2013. augusztus 5., hétfő

Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130. 2013.



Roki 130 2013.08.03 nagyobb térképen való megjelenítése

2008 után újra. De rég is volt már! Pedig elsőre megszerettem, és jöttem is volna, de a fix program nem enged.
Óvatos tempóban indulunk Barta Lacival. Meleg lesz, -illetve már van- meg le is lassultam a nyári nagyzsákozáson. Zsigárdmajorig Laci érdekfeszítő beszámolót tart lengyelországi kalandjáról. A ponton csatlakozik hozzánk Ács Laci helyi ultrafutó. Nagyon szerénynek mutatkozik, de néhány elszólásából sejthető, nem kell félteni. 
Még most is ismerős az út, csak a fiatalosok nőttek magasabbra. A sárgán jó a jelzettség, eltévedés veszélye majd este, fáradtan fenyeget. 
Indul a locsolkodás kézi kulacsból. Pamut pólóm terveknek megfelelően szépen megtartja a vizet, hűt. A kisvasút végétől egyre több bögöly szegődik mellénk, igazán nem kellett volna elkérni a receptet a Zempléntől...
Minden olyan gyorsan történik, már el is értük a Börzöncei szőlőhegyet, és a kettő közül az egyik pontot, amit annak idején nem találtam. A dombtetői második is megvan. Kicsit gazosabb szakasz jön, aztán a zöldön már minden újra kijárt, még az erdőjáró gépek sárba száradt nyoma se nagyon akadályoz. 5-6 órás elképzeléshez képest 4:15 körül érünk Hahótra. 
Pontőrök még nincsenek. Van aki továbbmegy, én inkább várok. Bár Rádiházáig szűken elég lenne a tartalék, de kényelmes, visszaszoktató tempó a cél, ehhez kell az egyéni frissítő. Addig is kávézok egyet, megtámogatandó melegben mélyre zuhanó pulzusom. Jó 20 perc után indulunk Söjtörre. 
Feldob, hogy minden elképzelésem működik. Van hűtés, van pulzus, van jókedv, és jéggel hűtött innivaló is! Egyedül a hasam vacakol kicsit, a héten összeevett mindenféle után. Ez lesz a gyenge pont, majd biztos vissza is kell venni miatta. 
Felső-Válicaka partján elszakadok Laciéktól, síkon jobb nekem a könnyű kocogás, mint az erőltetett gyaloglás. Rádiházán egy hosszabb frissítés alatt találkozunk újra. Barta Laci rosszul lesz és lemarad, Ács Lacival megyünk tovább a megváltozott nyomvonalú kéken. 
Szentpéterföldén kocsmát nem találunk, de kút van a temetőben, ott frissülünk föl. Kemény szakasz jön Bázakerettyéig. Utólag már tudom, hogy Rádiházán egy újabb adag koffein kellett volna. A hahóti Lasztonyán kifogy alólam kótyagossá téve. Fogy a pulzus, fogy a kedv. Torhai-forrástól javarészt gyaloglunk váltunk, bízva Báza közeledtében. Nehezebb a megérkezés, de megvan.
40 perc frissülés után sincs igazi előrelépés. Budafa után leszakadok Laciról, ezt most jobb lesz saját tempóban. Reméltem, hogy a meleg 5 után enged a szorításából, de az csak fél kezét lazította kissé.
Megmosdok a hűsítő vizű Kozári-forrásban, aztán a kistolmácsi büfében nem tudok ellenállni a jégkrémnek. Még akkor sem, ha sok időbe telik, elnyalogatni. Borsfa felé már minden sokkal szebb. Jól haladnék, ha a szőlőhegyen nem kavarnék el. Valkonya még így is megvan világosban. 
Lámpa föl, neki a 7 dombnak. A völgyekben már kellemes az idő, de a dombtetőkön tartja magát a hőség. Számolom a púpokat, valahol a 3-4. tájékán van az eszteregnyei kitérő, de figyelni kell, még nem voltam ott. Néhány benézett kanyar után elérem a 4. tetőt. Hol lehet a kiágazás? Ugye nem a harmadikon volt, mert elsírom magam! Nézegetem a térképet, egy kidőlt fán állva, mikor egy köröző lódarázsra leszek figyelmes. Lépnék tovább, de a lámpa 2 villanással kileheli lelkét. Kettesben maradok a döngő hang tulajdonosával. Sebtiben orosz módszerrel javítom a lámpát. Néhány ütéssel kevés fényt csikarok ki belőle. Hamarosan megtalálom a kiágazást és a pontot is.
Azon morfondírozok, hogy nem lesz egyszerű haldokló lámpával célt érni, mikor fények tűnnek föl az erdőben. Gábor és Brigi, az éjszakai 40-esen induló kutyás pár az. Betagozódom. Kellemesen elbeszélgetve némi kavarás árán megyünk tovább. Barta Laci és Áron Palin határában ér be, de maradok. Az időnek nincs jelentősége, csak az álmosságnak. Bent már ülve elalszom. Nem is erőlködök zuhanyzással. Első a boldog ájulás a matracon.

Köszönet a szervezőknek!

Linkek:
Túra kiírása a TTT-n
A túra honlapja
További beszámolók a TTT-n