2013. szeptember 5., csütörtök

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 20. kilencedik nap

Korábban: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra nyolcadik nap


Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.20. kilencedik nap nagyobb térképen való megjelenítése


A Reggelit egy kéregető kutya zavarja meg. Nem erőszakos, nincs szükség kövekre. Nyírfás ligetek között kezdjük a napot, majd bekerített kertek és kaszálók között folytatjuk. Az elmúlt években tapasztaltakhoz hasonló a látvány és a településszerkezet. Mélyebb völgyekben az országút mentén fekszik a falu, följebb kaszálók, legelők, gyümölcsösök, ritkásan házak, akár 10-15km-re is a településtől. Annyi a különbség, hogy itt mindent bekerítettek.

Nyírfás ligetben ( fotó: Őrsi Bálint)

Vera vág át a mezőn ( fotó: Őrsi Bálint)

Reggel a Tulisában ( fotó: Őrsi Bálint)

 Még az utakat is. Eleinte óvatoskodunk, hátha megharagszik a gazda, hogy a területén járunk, de más is így tesz. Feltűnően sokan. Terepjárós-kvados társaság, gombaszedők, újabb terepjárók. Még Jockey is tisztetét teszi. Piknik lesz? Inkább áfonyaszedésre gyanakszunk. Egy erős kaptató után egy kerítésoszlopként hasznosított nyírfa alatt már kaptunk ízelítőt belőle, azóta szinte minden megállás csemegézésbe torkollik. Nem szabad elfeledkezni az út menti vadmálnáról sem. Éppen érik. Kicsi, de ízletes termése van. 
Ahogy kapaszkodunk a gerinc felé, a nyírfákat bükkök váltják. Méretes törzsű kerítésoszlopként használt fák szegélyezik az utat.

Hangulatos szekérút (fotó: Pap Gábor)

Tízóraira egy zacskó ostya kerül a zsákból. Pár falat után nem tudjuk eldönteni, hogy 19, vagy 20 szelet volt benne. Pontos elszámolás a barátság alapja…
Egy kisebb erdősávban merőlegesen felvágunk a gerincre. Az út kényelmesen eloldalazna a nyereg felé, de a vízválasztó nem arra megy. Hamarosan áfonyásban és áfonyásokban végződik az erdő. Meglepetésünkre magyarul szólítanak meg. A gerinc kopár és szeles. Lágyan hullámzó vonulatok vesznek körül minket, nem érezni, hogy magasan lennénk. Szemben a Vulkán hegység és egy síközpont. A többi oldalon a Tulisa lekopasztott magaslatai. Feltűnően sok adótorony feszít mindenfele.

Tulisa vonulatai ( fotó: Őrsi Bálint)

Áfonyás mellékgerinc ( fotó: Őrsi Bálint)

Régi ösvény elmosódott nyomain ereszkedünk a nyeregbe. Egy öreg bükkfa árnyékában ebédelünk meg. Beborul az ég, keveset esik is, de a szél hamar elfújja a felleget, marad a szűrt napsütés. Hosszú kaptató vezet a jellegtelen főcsúcs felé. Érthetetlenül sok autóval és emberrel találkozunk. Még egy ortodox pappal is. Hamarosan letérünk a szekérútról és a legelőn átvágva érjük el a Tulisa csúcsát. Erős szél fúj, lehúzódunk uzsonnázni az oldalba.

Tulisa (fotó: Pap Gábor)

Tulisa-csúcs alatt (fotó: Pap Gábor)

Kőbaba és gyephavas (fotó: Pap Gábor)

Tulisa-csúcs ember magasságú kőbabája (fotó: Pap Gábor)

Már csak pár kilométer a nyereg, ahol forrás és táborhely van. Illetve táborhely csak lenne, mert meglepetésünkre tényleg piknik van a keresztek alatt. A korábban látott autók, kvadok és motorosok zöme itt mulat. A maligán fok meghaladta már a Tulisa tetejét, vigyázni kell az egymás járgányait próbálgató emberekkel. A rendőrök (akiknek kvadja van!) láthatóan csak a verekedést szándékozzák megakadályozni, egyéb kihágásokkal nem törődnek. Bálint kikérdez két összeszedettebbnek tűnő embert, hogy mit, ünnepelnek, talán szent Tulisa napját? Tört angolsággal lefolytatott beszélgetésből valami olyan derül ki, hogy 1916-ban ezen a napon itt törték át a román csapatok a frontot. Most szerény a buli, koszorúzás után csak hússütögetős-iszogatós piknik van, jobb években katonazenekar is szokott lenni. Utólag keresgéltem mi történhetett itt, 1916-os évről annyit találtam, hogy a románok szeptemberben (miután hadat üzentek augusztusban) elfoglalták Petrozsényt, majd a hónap végén el is vesztették azt.

Keresztek a hágóban (fotó: Pap Gábor)

Tulisa-csúcs és a hágó (fotó: Pap Gábor)

Feltöltjük vízkészleteinket és magára hagyjuk a vidám társaságot. Inkább átsétálunk az alig két kilométerre lévő Tulisát a Retyezáttól elválasztó nyeregbe. Bálint eltekint a szoros vízválasztó követéstől, maradhatunk az oldalazó turista jelzésen. Kellemesen süt a nap, de a Retyezát kőfolyásos csúcsait felhők ülik. Úgy tűnik megváltozik az idő. A megerősödő szél is ezt az érzetet erősíti. Lent szerencsére viszonylag védett helyen vagyunk a fák mellett. A könnyű terepen egész jól haladtunk. Ha holnap is tartjuk a tervet, akkor három naposra bővülhet a Retyezáti program, szinte teljes egészében felgöngyölítve a központi rész látnivalóit. Jól hangzik. Főleg ahhoz képest, hogy eredetileg két napot terveztünk, azzal a kitétellel, hogy az egyik beáldozható lassú haladás esetére.

Tulisa ( fotó: Őrsi Bálint)

Szálláshely (fotó: Pap Gábor)

Főzés közben egy cseh (mi más?) csapat érkezik szemből. Kérdezik, hogy van-e víz? Bálint elmeséli mi a helyzet a szomszédban és leszalad megnézni, hogy van-e itt működő forrás. Az eredményt a társaság nem várja meg, továbbáll, ígynem tudjuk meg milyen sűrűségű törpefenyő vár ránk holnap.