2013. augusztus 22., csütörtök

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 16. ötödik nap



Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.16. ötödik nap nagyobb térképen való megjelenítése


Reggel alig akarunk hinni a szemünknek: tiszta az ég és süt a nap. Sokáig nem marad így, egy trükkös mászás után, mikor a tó feletti Mircea csúcson majdnem emberi salakba lépek az ösvényen, már újra borul.
Gyurgyevói-tó (fotó: Pap Gábor)

Mircea-gerinc (fotó: Őrsi Bálint)

Mára hűvös időt ígértek kevés csapadékkal. Elég pontosak az előrejelzések, muszáj hinni nekik. Rövid ereszkedés után meredek falú keskeny nyergen kell keresztülvágni a Kis-Ápás felé. Kezdődnek a láncos szakaszok. Nagy Balázs nehéznek írja, és valóban. Az elmúlt napokhoz képest jobban kell figyelni. Bálinték a hegyoldalban beszerzik első igazoló pecséteket, majd szép csendben elered. Inkább szitáló, permetező eső hullik. Megálláskor fázunk, de gyalog elmegy. Egyre több kirándulóval találkozunk. Nem kell tömegekre gondolni.

Ereszkedés a sziklákon (fotó: Pap Gábor)

Feri nézi a Vadász tömbjét a Kis-Árpás oldalából (fotó: Pap Gábor)

A Magyarországi Kárpát Egyesület által gondozott Kárpátok Bércein vándorút bélyegzője (fotó: Őrsi Bálint)

Zerge-tóig az Albota-fő oldalában viszonylag nehéz terepen kell átvágni sok szinttel. A völgy alján már látszik a transzfogaras út egyik kanyarja. Később pedig az autók és motorok zaja is ideszüremlik. 
A Zerge-csúcson elmellőzünk egy igen vidám (valószínűleg ittas) társaságot. és képzeletben keresztezzük az aszfaltot (az út alagúttal keresztezi a gerincet). Megpróbálkozunk a telefonnal, 3 nap után van térerő, és némi nyugodság a családnak. Nagy Balázs korábban említett leírása szerint a tóig tartott a javasolt napi szakasz. A következő a Kalcin-tót célozza meg, oda tartunk. Furcsa, hogy ilyen rövid szakaszokra bontja ezt a részt, utána a legnehezebb részen meg tovább megy mint mi tervezzük.

Nyugati-Árpás-nyereg (fotó: Pap Gábor)

Zerge-tó (fotó: Őrsi Bálint)

Bilea-tó a Transzfogarasi úttal (fotó: Pap Gábor)
Átvergődünk egy biztosítás nélküli szakaszon az Iharos oldalában. Mindenkit elbizonytalanítanak a vizes csúszós kövek. A palás kőzet ráadásul nem is állt jó irányba a mászáshoz, nehéz volt biztos fogást találni. Megnyugszik a táj, de nem ez lesz az egyetlen kellemetlenség a könnyűnek ígért részen. Hirtelen dörgésre, villámlásra leszünk figyelmesek. Mi legyen? Induljunk? Maradjunk? Fél óra ácsorgás után dönt helyettünk az időjárás. Továbbmehetünk. A Lajta-hegy után ismét láncos és biztosítatlan szakaszok következnek. Tincával és Ferivel elszakadunk Bálintéktól, megyünk a magunk tempójában. Kapkodás nincs, fő a biztonság. A Kis-Lajta utáni ereszkedés tűnik a nap legrázósabb mutatványának. Feri morog is érte bőven. Nem világos milyen koncepció szerint helyezték el a láncokat, és drótokat. Ennél messze egyszerűbb helyeken is voltak már kint. Sokat nem morfondírozunk rajta, inkább szedjük lábainkat, mert rákezdett a hideg eső.
Lent a tónál telt ház és lábszag van a menedékben. Kevés a sátorhely, de akad kettő alkalmas. Egyikbe letelepszünk, másikat fenntartjuk Bálintéknak. Már kezdjük türelmünket veszteni sátorverés közben, mindenki vágyik a gázfőzők és hálózsákja melegére. Mikor kész sietve berámolunk és nekiállunk a levesnek. oldódik a hangulat, már jó helyen vagyunk, kizártuk a csúnya nyálkás időt. 
Túl vagyunk a levesen mikor Bálinték megérkeznek. Épp kezdtünk aggódni értük. Sátrat vernek és beszélnek a feljebb alvó helyi magyarokkal. Ők mesélik, hogy valaki délután meghalt a Kis-Lajtán. Nem jó hír ez a legnehezebb nap előtt...