő terhet is cipelünk. Felfelé kapaszkodás közben Tincának kiesik az egyik palackja. Szerencsére senkinek nem esik baja.

Ördög-csorba aljában mászni kell az első láncokig (fotó: Őrsi Bálint)

Visszatekintés az Ördög-csorbából (fotó: Őrsi Bálint)

Ördög-csorba (fotó: Őrsi Bálint)

Lelkes kirándulók (fotó: Őrsi Bálint)

Kikapaszkodva a gerincre már könnyű az út a csúcsig. Találunk egy hevenyészett táblát, miszerint tilos a piroson lefelé ereszkedni, arra csak a sárga sáv (Dáma-csorba) használható. 
Megérkezünk a Király-szirtre (Negoj), Erdély legmagasabb pontjára. Nincs különösebben szép idő, de a környező csúcsok még éppen látszanak.

Párába burkolózó Kalcun-csúcs (fotó: Pap Gábor)

Csorteák csoportja (fotó: Őrsi Bálint)

Király-szirt (Negoj) Erdély legmagasabb pontja (fotó: Pap Gábor)

Látványos a Serbota és a mögötte az Feleki-tó környékén húzódó utolsó magasabb csoport, a Csorteák. Hamarosan egy gyorslábú cseh társaság is érkezik, akikkel a Kelopátra-tűjéig kerülgetjük egymást. Kicsit morfondírozunk mi legyen, majd Bálint elkezd leereszkedni. Nehezen, de leér. Azt mondja, ez az eddigi legrosszabb. Négyen úgy döntünk, hogy kerülünk a piros háromszögön és a sárga sávon. Bálint igyekszik, hogy beérje a cseheket, mi pedig elindulunk vissza. Találkozunk a Serbotán.

Ereszkedés a Király-szirt oldalában (fotó: Őrsi Bálint)

Szeléte-él háttérben a Serbotával (fotó: Őrsi Bálint)
Poros, morzsalékos lejtő vezet a katlanba. Már jócskán lent járunk, mikor kezd gyanúsá válni, a sárga sáv hiánya. Eddig legalább volt néhány kopott jel, de most már semmi. Letérünk a piros háromszögről és elkezdünk kutakodni a szemközti hegyoldalban. Nem látszik sehol sem alkalmas felmenet, de nem lehet tudni, kicsit távolabbról azt is nehéz volt elhinni, hogy ott jöttünk le ahol.
Emberek araszolnak a gerincen, miközben eredménytelenül keresgélünk. Egyszercsak feltűnik egy francia pár a völgy felső végén. Mindegyikünk azt kereste, amit a másik már ismert. Ők a piros háromszöget, mi a sárga sávot. Idő közben Bálint is lekiabál a hegyoldalból sikeresen átjutott. Megtaláljuk a kopott sárgát és felkapaszkodunk a gerincre. Úgy tűnik szándékosan nem festették újra a jelet, egy sziklaomlás elvitte az út egy jelentős részét. Nem szeretek átevickélni ilyen bizonytalan talajú kapaszkodó nélküli rettentő meredek részeken. Azért csak feljutottunk. Túl vagyunk a nehezén. Jutalmul a Serbota-nyeregben megebédelünk. Már szinte elszoktunk tőle. Nyugodt terepen haladunk tovább, a hegyek is csak időnként mutatkoznak a felhő között, akkor sem érdemes fényképezni, elég laposak a fények, pedig látványos innen a Király-szirt környéke. 
Elmellőzzük a Skála menedéket és fent a csúcson megpihenünk. Szélcsend van, kisüt a nap és jó a kilátás a Feleki-tó felé. Békés csönd vesz körül minket.

Kivénhedt menedék a Skála-nyeregben (fotó: Őrsi Bálint)

Keleti-Csortea oldala (fotó: Pap Gábor)

Feleki-tó (fotó: Pap Gábor)

Csorteák felé (fotó: Pap Gábor)

Bő negyed óra után nekiveselkedünk az utolsó szakasznak Bár nem számítottunk rá, de a Csorteák oldalában vár még egy kis kellemetlenség. Az út több helyen leszakadt, és a biztosításnak is csak az oszlopai, bekötései pontjai vannak meg, a lánc már a múlté. Ezzel is megbirkózunk és cserébe napsütésben érünk a tóhoz. Tinca volt a leggyorsabb, ő már neki is látott a fürdésnek. A sátrak felverése után mi is követjük a lefolyáshoz.

Táborverés a Feleki-tó partján (fotó: Pap Gábor)

Ha már ilyen szép az idő mosunk is. Ránk fér abba vagyunk még amiben első nap is. Szárítónak a sátor köteleit és a szélfogót használjuk. Éjjelre nagy szél ellen pár kővel biztosítjuk a holmikat. Szürkületkor egy lengyel pár érkezik mellénk. Ők fordítva járják a gerincet...

Linkek:
Folytatás: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra hetedik nap