2013. szeptember 7., szombat

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 21. tizedik nap


Velünk maradtak a felhők. Nem tűnik valami fényesnek a helyzet, elképzelhető, hogy a magasabb részeken felhőben fogunk gyalogolni. Jó hír viszont, hogy összerázódott a társaság és egyre hamarabb készülünk el. Most már jó fél órával hamarabb kezdhetjük a napot, mint az elején. 
Csendesen sétálunk. Eleinte úton, aztán ösvény nélkül a gerincélen. Pontosabban látszik valamiféle járás, de igen halovány. Ritkán járt fertálya ez a Retyezátnak, inkább észak felől érkeznek a kirándulók. Ezért is csodálkoztunk a tegnapi cseh csapaton. Biztosan kellemetlen lesz átvágni a törpefenyvesen, de a járatlanságnak van előnye is, nem lesz jegyszedő bódé (belépti díjas a Nemzeti Park).
Időnként megállunk összevárni egymást, ilyenkor áfonya és egyéb temészet adta ehető dolog híján sátrunk valamelyik lakója kinyitja a büfét. 1-2 szem gumicukor, vagy tejkaramell mindig jól jön.

Tájékoztatásul közlöm: ez egy jelzés ( fotó: Őrsi Bálint)

Erős kapató végén kezd megritkulni a fenyves, megjelennek az első törpefenyők és boróka bokrok. Ez a boróka kicsit másnak tűnik, mint a Kiskunsági, kevésbé szúrós. Kiérünk egy kisebb nyeregbe. Látszik, hogy nem lesz végeláthatatlan hosszú a bozótharc, mint tavaly a Puszta-havason. Nagyjából egy kilométer vár ránk. Az újra meredekké váló emelkedő kissé megnehezíti az előrejutást a sűrűben, de inkább a cipők sínylik meg a tortúrát. Talán egy óráig sem tart elérni az első kőfolyást. Kilátás nincs sok, az alacsony felhőzet időnként megemelkedik, de olyankor is csak sejthető a táj, nem érdemes fényképezéssel vesződni. Egyébként igazi Retyezátos a terep, kőfolyások, merész csúcsok, gleccservölgyek, tengerszemek és törpefenyvesek. Látványra vadnak tűnik, de a valóságban könnyen járható, még kisebb tériszonnyal is. Már aki bírja bokával.

Erdőhatáron (fotó: Pap Gábor)

Vacarea alatti nyeregben (fotó: Pap Gábor)

Ritkuló törpefenyves ( fotó: Őrsi Bálint)

Vacarea csúcsán tartunk egy hosszabb pihenőt. Találgatjuk honnan kaphatta a nevét, talán olyan valaki adta neki, aki ebből az irányból, a törpefenyvesen át érkezett, mert mi is viszketünk még. A többiekre várva Bálinttal megalomán kőbabát építünk. Végén Tincát is bevonjuk, hogy statikailag ellenőrizze az építményt, aztán büszkén fényképezkedünk.

Vacarea új kőbabája (fotó: Pap Gábor)

A Retyezát déli gerince háttérben a Custura csúccsal (fotó: Pap Gábor)

Csoportkép a Vacareán ( fotó: Őrsi Bálint)

Indulhatunk tovább a gerincen a Custura felé. Vagy Stanisoara? Vagy ez most a Bukura lesz, esetleg a Peleaga? Ördög vigye el ezeket a neveket, soha nem fogjuk megjegyezni! Azért a végére mégis sikerült. Így ködösen végeláthatatlannak tűnik a hegység pedig a központi rész egészen kicsi. Egy 8x8km-es négyzetbe belefér. Alakra pedig egy fekvő H betűre hasonlít.

Retyezát (fotó: Pap Gábor)

Oldalazó ösvény ( fotó: Őrsi Bálint)

Mi most annak a betűnek az alsó szárán vagyunk. A két szár közötti összekötő a Custura és a Papusa csúcs közötti gerinc. Ha szigorúan csak a vízválasztót járnánk, akkor az alsó száron kellene maradnunk, az vezetne tovább a Kis-Retyezát és a Godján felé. Időnből futja, hogy Taul Papusii-nál letérjünk a gerincről és átmenjünk a Bukura-tóhoz. 
Borús időben érjük el a déli rész legmagasabb pontját, a Custurát. Üzenetet hagyunk a hétvégén itt rendezendő teljesítménytúra résztvevőinek, aztán tovább is állunk az idő közben megkerült jelzésen. A nyereg felé ereszkedve kezd felszakadozni a felhőzet, időnként a nap is előkukucskál.

Custura csúcsán (fotó: Pap Gábor)

Feri eldőlt ( fotó: Őrsi Bálint)

Pápusa Custuri, háttérben a Kis-Retyezát (fotó: Pap Gábor)

Retyezát ( fotó: Őrsi Bálint)

Retyezát ( fotó: Őrsi Bálint)

Vita tárgyát képezi, hogy a nyeregben aludjunk, vagy a viszonylag kései időpont ellenére átmenjünk-e a Bukura-tóhoz. Innen az még 7 kilométer és 400 szint, viszont hivatalos helyen sátrazunk, nem kockáztatva az esetleges büntetést (a nemzeti parkban csak kijelölt helyen lehet sátrazni) és hamarabb indulhatunk túrázni. Végtére is a Bukurás verzió győz, de ketté válunk. Bálint és Vera megy a maguk tempójában, mi pedig a mienkben, hogy mihamarabb sátrat verhessünk és még akár mosakodhassunk is. Bőven a tábla szerinti és az általunk prognosztizált időn belül érünk át, bár ennek nem mindenki örült annyira. Gyorsan lefényképezzük a most már napfényben fürdő tavat és keresünk két helyet.

Bukura tó a Custura Bukurei-el (fotó: Pap Gábor)

 Fürdő a tóból kifolyó patakban, Wc a nagy szikla mögött. Elég igénytelen megoldás. A hűvös szél miatt én maradok a baba törlőkendős mosdásnál.